Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 34. (1983)

1983 / 8. szám - Páskándi Géza: Szekértől elfutott lovak (történelmi dráma, III. felvonás)

DEBÓRA: Semmi, apám uram. (Ő válaszol.) KASSAI: Megjön az nemsokára... no de addig is készülődjünk . . . Mindjárt kon­gatnak . . . ő nem jön a templomba, ugye? (Péchire.) DEBÓRA: Jobb, ha nem. Rebeka, te itthon maradsz vele. REBEKA: Ó, istenem ... én úgy szeretnék ott lenni magukkal. .. KASSAI (dühös): Hát akkor ki maradjon vele? A menyasszony meg a vőlegény ... s mi ketten menjünk tán a pap elé . ..? REBEKA (halkan): Menne magával a rosseb. KASSAI (Rebekához): Miért nem szóltál hamarább, hogy nincs olyan szolga a ház­ban, akire rá lehetne bízni... REBEKA: Mintha nem tudta volna ... (Halkan kilép. Azon szempillantásban visszalép.) Teremtőm! (Kopogtatás. Rebeka tétován kinyitja az ajtót. Balás lép be. Mély csend. Az ajtó nyitva marad.) KOLOSI: Itt csapjon ... belém ... a mennykő, ha ez nem Balás Ábrahám ... Ábris, isten hozott! KASSAI (durván): Minek örvendsz annyira, te hülye? KOLOSI: Hiszen tudtam én, hogy nem lehet bűnös... KASSAI: Ó, egek ura ... kivel vertél meg engem? (Sziszeg.) BALÁS: Kisasszony, csak azért jöttem, hogy szerencsét kívánjak . . . DEBÓRA (halotthalvány­an): Maga ... kint van? BALÁS: Tisztázódott az ügyem ... hála a fejedelem fiának... mégiscsak jó, ha vannak gyermekkori pajtásaink - néha ... KOLOSI: Hisz azok voltunk mindhárman ... valóban ... Emlékszel az oskolá­ban, amikor ... amikor . . . (Erőlködik, hogy felidézze az emléket.) BALÁS: Emlékszem, Mózsi. KASSAI: Köszönjük a szerencsekívánatot. .. de nekünk készülődnünk kell. BALÁS: Azt gondolom. De azért van itt még két úr, aki szintén szerencsét kí­vánna. KASSAI (majdnem hebegve): Kik azok? (Balás kilép, hozza György úrfit és Kemény Jánost.) GYÖRGY ÚRFI: Hát Debóra kisasszony, szerencsét a házassághoz! (Most a Ba­lás kezét fogja meg.) Néked is, barátom. KASSAI: Eltévesztette a házszámot kegyelmed. GYÖRGY ÚRFI: Én? Talán kegyelmed. KOLOSI (mosolyog): Mindig ilyen volt... sokat tréfált... Emlékszel, György úrfi... amikor (Megakad.) GYÖRGY ÚRFI: Emlékszem én mindenre, csetlő-botló barátom ... jobb nagybá­csit is választhattál volna. . . De te azért jóravaló fickó vagy. . . nem vagy hibás te semmiben ... KASSAI: Az ifjú úr nem feledheti, hogy édesapja kancellárjával beszél. KEMÉNY: Nem feledünk semmit, kancellár uram. Majd még lesz egy-két tisztáz­nivalónk. Például itt van a Balás uram tömlöcbe vettetése ... Aztán a kato­náim elcsípték azokat a csavargókat.. . Kelmed az én nevemben parancsot adott két katonának, hogy ne kutassák fel őket. .. (Kassai össze­szorított szájjal áll.) KASSAI: Csak tán nem von felelősségre néhány piaci semmirekellőért... KEMÉNY: De aki mögöttük állt.. . az az érdekes . .. KASSAI: Véletlenül láttam, hogy megköveznek egy szombatost... Úgy véltem.

Next