Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 35. (1984)
1984 / 4. szám - FÓRUM - Beszélgetés Boros Lajossal, a Bolyai-kollégium első igazgatójával (Lejegyezte: Falus Tamás)
személyes kapcsolatok megengedték, hogy a szövetség támogatása és a kollégium működése ellentétek nélkül bonyolódjék. A kezdeti időkben a parasztkollégium még kis méretű volt, a közvetlen és hosszú távú célokat nem ismerte a nagy nyilvánosság, így a kormányzati szervek — a Turulon kívül — nem figyeltek fel ránk. Függetlenségünket a személyi kapcsolatok tették lehetővé. A Turulnak a teljesen németbarát, kormánypárti ága is anyagilag Szekeres Jánosra volt utalva, mert ő volt az egyetlen ember a Turul vezetőségében, aki önálló vállalattal rendelkezett, aki nem szorult anyagi támogatásra, aki a gazdasági életet jól ismerte, s ezért nagy tapasztalattal rendelkezett. A támogatást, amit nekünk nyújtott, mi nem tekintettük igazán a Turul Szövetség támogatásának. Azon kívül, hogy otthon teremtéséhez kértünk anyagi segítséget szegény sorsú diákok számára, semmiféle kikötésük nem volt az adományozóknak, teljes szabadságot kaptunk. A Turul részéről ellentmondásos lehetett volna az anyagi támogatásunk, ha a szövetség egységes nagy szervezetként gondolkodott volna, és nem vezetőinek tevékenységében nyilvánul meg munkájuk. De mivel őket nem ellenőrizték, Szekeres János és Fitos Vilmos olyan cselekedeteket hajthattak végre, amelyeket általában a Turul tagadott. Amikor azonban a későbbiekben elérkezett az idő, meg is tagadta a szövetség a kollégiumot. Ekkor látszott viszont, hogy a parasztkollégium nem adott fel semmit az önállóságából, hanem inkább különvált a Turultól. - Melyek voltak a legfőbb tennivalók a_ 1940. januári kapunyitás előtti - Fő feladatunk volt a kollégiumnak otthont adó ház kibérlése, takarítása, berendezése. Amikor már tudtuk, hogy egy megadott időben rendelkezésünkre áll a kollégium, meghirdettük a Szabad Szó című kis parasztújságban a pályázati feltételeket. Ezeket is mi négyen állítottuk össze. - Melyek voltak ezek a feltételek, kik lehettek a paraszt kollégium tagjai? - A pályázati kiírás főbb pontjai olyan feltételekből álltak, amelyek nyomán remélni lehetett, hogy a kollégium lakói vállalják a parasztsággal való közösségvállalás terhét, és felkészülnek arra, hogy a parasztság szolgálatába álljanak, mint műveltebb, de a dolgozó parasztokkal egyenlő értékű emberek. Ha jól emlékszem, körülbelül ötven pályázatot kaptunk, amiből csak huszonötöt tudtunk elfogadni. A pályázatot személyes találkozással is egybekötöttük, ezt szintén Szekeres János segítségével tudtuk megoldani. Azoknak a jelentkezőknek, akik nem voltak Budapesten, szabadjegyet küldtünk. Mindegyikükkel elbeszélgettünk, s ennek alapján döntöttünk, kit veszünk fel. Különösebb dolgot nem vártunk el senkitől, csak azt, hogy tisztességesen végezzék a munkájukat, és a kollégiumban az egyetemi szakmunka mellett részt vegyenek azokon az előadásokon, amelyeket társadalmi-politikai, irodalmi témakörökben szervezünk részükre, s tanuljanak valamilyen idegen nyelvet is. A mi feladatunk az volt, hogy mindezt elősegítsük, kialakítsuk az együttélési szabályokat, segítséget nyújtsunk az esetlegesen felmerülő kérdésekben. A nyitás után legfőbb tervünk az volt, hogy nekifogjunk a kollégium kibővítéséhez. Meg kellett teremteni a fizikai és anyagi feltételeket ahhoz, hogy az egész házat kibérelhessük. Szekeres segítsége mellett ekkor már önállóan is jártunk anyagi támogatásért, Zsindelyék közreműködésével. A kollégium működésének második felében, 1940 őszén már az egész épület a mienk volt, és ötven egyetemi hallgatót tudtunk fogadni. Ettől kezdve már elsősorban a tanulmányaikat akkor kezdő diákok kerültek be a kollégiumba. Természetesen nem mindenki, aki esetleg szeretett volna, mert egészen a népi kollégiumi mozgalom megindításáig - egy időszakban - csak százan lehettek Györffy-kollégisták.