Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)
1986 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT TÓTH ÁRPÁD - Kun András: A makulátlan poéta kínjai. A fiatal Tóth Árpád a korai Nyugat lírai körképében
24 nála abszolút érvényű volt cselekedeteire, sőt indulataira és elképzeléseire nézve is. (. . .) Ez a kemény, konok polgári erény szózata még azt is megtagadtatta Tóth Árpáddal, amit ő maga is, mások is a legtöbbnek tartottak magából, a költőt. Ki merem itten mondani, hogy Tóth Árpád előttem a legbizalmasabb perceiben sokszor elítélőleg nyilatkozott a költészetnek arról a válfajáról, amelyet kifejezetten dekadens költészetnek lehet tartani. (...) Ő maga a saját verseinek egy jelentős részéről azt vélte, hogy túlmennek azon a határon, amit az egészség megszab. És a szeretetét ezek iránt a művei iránt a szülő görcsös szeretetének tartotta, amely a beteg, béna gyermekét is körülveszi szívével, vagy azt még jobban.” (Az ifjú Tóth Árpád. Nyugat, 1931. II. 503-511.) Így viszont egy tágabb összefüggésben törvényszerű, hogy ahol ez az egzisztenciális máslényegűség (nemcsak máslét!) nem jelződik kellő finomsággal és egyértelműséggel (Esti könnyek, Kincs, Interieur), illetve egyáltalán nem tükröződik (Szobák), ott Tóth Árpád - több-kevesebb egyéni színezettel és nagyobbkisebb formanyelvi leleményességgel - a dekadencia virtuóz vagy kevésbé sikeres imitálójának bizonyul. Annak oka, illetőleg magyarázata, hogy ez az alkatidegenség, lelki diszparitás a szóban forgó versek jó részében mégsem bántóan érvényesül, elsősorban nem formaművészetének magas fokában keresendő, hanem költői formaadásának jellegében, az artisztikusan tárgyias stilizálás sajátos képiségében. Ez a fajta költői stilizálás olyanképpen teremt stílusegységet Tóth Árpád korai verseiben, hogy a tárgyiasítás a dekadens képzelgéseknél a sajátosítás, egyénítés, konkretizáció irányában munkál (Sóhaj, Kincs, Esti vízió) , a reális élethelyzet, az alanyi érzések tükröztetésében pedig elfátyolozó, tompító módon érvényesül (A parkban, Őszi alkonyat, Egy leány szobájában). Az Esti könnyek lidérces vízióval indul: „Jaj, az ő testét láttam szűz ágya tiszta vásznán, S csodáltam mélyen és szelíden és paráznán, S úgy jajdult el szívemben vérző, ledöfött vágyam, Oly búsan s elvetetten, mint harc után a tarlón Az átszúrt katona, ki zsibbadó fejét A hűvös földbe gyúrja...”, de két lépésben a költő valós élethelyzetének már-már köznapias stilizálásába vált át: „Éjfél lett lassan. . . s lomhán nyúltam egy // szivarért én. S furcsa csodának tetszett, hogy elhagyottan nyúló Ujjaim közt víg fénnyel föllobogott a gyújtó S hogy törődött ajkamról illatos füst szállt békén.” A másik oldalon pedig az Interieur reális életszituációjából („Karszékemet zárt ablakomhoz húzom, S az egyszerű utcát csodálva nézem”) megszépítően, dekoratívan stilizált lírai szituáció lesz: „S tudom, most szép zárt ajkam bús vonalja. Az ábránd egyre fantasztikusabb, S egyszerre fölrémlik, mily kusza sdőre... S fejem álmos mosollyal dől előre, S számból kihull a hűlt szivarcsutak...” S innen van a Hajnali szerenád verseinek nagy részében valami művészileg is jelentkező kényszerűség, fásultság, rosszkedvűség; mintha a költő nem igazán érdekelten haladna valóságos életének színterein. Legjobb verseiben viszont valóban „lappangó tartalmak élő szervezetét érezzük impresszionizmusa mögött: az élet tartalmának tragikus érzését, s e tragikus érzés annál intenzívebb s mélyebb, mert megalkuvás nélkül s egészben szubjektív, nem szimbolikus” (kiemelés Karinthy szövegéből - K. A.). Karinthy szemében „Tóth Árpád l’art pour Part művészete” éppen ezért lesz „talán az egyetlen a legfrissebb művészetek közül, mely nekünk, »akik immáron újra az eszmei tartalom felé evezünk«, érthető és szimpatikus, mert ez a szomorúság nyíltan, »arisztokrata gőggel« önmagát gyászolja csak, s nem az Embert, a szó szoros, testi értelmében sajnálja önmagát, kezét, lábát sajnálja és siratja”. Ugyanakkor a korai versek fejlődéstörténeti tendenciájára figyelve, nem kétséges, hogy a költői pálya emelkedő ívét a Hajnali szerenád legjobb verseiben éppen az ezen a téren történő „nyitás” biztosítja.