Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)

1986 / 1. szám - Géczi János: a vers ablakában (vers)

Most azt képzeli, hozzád, menekül a szétcsuszamló panelok közül, hozzád, akit nem láthatott soha, kiről csak sejti, hogy ezt olvasod, s lehetsz akár leendő gyilkosa, vagy benned tisztel új áldozatot, ha változatlan élni kényszerül. A versképernyőn most műsorszünet, gépek nyögik ki édes terhüket, süvegcukrot, banánt, fehér golyót és mandulát, de átvitt értelműt hullajtanak a modern léghajók, hogy könnyebb legyen fönt az életük, s hogy ne gyúljanak lent túl nagy tüzek. Aztán megint a lányok, katonák, mert folytatódik másnap is tovább, s Hamlet csak fekszik szótlan, meztelen, Hamlet, Miskin vagy N.N. - bárkinek szólíthatod; ha rálelsz, nincs jelen, hozzáérsz, a teste jéghideg, üzeneted a szó nem adja át, a korpulens fel telhetetlenül behabzsol mindent, aztán elterül a fölszántatlan barna pamlagon a kifutók s a befutók között, s ketyegve vár, míg jő az alkalom, és szellentvén ránk rózsaszín ködöt a kéklő képernyőbe átrepül. GÉCZI JÁNOS a vers ablakában i. ki ez a szerző aki ott áll s néha a versből kihajol csöndet szív az itatásba és néha részegen meghajol ki ez a szerző ki kőrislombot tép hogy a szájába gyűrje és tavaszt csinál forradalma akasztófaként kizöldülve

Next