Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 39. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNY - Görömbei András: Tűnődés a nyugati magyar irodalom történetéről
GÖRÖMBEI ANDRÁS Tűnődés a nyugati magyar irodalom történetéről Dinamikusan erősödő, kettős ívű folyamatnak a tanúi, részesei lehetünk a nyugati magyar irodalommal kapcsolatosan. E jelenség egyik része nyilvánvalóan az itthoni irodalomszemlélet és kultúrpolitikai gondolkodás nyitódása, a nyugati magyar kultúrát az összmagyar művelődésből kizárni akaró szemlélet fokozatos és egyre erőteljesebb felszámolása. A nyugati magyar írók műveinek hazai publikálása és kritikai befogadása az utóbbi évtizedben nyilvánvalóbb, gazdagabb, mint a korábbi három évtizedben együttvéve. Az akadémiai irodalomtörténet 1966-ban megjelent hatodik kötetének terjedelmes fejezete, mely az 1945 utáni irodalom szemlézése, említést sem tesz a nyugati magyar irodalomról. Ezzel szemben az 1984-ben kiadott kötet ugyanerről az időszakról szólva már részletesen tárgyalja a nyugati magyar irodalom intézményeit és egyes alkotóinak munkásságát. Majd a Gondolat Kiadó 1986-ban kibővített változatban is megjelentette ezt a fejezetet, a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhetővé tette Béládi Miklós, Pomogáts Béla és Rónay László nyugati magyar irodalomtörténetét. Fölismerte a valóságos igényt, s a tájékoztatással tovább ébresztette, serkentette azt. Ennek a folyamatnak másik ága, külső motiválója kétségkívül magának a nyugati magyar irodalomnak a felnövekedése és szemléleti vagy legalábbis magatartásbeli módosulása. A felnövekedésen azt értem, hogy az 1945 utáni emigráció első hullámaiban Nyugatra ment írók munkássága kibontakozott (s olykor le is zárult), másrészt csatlakozott melléje az 1956-os okozatú emigráció népes, jórészt fiatal tábora. Az emigráció és kivándorlás nemzedékei találkoztak termékeny alkotó korszakukban, a jelentős idősebbek még, a fiatalabbak pedig már teljes értékű alkotói a nyugati magyar irodalomnak. Ily módon szinte kényszerítő lehetőség kínálkozott arra a mennyiségi gazdagodás, a minőségi és szemléleti sokrétűség okán hogy már ne csak egyes kiemelkedő írókat tartsunk számon, hanem irodalomról beszéljünk. Egyáltalán nem véletlen, hogy a nyugati magyar irodalom is az utóbbi évtizedben telt meg az eddigi értékeket áttekintő, összefoglaló művekkel. A sok-sok egyéni példából elég talán kiemelni Márai Sándor válogatott és Faludy György összegyűjtött verseinek kötetét, Szabó Zoltán műveinek kiadását. De az egyéni példák esetlegessége helyett a teljes nyugati irodalomra néző felmérő, áttekintő szándék hozta létre az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem kiadásában a nyugati magyar irodalom négy - költői, szépprózai, esszéírói és tanulmányírói - reprezentatív antológiáját, melyekben közel száz költő, író, tudós szerepel. A mennyiség tehát adott az értéktanúsító szemlézésre, s a kötetek színvonalát is komoly szerkesztői igényesség biztosítja Kemenes Géfin László, Ferdinandy György, illetve az esszé- és tanulmányantológiát szerkesztő Borbándi Gyula személyében. A magatartásbeli hangsúlymódosuláson nem az alkotók valamiféle megalkuvását értem. Szó sincs arról, hogy föladnák elveiket, karakterizáló, tehát a magyarországi hivatalos szemlélettől szuverénül független gondolkodásmódjukat. Csu