Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 39. (1988)
1988 / 10. szám - FÓRUM - Őrizetbe vételét meghosszabbítom... (Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmriportsorozata az internálótáborokról, III. rész)
Gerő részvételével... Péter Gábor szolgalelkűségét sokszor bizonyítottnak láttam azzal, hogy részt vettem olyan beszélgetéseken, ami Rákosi és Péter Gábor között folyt le, amikor is Rákosi szinte trágár módon korholta Péter Gábort azért, hogy nem gyorsabban ér el sikert egy-egy ügyben. Péter Gábor ilyenkor védekezés nélkül hallgatott, és lényegében ígéreteket tett, hogy meggyorsítja a különböző vizsgálati ügyeknek a lefolytatását. Ezen az alapon gondolom én, hogy Péter Gábor elsősorban nem a kiagyalója volt a különböző összeesküvési és koncepciós pereknek, hanem végrehajtója, szolgalelkű végrehajtója. Körülötte kialakult a politikai rendőrségnek egy olyan tisztikara, ahol a kínzás, a verés, a szadizmus tulajdonképpen már majdnemhogy szükségletté vált. Rajk valamit ebből megérzett. Belügyminiszterségének az utolsó hetében hívatott engem és Gyenes Antalt. A beszélgetésen még a titkára, Tőkés Ottó is részt vett, és kérte, hogy Györffykollégistákat javasoljunk az államvédelmi osztályra törzstiszti, tehát őrnagy és ezredes közti beosztásba, mert nem bízik a Péter Gábor-féle törzstiszti karban. Később ugyan úgy tűnik, hogy erre Rajk a Politikai Bizottságtól felhatalmazást kapott, de ha felhatalmazást kapott is, maga a kezdeményezés Rajktól ered. Visszatérve az összeesküvési perekre. Az összeesküvési perek már tulajdonképpen jelzik a párt elhatározását a monolitikus hatalom megszerzésére. Az összeesküvési perek áldozatai tulajdonképpen azok a politikai erők, azok a politikusok, konkrétabban így mondanám, akik nem akarják elfogadni a kommunista hegemóniát, akik többpártrendszert akarnak, nem formális alapon, mint ahogy a többpártrendszer fennmaradt a lengyeleknél vagy az NDK-ban, hanem többpártrendszert akarnak a maga eredeti értelmében. Parlamentarizmust akarnak. Néha az összeesküvési pereknek, ez aztán a koncepciós pereknél ismétlődik más formában, hogy néha az összeesküvési pereknek van egy bizonyos tárgyi alapja. Ebbe a tárgyi alapba pl., hogy valaki a Magyar Közösség tagja volt, ami jelenthetett egyébként a két világháború között progresszív magatartást is a konzervatívabb etelköziekkel szemben, mondjuk a Turul Szövetség esetében. Azoknak az embereknek a többsége azonban, akik a különböző pártokban nem akartak kommunista hegemóniát, igen nagy létszámuk volt. Velük szemben bírósági ügyeket kezdeményezni a kommunista párt nem tudott, és így használta fel eszközül már 47 elejétől kezdődőleg az internálótáborokat. Hiszen az internálótáborban nem kellett bizonyítani azt, hogy valaki bűntettet követett el, elég volt, ha rákerült az internálandók listájára. A rákerülésnek a mechanizmusa rendszerint az volt, hogy kriptokommunisták vagy egyszerűen besúgók, rendőrségi besúgók valakiről azt állították, hogy szidta a kommunistákat, szidta a kommunista vezetőket, és attól függően, hogy ő a politikai életben milyen szerepet játszott, akár megyei rendőrkapitányi döntés alapján, ha fontosabb szerepet játszott, akkor a központi politikai rendőrségi szervek vezetői minden további nélkül internálhatták. Nyilvánvalóan ki kellett kérni Péter Gábornak vagy a budapesti rendőrfőkapitánynak, a pártvezetőknek, ebben az esetben Farkasnak, Rákosinak, Gerőnek elsősorban a véleményét. Tehát megkezdődött a fordulat éve az összeesküvési perekkel tulajdonképpen 47 elején. Ez a folyamat azonban felgyorsult 47 végén. 47 szeptemberében volt Varsóban a Kominform ülése, ahol a népi demokratikus országok kettős tűz közé kerültek, részben Sztálin is sürgette az egyértelmű monolitikus kommunista vezetés megteremtését, részint ugyanaz volt a véleménye Titónak. Akkor még Tito és Sztálin ebben az ügyben együttműködött. A szakítás közöttük fél év múlva, 48-ban következett be, így tehát az internálótáborokba igen sok olyan politikus került, akik az antifasiszta harcokban velünk együtt részt vettek, becsületesen, egyértelműen kiálltak a német befolyás és általában a fasiszt