Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 40. (1989)
1989 / 4. szám - CZINE MIHÁLY 60 ÉVES - Király István: Czine Mihály köszöntése
sebb ütközési pont. Nem az, hogy a szocializmus jelenti-e vagy sem a világfejlődés központi áramát. E felé kerestük mindketten az emberi holnapot, a történelem útját. Másként értelmeztük azonban része egész viszonyát. A népi írói állásfoglalást s a határokon túli magyar irodalmat egyaránt érintő problémakörben, a nemzeti kérdés megítélésében bukott ez köztünk leginkább felszínre. Én világtávlatos nemzettudatban gondolkodtam inkább. Ady igazából a „nincs magyar glóbusz” hitét, parancsát, „az idő rostáján” való kihullás tragikus érzését véltem elsősorban bevésendőnek a nemzeti tudatba: nem maradhatunk le az összemberi fejlődés főáramától, mert „kedvét nem töltvén az időnek” hullunk ki, veszünk. Ő a megmaradásos nemzettudat érveivel jött. Mindennél fontosabb annak a tudata - állította szembe az én téziseimmel (s Adyt idézte ő is), hogy a magyarság érték. S hivatkozott rá: nem lehet véletlen, hogy az 1914-18 közti világviharban elsősorban „dacos, kicsi, árva ő nemzetét” siratta Ady is: mint „magyar az űzött magyarságban” volt ember az embertelenségben. Számomra a lenini tétel volt érvényes akkor: a nemzeti kérdés fontos kérdés, de alá van rendelve a nemzetközi munkásmozgalom nagyobb ügyének, a rész az egésznek. Úgy ítéltem meg, elvették Czinénél, éppúgy, mint a népi íróknál, a nemzeti fájdalmak az egész látását. Akkori érveit ma sem fogadom el. A népi írói mozgalom nem értékelhető paraszti demokrata megmozdulásként. Nincsenek kiküszöbölve itt a mást mondó tények, nincs elvégezve az ellencédulázás. S a határokon túli magyarság kérdéseiben is meggyőződésem: a „Dunának, Oltnak egy a hangja” tudatosítása a legfőbb feladat számunkra, s éppen ezért jogos mindenfajta polarizációtól való félelem. A provinciális, bundás magyarkodástól szükséges mindig az elhatárolódás. S Czine szerintem erről olykor megfeledkezett. A „külföldieskedőkben”, s nem a „mokányokban” látta a nagyobb veszedelmet. Nem mintha a legkisebb nyoma is lett volna írásaiban a magyarkodásnak, de éles elkülönítő válaszvonalat nem vont feléjük. Nem vette számba - vélekedtem róla -, milyen történelmi buktató lehet a pusztán érzületpolitika: a Nagyida-építés. Indokoltnak éreztem tehát vele a vitát. Mégis, ezeknek a polémiáknak nyomán kezdtem el másként, összetettebben gondolkodni lassan a nemzeti kérdésről. Nem hierarchizáltnak, alárendelőnek, de nyitottnak, mindennap és minden esetben újradöntendőnek éreztem mindinkább nemzeti és nemzetközi dialektikáját. Mélyebben értettem Czine hangsúlyait, s ezzel hívebben, pontosabban láttam mind a népi írói mozgalom, mind a határokon túli magyarság problematikáját. Hiszen a nemzeti megmaradás kérdéseit, a sorskérdéseket a maguk súlyának megfelelően tudomásul véve világossá válik a népi írói mozgalom történelmi jelentése, haladó tartalma. A fejletlen, közepesen fejlett országok szellemi életére oly igen jellemző, antiimperialista, demokratikus populizmusnak volt ez hasonmása, eszmei rokona. Nem a harmadik út s a nacionalizmus, de az antiimperializmus, egy nemzetszemélyiség megmaradásáért, identitásáért vak kiállás, egy érzelmileg, etikailag telített forró népszeretet, patriotizmus jelentette az összetartó gondolatot benne. S hasonlóképpen világossá vált az is, hogy nem érvényesíthető a határon túli magyarság kérdésében sem az általam vallott „titkos diplomácia” elve, Czinének volt inkább igaza: a nyílt, őszinte beszéd kötelező itt. Polarizáció és titkos tárgyalások között a tertium datur: a román dolgozók és a magyar kisebbség sorsának összekapcsolása, együttláttatása. S mindennek az elvi alapját nézve meggyőződésem lett: másként kell megítélnem egész és rész, nembeliség és partikularitás viszonyát, az egyediség, a személyiség súlyát. Az ötvenes évek belső, világképbeli meghaladásában nagy segítséget adtak így számomra a Czinével folytatott, mégoly heves viták. A társadalometika fontosságát tudva, vallva is a személyiségetika kérdéseit nem utolsósorban ezek nyomatékosították. Czine egyéniségét, emberi jellemét is mindjobban értettem a polémiák nyomán.