Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 40. (1989)
1989 / 7. szám - FIGYELŐ - D. Rácz István: Malcolm Bradbury: Rates of Exchange (Árfolyamok)
86 Malcolm Bradbury: Rates of Exchange (Árfolyamok) Angliából alig néhány órányi repülőút után érünk Slakába. Mindössze Bradbury írói fantáziája szükséges hozzá: Slaka ugyanis képzeletbeli kelet-európai ország valahol a Balkánon vagy annak környékén. Ide érkezik a főszereplő Petworth, az angol nyelv professzora, kéthetes előadó körútra. Ennek a rövid időszaknak a története a háromszáz oldalas regény. Milyen ország is Slaka? Petworth professzor Londonban tájékoztatást kap, mielőtt elindulna. Fölkészítik rá, hogy szállodai szobájában föltehetőleg minden szavát le fogják hallgatni. Ez ellen semmit nem tehet, legföljebb vigyázhat arra, amit mond. A tükörre érdemes lesz törülközőt terítenie a beépített fényképezőgép ellen. Ha valakivel őszintén akar beszélni, azt csak egy szántóföld közepén, távol a várostól teheti, de a biztonsági emberek ott is rátalálnak, ha nagyon akarják. Készüljön föl rá, hogy lépten-nyomon valutát akarnak tőle feketén vásárolni, de ne adja be a derekát, mert az ilyesmit szigorúan büntetik. Valahányszor előadást tart, ragaszkodjon szigorúan a témához, és kerülje a politikai utalásokat. Egyébként Slaka (ez a főváros neve is egyben) csodálatos hely, tele parkokkal, virággal és cigányzenével. Érdemes megtekinteni ősi székesegyházát és a tájjellegű hímzéseket. Hősünket azonban a gondos fölkészítés ellenére már megérkezésétől kezdve bőven érik meglepetések. Miután a slakai repülőtéren átvergődik a szigorú vám- és útlevélvizsgálaton, hiába néz körül a csarnokban, senki nem várja. Megkörnyékezik viszont a valutaüzérek és a prostituáltak, valaki pedig kölcsönkéri a golyóstollát, és el is tűnik vele. Csak három óra elteltével találja meg kijelölt idegenvezetőjét és tolmácsát, Marisja Lubijovát. Ő azonban nem egyetlen kísérője lesz Petworth-nek: útja során, rejtélyes módon újra és újra belebotlik egy Pluplov nevű férfiba. „Véletlenül” ugyanazon a vonaton utaznak, a színházi díszelőadáson egymás mellett ülnek, ugyanabba az étterembe térnek be ebédelni. A helybeliek ugyanakkor vendégszeretőek: a professzor sehonnan nem távozhat egy pohárka rőtt vitti elfogyasztása nélkül, első ebédjére pedig elkíséri mind a minisztérium (Minstratii Kulturi Komitet’in) magas beosztású, ám joviális képviselője, mind Rom Rum, a nagy tekintélyű akadémikus. Megmutatják neki a nemzeti ünnepre készülődő várost a szovjet hősi emlékművel, valamint Marx, Lenin, Brezsnyev és saját nagyságuk, Wanko hatalmas képeivel. Az egyetemi előadások sorozata kisebb zökkenővel kezdődik: a vendéget ugyanis összetévesztik egy hasonló nevű szociológussal, és a népes hallgatóság előtt A mai angol szociológia problémái című előadást jelentik be Az angol nyelv mint a nemzetközi érintkezés eszköze helyett. Petworth kínosan magyarázkodik, a tanszékvezető pedig negyedórás szünetet rendel el, amíg megszerzi a megváltozott előadáshoz szükséges rektori engedélyt, így megy ez tovább városról városra, egyetemről egyetemre. A szállodákban szigorú a rend, a külföldi telefonhívást egy nappal korábban be kell jelenteni, ám a vendégszeretet mindezt ellensúlyozza: az ebédek bőségesek, a hivatalokban is hamar előkerülnek a poharak, no meg a csészék a sűrű, méregerős, nem angol gyomornak való feketekávéval. Nem csoda, hogy Petworth csak a második hét végére veszi észre: az országban ottléte idején jelentős változások zajlanak. Ennek első jele a nyelvi forradalom: bizonyos szavakat másként kezdenek írni és ejteni, a P’rtyi Populatuii térből P’rtyuu Populatuuu lesz, majd néhány nap múlva visszaáll az előző változat. Folyik a feliratok, transzparensek cseréje, a betűk átfestése, az előző napi kiejtésre pedig már senki nem hajlandó emlékezni. Változik azonban a transzparensek képanyaga is: Wanko helyett bizonyos Vulcani elvtárs látható Brezsnyevvel forrón összeölelkezve. Petworth kérdésére, hogy mi történt Wankóval, egyszerű a válasz: „Miféle Wankóval?” A nemzeti ünnepi felvonulás - néhány tervbe nem vett és utólag gondosan titkolt, más jellegű demonstráció után - már rendben folyik. A helybeliek