Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 40. (1989)
1989 / 7. szám - FIGYELŐ - Surányi Béla: Egy sorozat újjáéledt. Kelecsényi Gábor: Múltunk neves könyvgyűjtői
Egy sorozat újjáéledt KELECSÉNYI GÁBOR: MÚLTUNK NEVES KÖNYVGYŰJTŐI Mindig üdvözölni kell az olyan vállalkozást, amely mentesíteni látszik magát az idő könyörtelen szorításától, az enyészet mindent elsöprő elemi erejétől. Tegyük szívünkre a kezünket, és tekintsünk vissza két-három évtizedre, s bevallhatjuk magunknak, hogy hány és hány kitűnő könyvsorozat életfonala szakadt meg idő előtt, sőt egynémelyike csak a megalkotója gondolatai között élt még egy ideig. A sorozatokkal úgy van az ember, mint a szülő a gyermekeivel, valahogy feledteti vele az idő múlását, az időtlenség érzetét kelti benne. Bár suhanjon tova több évtized, az első darabokat kézbe véve is úgy tűnik, mintha csak az elmúlt évben, hónapokban került volna birtokába. Persze a sors útjai kifürkészhetetlenek, különösen napjainkban, nem tudni, hogy mi miért késik, vagy netalán éppen időben érkezik. De most ezt ne firtassuk, örüljünk az eredménynek: kezünkben egy új, küllemében mutatós, tartalmában igényes, szellemiségében megragadó, a kultúránkat gazdagító mű. Múltunk neves könyvgyűjtői, amely az Akadémiai Kiadónál elsorvadva a Gondolatnál újjáéledt, s már maga mögött tudja a Fél évszázad mezsgyéjén (Kner Izidor emlékezései) s Tevan Andor levelesládája köteteket. A teljesség kedvéért tekintsük át, hogy mi jelent meg A magyar könyv című sorozatból. Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz esztendős debreceni nyomda (1961), Szilágyi János: A magyar munkáskönyvtárak a két háború között (1961), Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 (1963), Szántó Tibor: A betű (1965, s követte még számos kiadás), Bánáti Ágnes-Sándor Dénes: A százesztendős Athenaeum (1968). Ha végigtekintünk a magyar művelődéstörténeten, ilyen típusú kiadványnyal utoljára csak 1929-ben találkozunk: Hoffmann Edit Régi magyar bibliofilek c. munkája. A kiválasztott könyvgyűjtőket egyvalami kapcsolja össze még a nemes szenvedély mellett: gyűjteményüket a köz javára adták. De valójában mit is takar a bibliofilla szó, amely jelöli e különös passziót? Mindez nem más, mint a könyvek szeretete. E „csapdába” esett ember eleinte csak a különleges kiállítású könyvek iránt mutat vonzalmat, később már bizonyos külső belső jegyek keltik föl érdeklődését: első kiadások, egyik-másik nyelvterület, egy-egy témakör stb. Akit elragadott ez a „szent hevület” - s anyagi lehetőségei engedik -, egész életét képes föltenni rá. Az igazi bibliofilt kevésbé érdekli a szöveg, a könyv mondanivalója, nem úgy, amint a Családi tét sorjázza: „Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra”. Valójában nehéz meghúzni a határvonalat a könyvet csak magáért gyűjtők és a tartalom prioritását hangsúlyozók tábora között. Egy szép kiállítású könyv ez utóbbiak táborát is lenyűgözi. Való igaz, hogy az a gyűjtő, aki a tartalmáért szerzi meg az egyikmásik művet, nem mindig tekinthet el olyan bibliofil kritériumtól, mint pl. első kiadás. Egyrészt e kötetek sokkal értékesebbek, netalán föllelhetők bennük az előző tulajdonostól, magától a szerzőtől származó beírások stb., de az is bizonyos, hogy az elmúlt évtizedekben volt reá elegendő példa - az eredeti szöveg, ki tudja, milyen meggondolásból, az újabb kiadásokban itt-ott elütött a nóvumtól. Mindez óvatosabbá tette a tartalmat kereső könyvszeretőket, s igyekezett - ha mégoly magas áron is - szert tenni az eredetire. Mindez beleillett abba a képbe, amely napjainkban sokszor, de nem elégszer fogalmazódik meg: a szavak elvesztették hitelüket. Ez annál is elszomorítóbb, mivel fittyet hányunk egy már elhunyt szerző szellemi hagyatékára, így mi hogyan várhatjuk el a jövőtől, hogy higgyen nekünk. Ragaszkodnunk kell az írott szó becsületéhez. A történelem ezt is számon kéri tőlünk, sok mással együtt. Kelecsényi Gábor által fölvonultatott személyek időben átívelnek fél évezredet, Vitéz Jánostól Nagy Istvánig. E két név között nem kisebb történelmi alak jut emberközelbe, mint Janus Pannonius, Mátyás király, Zsámboky János, Batthyány Boldizsár, Zrínyi Miklós, Árva Bethlen Kata, Ráday Gedeon, Klimó György, Kazay Sámuel, Fáy János, Sinai Miklós, Teleki József, Teleki Sána