Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 40. (1989)
1989 / 7. szám - FIGYELŐ - Éles Csaba: A Hortobágy és környéke. Bemutató sorok a Hortobágyi Alkotótáborról
muel, Széchényi Ferenc, Illésházy István, Reviczky Károly, Jankovich Miklós, Literáti Nemes Sámuel, ez utóbbi nem riadt vissza még a hamisítástól sem. „Főpap és áldozár, herceg és utazó antikvárius, ügyetlen hamisító és hiszékeny gróf, elveszettnek hitt hungarica, a jótékony és fővárost építő József nádor, buzgólkodó lelkész, felvidéki földbirtokos, tönkrement táblabíró történeteiben ott folyik történelmünk egy patakja - a medret tudósi alapossággal irányítja szerzőnk úgy, hogy annak is igaz öröme telik benne, aki soha nem hallott Jankovich Miklósról vág) Brukenthal Sámuelről” - írja Zöld Ferenc a Könyvvilág hasábjain. Bármily érdem illeti is meg a múltunk neves könyvgyűjtőit, a legnagyobb elismerés és hála Széchényi Ferencé és fiáé, a „legnagyobb magyar”-é, Széchenyi Istváné. Az európai látókör, a hovatartozás fölismerése, kultúránk gyökerének eredeztetése érlelte meg az apában és a fiúban azon elhatározást, hogy a politikai önállóság ne élvezzen prioritást a nemzeti művelődés és gazdasági fölemelkedés előtt. „...a magyar bibliofilia történetében Szent István és pécsi püspöke, Bompert óta mindig szerepet játszottak a nyugati kapcsolatok. Ez könyvünknek minden eddigi fejezetéből is kitűnik, s ezt figyelhetjük meg a nemzeti könyvtár alapítójánál, Széchényi Ferencnél is. A Nyugattal való találozás, az ilyen élménysorozatnak meghatározó szerepét közismerten illusztrálja fiának életműve, aki külföldi útjain döbbent rá, hogy a meddő, prókátori csűrés-csavarásban politizálgató csúnyácska haza - az ő kifejezése - mennyire elmaradt az európai fejlődéstől, s ezek ébresztették fel benne a javító szándékot. Meghatározó élmény volt azonban az utazás atyja számára is - summázza a szerző, majd így folytatja: ...a nemzeti magára találást - modern kifejezéssel identitáskeresést - a bibliofilia mezejére is kiterjesztette, munkásságával példát mutatva kortársainak és követőinek, elvégezve azt a munkát, amely később már jóval nehezebb feladatot jelentett volna.” E szép és tartalmas kötetet végigolvasva - a könyv kapcsán - sok hasznos adatra bukkan az olvasó. De az is kiviláglik a sorok közül, hogy mindig volt a magyarságban szellemi tartalék, megújulásra késztető erő. E szűk nyíláson bepillantva történelmünkbe is, örömmel nyugtázhatjuk: voltak hazájukat önzetlenül szerető, jövőjéért aggódó, alázatos lelkű, emberséges magyarok, akik végső soron az embert, a humánumot szolgálták, mert ne feledjük: a könyv csak eszköz. Ha mást nem vesz észre a tisztelt olvasó, csak ezt, úgy hiszem, ez sem kevés egy olyan korban, amikor eszményekben szűkölködünk, elvekben csalódtunk, s a kiábrándultságból fakadó megátalkodottság már kikezdi magát az embert is. Mindezek ellenére bízni kell a jövőben, aminek sarkalatos köre a múlt minél szélesebb körű ismerete, mert a múlt nem mögöttünk van - amint Mikó Imre mondja -, hanem alattunk, azon állunk. E szépmívű kötet is ezen célt szolgálja. SURÁNYI BÉLA A Hortobágy és környéke BEMUTATÓ SOROK A HORTOBÁGYI ALKOTÓTÁBORRÓL A Hortobágy Fazekas Mihálytól napjainkig jelen van a magyar irodalomban. Olyan nagy nevek fémjelzik a sokféleképpen értelmezhető pusztai médium hatását, mint az epikában Jósika Miklós,Jókai Mór, Móricz Zsigmond és Veres Péter. Még gazdagabbak e különleges táj költői metamorfózisai Petőfitől és Adytól Oláh Gáboron és Gulyás Pálon át Sinka Istvánig, Boda Istvánig és másokig. A Hortobágy felfedezésének élménye tehát a XIX. századé. Nemcsak a szépirodalomban, hanem a képzőművészetben is. Tekintélyes a pusztát és jellegzetes motívumait (Kilenclyukú híd, gémeskutak, pásztorok stb.) festők névsora: id. Kovács János, Wagner Sándor, Jantyik Mátyás, Mé-