Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 40. (1989)
1989 / 9. szám - ALFÖLD STÚDIÓ - Csontos János: Restiszonett (vers) - Vitéz Ferenc: A három óceán elé (vers)
CSONTOS JÁNOS Restiszonett Kocsonya és cseh sör. Staroprámen. Negyven perc még s beáll a vonat Litániás napra füstös ámen. Foltos abrosz, foltos gondolat A kopasz pincér állva elalszik. Füle mögött gyötrött rostion. Álmos szemmel viszi ki a kajszit Nem legelteti a prostikon. Szemközt velem is leül egy olcsó. Szemezne, de kissé kancsalít. Borzas vénusz, túladagolt torzó. Győzné szusszal holnap hajnalig. Elviszi egy tuskólábú bakter. S még visszanéz, kocsonyás szemekkel VITÉZ FERENC A három óceán elé a kísérlet ott van minden teremtésben tézisekre építünk bocskoros szerelmet tetoválunk a bőrbe utolsó haláltól féltjük csontjainkat kereszt helyett bitót ácsolunk a két ezer éves alkalomnak teherbe ejtünk néha egyet a szűz mozdulatokból ugyanarra a névre kereszteljük a verset és a szerelmet mert teremtünk gyilkosok leszünk a hullámok megáldják menyasszonyunkat szövetséget kötünk az éggel a vizekkel a föld köldökével s meghagyjuk magunkban az óceánokat