Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 44. (1993)
1993 / 8. szám - Simonyi Imre: Az akadályok ledöntetnek a fák pedig a fák pedig állva halnak meg ám (vers)
Az akadályok ledöntetnek a fák pedig a fák pedig állva halnak meg ám Mostan a fákra gondolok... (Miért?) És látom még az akadályokat, a gátakat. (Vagy minek is nevezzem?) Egyszóval: most az életről beszélek. (Már amennyi a haláltól idelátszik...) Gondolok tehát fákat és gátakat. Mit is nem láttam a fáktól s a gátaktól? Az élettől s haláltól mit nem láttam? Mostan pedig én nem erről beszélek! Csupán annyit mondanék el itten a gátak csakis — csakis! — arra valók bizony, hogy ledöntessenek, bizony. És a fák? Nos, igen, tehát a fák... A fák pedig igen — azok a fák! — a fák pedig, igen — állva halnak meg ám! _ 39