Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 47. (1996)

1996 / 9. szám - SZEMLE - Török Lajos: A hagyományértés útján (Dobos István: Alaktan és értelmezéstörténet)

kiemeli a szerző, hogy a szakasz végén felhívja a figyelmet ennek hiányára.) Főleg a recepciótörténeti összefoglalás elmulasztása veti fel azt a kérdést, vajon a tör­téneti megértés feltételei között legitimálhatók-e a tanulmány szövegében olyan fogalmak, amelyeknek az értelmezői hagyományban (akár csupán jelölők szintjén) való jelenlétét nem igazolja a szerző. Még egy észrevételünknek kell hangot adnunk, ami inkább a „novellatípus” terminus használatának következetlenségeiből adódik. Úgy érezzük, zavart okoz­nak a fogalom használatában az ilyen kijelentések, mint például: „Az anekdota Tö­mörkény valamennyi novellatípusában szerkezetalakító hatású.” Vagy: „A keretes elbeszélés Gozsdu Elek jellegzetes novellatípusa, de a századvégen úgyszólván minden elbeszélő élt ezzel a formával.”, mert hisz egy másfajta, az életművek immanens kategorizációjára vonatkozó osztályozási rendszerre utal. Dolgozatunk végső konklúziójaként Dobos István könyvének elsősorban tudomány-metodológiai jelentőségét kell hangsúlyoznunk. Azon kevés kutatóink közé tartozik a szerző, akik az irodalomértés újabb szemléletformáinak meghatá­rozó szerepét hangsúlyozva fordulnak irodalmi hagyományunkhoz. Dobos tanul­mányának sokoldalú szempontrendszere kialakításával mindezek mellett nemcsak elemzési mintákat nyújt a történeti kutatások számára, de utakat nyithat a század­vég prózairodalmának későbbi részletvizsgálatai felé. (Csokonai) TÖRÖK LAJOS A morális pánik és a biopolitika JOHN FEKETE: MORAL PANIC: BIOPOLITICS RISING „Úgy tűnik, hogy a magát mentális egészségnek és társadalmi jólétnek feltüntető biopolitikai erkölcsi pánik korunk morális betegsége.” Amit John Fekete korunk morális betegségének nevez, arról a magyar olvasó hál’Istennek jószerével azt sem igen tudja, hogy micsoda. S miközben Fekete remek könyvét olvasom, az a leg­főbb óhajom, hogy ne is tudja meg sohasem. Épp eleget szenvedtünk már fanati­kus mozgalmak szülte totalitarianizmusoktól! Márpedig a hátborzongató jelenség, mellyel John Fekete oly erőteljesen szembesít bennünket, magán hordja a totalita­­rianizmus betegségének félreismerhetetlen tüneteit. Mielőtt azonban hozzáfognék a jelenség elméleti taglalásához, hadd ismertessek meg az olvasóval néhány Fe­kete által leírt storyt. Fekete maga is úgy gondolja, hogy a jelenség megértetésének legjárhatóbb útja a „story telling”. Igaz, Fekete nemcsak s talán nem is elsősorban megértetni akar, hiszen kanadai olvasói, legyenek akár a biopolitika meggyő­­ződéses harcosai, akár tehetetlen, mert magukat megfélemlíteni engedő nézői an­nak, ami történik, netán szenvedő alanyai a biopolitika sikeres manővereinek, tisz­tában vannak a jelenség mibenlétével. Fekete tehát nemcsak ismertet, hanem bírál, és mindenek előtt figyelmeztet: a biopolitika vírusa, minthogy kétségtelenül be­fészkelte magát a kanadai college-ok és egyetemek világába, minthogy a különféle

Next