Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 49. (1998)

1998 / 2. szám - IRODALOMI NAPOK - Thomka Beáta: Világmetszetek, mikrovilágok, szemcsék

A bevezető mondatokban említett táguló gyűrűk lehetőségeiből e mostani alka­lommal mindössze ennyit sikerült felvillantanom. Számomra a narratológiai és az irodalmi, illetve történeti hermeneutikai szempontok éppúgy nélkülözhetetlenek, mint a fikció- és metaforaelméleti keret, az intertextualitás- és diszkurzuskutatás. A kultúraelméleti összefüggéseket sem a divat diktálja, hanem az az igény, hogy né­miképp áttekinthetővé váljék az a szellemi horizont, amelyben az elbeszélőszöve­gek akár mint világmetszetek, vagy mikrovilágok, akár mint alig látható kis szem­csék létrejönnek. JEGYZETEK 1. Idő és elbeszélés. In: Thomka B. szerk. Tanulmányok. 1986. 18-19. sz. 32. 2. Paul Ricoeur: Olvasás, hagyomány, fordítás. In: Pannonhalmi Szemle. 1994. 11/2. 71. 3. Brian McHale: Towards a poetics of cyberpunk. In: Constructing Postmodernism. Routledge. New York. 1992. 4. Ruth Kirchenmann: Die Kurzgeschichte. 1967. 41. 5. Mario Andreotti: Die Struktur der modernen Literatur. UTB 1127. Bern/Stuttgart. 1990. 6. P. Ricoeur: Bibliai hermeneutika. Budapest. 1995. 86. 7.­­L’identité narrative est la résolution poétique du cercle herméneutique,­ P. Ricoeur: Temps et récit 3. 1985. 442, 446. 8. Michel Foucault: Az irodalom funkciói, in: Helikon. 1995. 1-2. 51. 9. Ekkoriban vált egyértelművé, hogy a ’szöveg’ nem tart igényt arra, hogy klasszikus ívű, poénnal záródó novellává kerekedjék. Vagy rövidtörténet lesz, vagy mindkét formaváltozat — a novella és a rövidtörténet — elemeit szabadon felhasználva építkezik, lazábban szerkeszt, mellőzi a történet-mag­­vat, történetelemekre, asszociációkra, esetleg helyzet- és közérzet-analízisekre, vagy lírizált kép- és gondolatsorokra alapoz. A prózai szöveg az epikumot epikus mozzanatokra bontja s ez nemcsak a for­mai, hanem a tartalmi réteget, a tematikus szintet is érinti. Vö. Thomka Beáta: Narráció és reflexió. Újvidék, 1980. 160. 10. A narratológia a hetvenes-nyolcvanas években egy generatív grammatikai, logikai, illetve szö­vegnyelvészeti fogalmat használt, aminek kevés poétikai jelentősége volt. Th. van Dijk szerint a szöveg kijelenések halmaza, tehát predikátumokból és argumentumokból álló nyelvi egység. A texnis ebben a rendszerben a szöveg formális nyelvtani szerkezete, mely mögött a kijelentésekből álló explicit, illető­leg implicit szövegbázis áll. 11. Reinhard Koselleck — Wolf-Dieter Stempel szerkesztésében. Poetik und Hermeneutik 5. W. Funk Vert. München, 1973. (2. kiadás 1990.)

Next