Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 49. (1998)
1998 / 4. szám - Garaczi László: Pompásan buszozunk! (regényrészlet-2.rész)
csolni a közvilágítást, este kigyulladtak a fények, mutatták a vízen, hol volt a Táncsics utca. Az Ordas dűlő északi fertályán látszott még néhány ház, különben csak a kémények sora, meg az égő lámpák meg az alkony. Maglódi Pityu bácsi jól beszívott reggel. Arra ébredt, hogy nem hallja a kutyát. És valahogy olyan kancsalul jön be a fény az ablakon. Azt álmodta, hogy egy fekete ládában fekve ki kell nyitnia egy esernyőt. Maglódi Pityu bácsinak sose volt esernyője, minek, megszáradsz, kibírod. Bolond! Bolond! Semmi. Hol a csizmám, bassza meg. Maglódi bácsi sokáig nézte a rezgő holdat két példányban, egyik fönt az égen, a helyén, a másik lent a vizen, ahol se holdnak, se víznek nem kéne lennie. A bütykös után nyúlt. Na, komám, most aztán vagy megtanulsz repülni vagy... Kiállt a ház elé, immár a folyópartra, és nézte, mit visz a víz. Döglött lovat vitt a víz, felfúvódott tehenet, de nemcsak azt, hanem, láss csodát, egy esernyőt is vitt a víz, és az esernyő ringó öbléből, mint egy nagy, fekete, nyitott kagylóból sárga kiscsibék tekintgettek kifelé. Pompásan utazunk, Pityu bá. Jöjjön maga is, nem kell ám félni. Meghibbantam. A kerítés végénél, a hold és a lámpák lidérces fényében felbukkant egy motorcsónak (mocsó), meg egy rohamcsónak (mocsó). Katonák szálltak ki a mocsóból meg a mocsóból, és megragadták a kicsit álmélkodó, majd haragosan rúgkapáló, ám mindenképpen nagyon részeg Pityu bácsit. Azzal fenyegetőztek, hogyha Pityu bácsi úgymond gazdálkodik, és továbbra is azt ordítja teli torokból, hogy mindenkit kivégeztetek, akkor nem veszkődnek vele tovább, homokzsákba gyömöszölik, és beépítik a védőgátba. A katonai sátorban egy orvos hajolt Pityu bá fölé, és értesítették Maglódi Vera, budapesti napközis tanárnőt, hogy az apja delirál. De mire Maglódi Vera, budapesti napközis tanárnő megérkezett, az apja már egyáltalában nem delimit, hanem éppenséggel rá akart gyújtani, pálinkát követelt, és azonnal vissza akart menni, hogy megkeresse a Bolondot. Pityu bácsi minden kutyáját Bolondnak hívta. A dömperek forgása hatalmas kátyúkat vájt a földbe. A pesti árvíz vidám operettvilág: a kettes villamos helyén bohókás alkalmi fürdőzők a rakparton, a Beloiannisz utcában az első emeletről horgásznak a lakók, a Bécs felé tartó szárnyashajón, amely mintha összezsugorodott volna a hatalmas víz közepén, iciripiciri utasok integetnek pálcika kezükkel, buzgárok törnek fel a Margitszigeti Nagyszállónál, a belvíz elönti a Sportuszodát, a mentőbrigád tutaja a nagymedence fölött, karneváli hangulat, Velence. A természet érezteti hatalmát, megtréfálja az embert, de az ember érti a tréfát: munkából hazainduló, atlétatrikós fiatalemberek hógolyóznak hahotázva egy júniusi délután a csepeli HÉV-megállóban. (Váci út, felelj neki.) A közlekedési katasztrófák már nem olyan mókásak (kitolat a vonat a Nyugatiból, Dunába zuhan a locsolókocsi.)29