Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 52. (2001)
2001 / 3. szám - TANULMÁNY - Füzi László: Az elzárkózás mozzanata Németh László gondolkodásában
pológiában tehhez lásd: 66.sk.], akkor éppen az, a szöveget látszólag alapvetően szervező és meghatározó tematikus oppozíció sérül meg, amelyikben pontosan a költészet/az irodalom lenne az az elem, amely kiveszett a Jelen világából, és nemcsak hogy egyértelműen a múlthoz rendelhető [lásd pl.: 48- 49.1, de a múltnak a jelennel szembeni felértékelését is csak ez a hozzárendelés létesíti. Az, ahogyan az írás egyszerre rendelődik a hanghoz/hazához/szerveshez valamint a külföldhöz/szervetlenhez (merthogy a két hozzárendelődés - azaz a régi és az új, „kiagyalt" irodalom közötti különbség legitimációja tautologikus: az a különbség a régi és az új között, hogy az egyik [al régishez rendelhető], a másik [az] újthoz, azt implikálja, hogy „külföldre távozott, mert a haza hívta”, önkényes jelentést alkotott, hogy kifejezze a szervesen adódót (a hang által „súgott” igazságot). Ezzel azonban minden pillanatban a kifejezhetőségnek és otthonlétnek a lehetetlensége, és a szerves odatartozás illuzorikussága is íródik. Ezért valószínű, hogy bár Márai Szindbád-olvasatában tematikus szinten olykor erősebben jelentkezik a régi és az új Magyarország közötti ellentét, mint a Krúdy-szövegekben (a „hazá”-nak a tropológiába való beemelésével és hangsúlyozásával az ideologikus hangnemnek az olvasás során való felerősítésére is lehetőséget ad a szöveg), azt mégsem ez az ellentét szemezi, hanem sokkal inkább a „letűnt világ” fakticitása és/vagy figurativitása, a nosztalgia és/vagy az (újra)olvasás közötti eldöntetlenség azon mozgása, amely sem egyik, sem másik irányba nem zárható le (dönthető el) a szöveg ideologizálása nélkül. 30. Stierle i.m. 55. 31. Valamennyi szöveg 1911-ben íródott és megtalálható az idézett kiadásban. 32. Kulcsár-Szabó Zoltán: intertextualitás és a szöveg identitása, in Az olvasás lehetőségei. JAK, Pécs, 1997. 9. 33 Ezzel kapcsolatban tanulságos lehet a posztromantikus gondolkodás teljesítményeire felhívni a figyelmet: „Felfedezésem nem volt jelentékeny, de mégis figyelemreméltó, felfedeztem ugyanis, hogy ismétlés egyáltalán nincs, s erről meg is bizonyosodtam, mégpedig oly módon, hogy ezt minden lehetséges módon elismételtem." Sören Kierkegaard: Az ismétlés. Ictus, 1993. 53. 34. Gérard Genette: Palimpseste. Die Literatur auf zweiter Stufe. Suhrkamp, Frankfurt/M. 1993. 107-111. 35. A „tiszta”, mintegy „első olvasás” problematikusságához és a „kész szöveg” kérdéséhez posztstrukturalista horizontból lásd: Roland Barthes: S/Z. Budapest, 1997. 36. Schmidt i.m. 39. 37. A Szindbád-történetek esetében ez például nagy mértékben attól függ, hogy mennyiben tartjuk képesnek/alkalmasnak a szövegeket az anekdotikus-helyreállított önidentitás esztétikai konstrukciója fikcionalitásának (nyelviségének) olvasására/reflektálására. FÜZI LÁSZLÓ Az elzárkózás mozzanata Németh László gondolkodásában Azon a majdhogynem két évtizedes perióduson belül, amelyik a Tanú lezárásától a Megmentett gondolatok megírásáig Németh pályáján eltelt, a különböző időszakokat a kor történéseivel való szembekerülés állítja egymás mellé. A Tanú programja még a kor, a „történelem” előtt járt, része volt ebben annak is, hogy gondolkodói világának alaptételeit ekkor szögezte ki a maga jelképes várkapujára, ezt követően viszont az általa képviselt világnak már az időben kellett léteznie, a század talán legnehezebben megélhető időszakában, a háborús készülődés, a háború. A tanulmány közlésével a 100 éve született íróra emlékezünk. (A szerk.)