Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 53. (2002)
2002 / 3. szám - TANULMÁNY - Bényei Péter: Kísérlet a nemzeti teleológia érvényességének fenntartására (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
BÉNYEI PÉTER Kísérlet a nemzeti teleológia érvényességének fenntartására JÓKAI MÓR: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI I. MÍTOSZ, EPOSZ, TÖRTÉNELMI REGÉNY, TÖRTÉNETÍRÁS? A kőszívű ember fiai interpretációinak egyik meghatározó belátása, hogy regényében Jókai a „szabadságharc mitológiáját” írta meg, tulajdonképpen „új mítoszt” teremtett. Szembetűnő elméleti reflektálatlansága ellenére ez a megállapítás a Jókaiszakirodalomban bevette, már-már közhellyé vált: a különböző olvasatok az antropológia és az irodalomtudomány értelmezői nyelveiben bennefoglalt mítoszértelmezésekkel történő applikatív számvetés helyett elsősorban Jókai 1850-es évek elején írt novellaciklusában, a Forradalmi és csataképeiben meghirdetett „mítoszteremtő programjának” implicit szerzői megjegyzéseire alapozták fogalomhasználatuk relevanciáját. Egy zárt, archaikus közösség számára abszolút valóságot megalapozó, minden lényeges emberi ténykedés példaadó modelljét felállító eredet-elbeszélésként értelmezett mítosz-fogalom alkalmazhatósága azonban rendkívül kérdéses egy 19- századi regény vonatkozásában, értelmező használata mindenesetre alaposabb körültekintést igényel. Hasonló a helyzet a szöveg recepciójában közvetetten vagy nyíltan megjelenő műfaji elvárások érvényességének kérdésében. A legtöbbször a mítosz szinonimájaként emlegetett eposz, valamint a történelmi regény és az irányregény epikai világteremtő eljárásai valóban tetten érhetők a szöveg felhívó struktúrájában, ugyanakkor egyik sem irányítja döntő módon a Kőszívű szövegének szerveződését. A regény - hasonlóan a Jókai-művek többségéhez - nem engedi egy meghatározott műfajfogalomra alapozódó olvasási stratégia konzekvens működtetését. A szöveg műfaji behatárolhatatlansága azonban még nem vonja maga után egy műfaji kiindulású kérdezés teljes inadekvátságát. Ha egyelőre hipotetikusan — rákérdezünk a különböző műfaji eljárásokat hatékonyan ötvöző szöveg jellegadó poétikai formaelveinek, hatástényezőinek mibenlétére, akkor az „új mítosz” kontúrtalan fogalmát már jól körülhatárolható kontextusba tudjuk helyezni, ami így alkalmassá válhat egy átfogó szöveginterpretáció megalapozására. (történelmi regény — történetírás) A történelmi regény műfaji konvencióinak közvetlen számonkérése ritkán tűnik fel a Kőszívű különböző olvasataiban, látensen viszont szerepet kap azokban az értelmezésekben, melyek a szövegben megkonstruálódó világ eseményeinek történeti „hitelességére” kérdeznek rá, s a regény megírásában (egyben értelmezésében) kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak Jókai történeti forrásainak, illetve személyes élményeinek, tapasztalatainak. Nem véletlen azonban a konkrét műfaji megnevezés kerülésének, ugyanakkor bizonyos előfeltevései érvényesítésének kettőssége. Egyrészt a történelmi regény