Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 53. (2002)

2002 / 5. szám - TANULMÁNY - S. Varga Pál: A nemzet mint szimbolikus értelemvilág (Bevezetés a nemzeti irodalom 19. századi fogalmainak tanulmányozásához)

ban] a mások mitikus meggyőződéseit, amelyek az ő világuk létértelmét (azét, amelyet ők létezőként tapasztalnak) meghatározzák, a fétiseiket, az istenségeiket, a mitikus kauzalitásaikat stb.? Ha megtartom az én hitemet (amelyet ők puszta mi­tológiának tekinthetnek), akkor az ő hitük babona, ha megtartom az én létező vi­lágomat, akkor az ő világuk nem létező. Az idegen emberiségek számomra tényle­ges meggyőződések, ténylegesen vélt világok tényei és alanyai, amelyeket az ő mi­tikus világfelfogásuknak tekintek. Azért tekintem így őket, mert már kialakítottam a magam világát, rögzítve leglényegesebb meggyőződéseimet, a magam világa létértelmének megfelelően ....”70 Az ellenm­ondások abban a kérdésben összegez­hetők, hogy hogyan lehet eljutni az emberi világ egészéhez úgy, hogy az saját vi­lágom bővítése legyen, miközben a honi világok relevanciarendszerei ab ovo ki­zárják egymást. A választ a másik megoldási kísérlet, a tudomány univerzalizmusá­­nak érvényesítése it sem teszi könnyebbé, hiszen - mint az Interszubjektivitás feno­menológiája egészében sugallja - az emberi élet normál menete nem mozdítható ki a természetes beállítódás, egy-egy közösség tradicionális normálstílusa keretei közül. De az sem elhanyagolható, hogy a tudományok nem szüntetik meg a civili­zációk összemérhetetlenségét; a civilizációk tudományos vizsgálata nem általános érvényű következtetések levonására irányul, hanem arra, hogy közvetítsen a kü­lönböző rendszerek között, hogy válaszoljon a kérdésre, „miként értheti meg a ke­resztény a mohamedánt, az európai az ázsiait és az antropológus a bennszülöttet (és fordítva)”.72 Tengelyi László okkal jegyzi meg, hogy amikor Husserl „megkísérel hidat verni a sajáttól és a honitól a honok feletti mindenségig”, amelyen egy magasabb szin­ten honivá váló mindenséget ért”, ahhoz a transzcendentálfilozófiai hagyomány­hoz kapcsolódik, amely „mindig is hajlott arra, hogy a „transzcendentális szolip­­szizmus’ újra meg újra fenyegető veszedelmét egyfajta transzcendentális univerza­­lizmus’ révén próbálja elhárítani”.73 b) C­adamer és a posztmodern: az „alternatív totalitások” felé Gadamer viszont következetes marad kiindulásához, hogy ti. azok, „akik egy meg­határozott nyelvi és kulturális hagyományban nevelkedtek, másképp látják a vilá­got, mint azok, akik egy másik hagyományhoz tartoznak.” A világtapasztalat nyel­­visége, úgymond, átjárhatóvá teszi a „nyelvi világtapasztalatok” közti határt, hiszen ami nyelvileg van adva, az bárki számára hozzáférhető. Mégsem az egész emberi­séget felölelő közös univerzum tételéhez jut el, hanem ahhoz, hogy a „gyarvilágba bármilyen - nyelvileg hozzáférhető - tapasztalat bevonható.....bármilyen hagyo­mányról legyen is szó, mindig egy emberi, tehát nyelvi jellegű világ az, amely megmutatkozik benne. Mivel nyelvi jellegű, minden ilyen világ magától nyitott minden lehetséges belátás, és így saját világképének minden lehetséges bővítése iránt.” E tapasztalat azonban, amelyet egy másik, megtanult nyelven szerzek, elke­rülhetetlenül igazodik saját anyanyelvem eleve­ adott világához: „[a] világ »látvá­nyát«, ahogy egy másik nyelvben megmutatkozik”, egy adott világlátás „önmagá­ból kiindulva tudja megérteni és megragadni”; „ha idegen nyelvi világokba lépünk be, s ezzel legyőzzük addigi világtapasztalatunk előítéleteit és korlátait, akkor ez

Next