Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 53. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Dávidházi Péter: Kétségben apokalipszis és feltámadás között (A nemzethalál vörösmartys látomása Toldy irodalomtörténetében)
varhűen magyar Toldy különösen érezte, hogy még nem lélegezhet föl, s aggódva figyelte a nemzetközi erőviszonyok változásait. Egy héttel az osztrák seregek königgrätzi veresége után, 1866. július 10-én László fiának panaszkodva iszonyúnak és nyomasztónak nevezi a jelent, egyúttal szorongva kémleli a jövőt. „Vajmi kevesen látják át hogy azok a csapások, melyek Ausztria nagyhatalmi állását megszüntették [...] a mi állásunkat is megrendítették! No de elég, majd lesz okunk búsulni, tán sírni is, hagyjuk abba!”128 Majd csak 1867 február 23-ának éjjelén számol be hálás öröméről, amiért megérhette nemzete „boldogulását” s a Kálti Márk krónikája kiadásához írott latin előszava keltezésébe 18-án belefoglalhatta, hogy Ferenc József egyezséget kötött a magyar nemzettel.129 Érdemes megnézni Toldy szavait a pazar kiállítású hatalmas kódexben, amelyet első lapján Emich Gusztáv egész oldalas dedikációja ajánlott a magyar szabadság helyreállítójának („libertatis Hungaricae restauratori”) kegyeibe, ugyanis a Praefatio végén külön bekezdéssé formált mondat tanúskodik írója személyes megkönnyebbüléséről, sőt ebben a könyvben olvasva mintha egyenesen azt sugallná, hogy a Márk által egykor följegyezni kezdett történet további viszontagságok után végre szerencsésen révbe élt. „Scribedam Pesthini, anno MDCCCLXVII. Februarii XVIII. die, ea ipsa, qua Imperator Caesar Aug. Franciscus Iosephus Rex Apostolicus, ido cum gente Hungara novo foedere, libertatem regni restauravit.”150 ilyesféle biztonságérzet fogja áthatni az idős Toldy utolsó egyetemi tanítványának, Beöthy Zsoltnak rövid millenniumi irodalomtörténetét, s ez foszlik szét majd Trianonnal, szükségessé téve az irodalomtörténeti nagy elbeszélés lehetőségeinek újraértelmezését.131 JEGYZETEK 1. Vö. Lyotard, Jean-Franfois: La condition postmoderne. Rapport sur le satxrír. Paris. Les Editions de Minuit. 1979. (A továbbiakban: Lyotard 1979,) 49-68. 2. Lyotard 1979. 63. 3. Vö. White, Hayden: Metabistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Baltimore és London: The Johns Hopkins University Press. 1985. 135-264. 4. Vö. Kermode, Frank: The Sense of an Ending: Studies in the Tlieory of Fiction. London, Oxford, New York. Oxford University Press. 1981. (A továbbiakban: Kermode 1981.); Nuttall, A. I).: Openings: Narrative Beginnings from the Epic to the Novel. Oxford: Clarendon Press, 1992. IX, 201-232. Az epikus kezdőpont és cselekményindítás hazai vizsgálatai közül lásd legutóbb Nagy Levente: Időszerkezet és individuumszemlélet három 17. századi magyar eposzban (Szigeti veszedelem, Kemény János emlékezete, Rákóczi-eposz). ItK, 2000. 1-2. sz. 197-223. 5. L. erről Miklóssy János jegyzetét Vajda Önbírálatához. Vajda János: Politikai röpiratok. S. a. r. Miklóssy János: Vajda János összes művei. Szerk. Barta János. VI. Bp. Akadémiai Kiadó, 1970. (A továbbiakban: Vajda 1970.) 351-352. o. Martinkó András: Vörösmarty Mihály: Előszó. Miért szép? A magyyar Ura Csokonaitól Petőfiig. Szerk. Mezei Márta és Kulin Ferenc. Bp. Gondolat Könyvkiadó, 1975. 350-351. 7. Szépirodalmi Figyelő, 1. évf. 27. sz. 1861. május 9. 425—426.; Arany János összes művei. 1. Kisebb köttetnének. S. a. r. Voinovich Géza. Bp. Akadémiai Kiadó, 1951. (A továbbiakban: Arany 1951.) 300-301., 516. 8. Arany János: Széptani jegyzetek. Arany János összes művet. Szerk. Kereszmry Dezső. X. Prózai művek 1. S. a. r. Kereszmry Mária. Bp. Akadémiai Kiadó, 1962. (A továbbiakban: Arany 1962.) 553. 9. Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a polenkorig mind előadásban. Pest: Emich Gusztáv. 1864-1865. (A továbbiakban: Toldy 1864-1865.) 4—5.