Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 53. (2002)
2002 / 3. szám - TANULMÁNY - Bényei Péter: Kísérlet a nemzeti teleológia érvényességének fenntartására (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
számtalan egymással perlekedő történész fogja a jövőben feljegyezni és vitatni azt.” Peter Gay Style in history, idézi LaCapra i.m. 26. (A magyarul nem hozzáférhető angol nyelvű idézeteket saját fordításaimban közlöm.) 8. Jelen dolgozat ide sorol minden olyan történetírás-koncepciót, amely a múlt közvetítésének nyelvi meghatározottságát hangsúlyozza (általában Hayden White és követői irányzatát nevezik így). 9. »[...]a múltat szövegek és textualizált maradványok közvetítik jelenünk felé: visszaemlékezések, feljegyzések, publikált írások, emlékművek stb.” Dominick LaCapra: History and novel, i.m. 128.. “A múltat (amely valóban létezett) csak textualizált nyomain (textualized remains) keresztül ismerjük.” Linda Hutcheon: 77te Poetics of Postmodernism. London, 1988. 119. 10. „A történelem a nyers eseményekből (from brute events) számaztatott - interpretált, diszkurzív, jelölő funkcióba kerülő - tényekkel szolgál.” Hutcheon: i.m. 153, v.e. 122. A nyom, mint hatásjel („sign-effect”) felfogásáról lásd Paul Ricoeur munkáját, aki múltat jelenlévővé tevő források, tárgyi emlékek (nyomok) részének tartja a megszólaltatásukra törekvő értelmező tevékenységet is. (Time and Narrative III. ford. Kathleen Blarney and David Pellauer Chicago and London, 1988. 119-124., 183-184.) 11. Louis O. Mink: History and Fiction al modes of Comprehension. New Literary History 1970. 547. v.o. Hayden White: A történelem terhe. Bp. 1997. 7-24. Ford. Braun Róbert 12. Paul Ricoeur: A szöveg... i.m. 310. „A regényektől eltérően a történetírók konstrukciói a múlt rekonstruálásának szándékával lépnek fel." Ricoeur: Time and... i.m. 142-143. 13. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a szövegben megidézett történeti korszakról leírt tudásunkat ne befolyásolná vagy alakítaná a történelmi regény, mégha jelentésképzésének nem is ez az elsődleges irányultsága. Történelemképünk formálódásához — természetesen eltérő mértékben — a legkülönfélébb narratív munkák egyaránt hozzájárulhatnak. „A narratív szövegek - beleértve azok egész területét, ami magában foglalja az epika fejleményeit az eposztól a modern regényig, valamint a legendáktól a kritikai történetírásig bezárólag egyik lényeges funkciója abbéli törekvésükben határozható meg, hogy refigurálják történeti létezésünk feltételeit és ezáltal a múlt képzetét a történeti tudat szintjére emeljék fel.” Ricoeur: Time and... i.m., 102. 14. v.ö. Bényei Péter: A történelmi regény műfajkonstituáló tényezőinek meghatározási kísérlete. Studia Litteraria, Tomus XXXVII. Debrecen, 1999. 83-85. 15. o. Horváth Zsolt: Naplók és memoárok mint „lehetséges történelmek’’. Alföld 2000/5. 81-99. 16. Hermann Róbert: Az 1848-49-es szabadságharc a magyar történetírásban. Aetas 1999/1-2. 62- 75. 17. „A kommunikatív emlékezet a közelmúltra vonatkozó emlékeket öleli fel. Olyan emlékekről van szó, amelyekben az ember a kortársaival osztozik. Az emlékezetnek ez a válfaja történetileg tapad a csoporthoz, az idők során keletkezik és idővel - pontosabban hordozóival - elenyészik.” Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Bp. 1999. 51. 18. „A történelem kvázi fiktív, amennyiben olyan eleven, intuitív, mozgalmas, az ábrázolás paradoxonait szemléltető elbeszéléssel tárja az eseményeket az olvasószeme elé, mely pótolja a múlt múltbeliségének megfoghatatlanságát.” Ricoeur: A történelem és a fikció kereszteződése. In: i.m. 369. Ford. Jeney Éva 19. „A döntő kérdés ebben a helyzetben, hogy milyen alternatíva nyújtható az irodalmi szövegek szűken vett dokumentarista és pozitivista modelljével szemben. Valójában sokkal több probléma merül fel, ha a szövegeket a múlt tényeinek forrásaként kezeljük, mintha olyan szövegként fordulunk hozzájuk, melyek kiegészítik és újraértik az általuk megjelenített múltképet". Dominick LaCapra: History and Novel, i.m. 124. 20. Jörn Rosen: A történelem retorikája. In: Narratívák 3. Szerk. N. Kovács Tímea Bp. 1999. 44. ford. V. Horváth Károly. Szintén fontos szerepet tulajdonít a történelemről való tudás kialakításában a kommunikatív funkciónak Paul Ricoeur: „A történetírói módszertanban benne rejlő kétértelműség elárulja a történészek kettős elkötelezettségét az érdekeltség két eltérő rendszere - a tudás megszerzésére irányuló törekvés és a kommunikatív törekvés - irányába." History and hermeneutics. The Journal of Philosophy 1976. 695. 21. Rosen i.m. 45. 22. „E hipotézis értelmében a fikciós elbeszélésben elmesélt események megtörtént dolgok az elbeszélő hang számára, melyet itt azonosnak tarthatunk az implikált szerzővel, azaz a valóságos szerző fiktív álruhájával.” Ricoeur: A történelem és..., i.m. 369.