Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 54. (2003)
2003 / 11. szám - SZEMLE - Kiss Noémi: "Cili én vagyok" avagy a régimódi textuális tér (Szabó Magda: Für Elise)
szemle „ Cili én vagyok ” avagy a régimódi textuális tér SZABÓ MAGDA: FÜR ELISE Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Szabó Magda élete irodalom, s ha kilencedik évtizedében elhatározza, hogy önmagáról mint „Magdolnáról” ír könyvet, akkor pedig Emlékezet. Regénye ezért egyszerre fikció és valóság. E közismert élet fordulatai a magyar történelem fordulataival párhuzamosan következtek be, s ha Szabó Magda emlékezni kezd, az nemcsak személyes írói kaland; érintett vele az ország, egy város, egy vallás, sőt, a múlt század magyar kultúrájának egész görbevonalas térképe: a zene, a festészet, az oktatás, az építészet vagy mondjuk a sport és a háborúk is. („Cili”) Amennyiben az olvasó összeadná, hányszor szerepel a regényben az én személyes névmás, a magas számú végeredmény azonnal megmutatná, a Für Elise „ajánlás” a könyv címében jóindulatúan félrevezető. Cili, a regény egyik szereplője a nyolcadik fejezetben Magdolnát arra kéri, írjon szöveget Beethoven dallamához. Megszületik a szöveg az emlékezés, a halál jegyében: „Gondolj rám, ha egyszer nem leszek”. A mű vonalvezetése ennek megfelelően megy végbe. Később is többször elhangzik a könyvben, ami már a borító fülszövegében, hogy az elbeszélő (Szabó Magda, írónő) úgy írja meg életét, tárja fel titkát, múltját, emlékeit, szerelmeit, hogy csak látszatra beszél a saját életéről, valójában Cili az emlékezés első részének főszereplője. Az elbeszélő én, az írónő (mint szemtanúja, fültanúja saját életének) a műbéli rögzített szándékai szerint tehát örökbe fogadott testvéréről írja autobiografikus regényének első részét. Ami már önmagában ellentmondásokhoz vezet. Ha jobban szemügyre vesszük ugyanis a szereplők identitásával kapcsolatban kapott információkat, a testvér származása homályban marad. Egyrészt Ciliről korábbi hasonló indíttatású életrajzi műveiben, az Ókorban és a Régimódi történeteiben hallgatott Szabó Magda, másrészt Cili származására az olvasó számára mindvégig lebegtetett formákban derül fény, a leánytestvér ugyanis árva, papírjai pedig elvesztek. Létezése a mű mimetikus terében éppúgy lehet tehát a fikciónak (a nem referenciális életrajznak) a része, mint a dokumentatív valóságénak. Ezáltal (s persze részben a textuális játék kedvéért) a testvér egyenesen a „költészet”, az írói kitaláció eszköze, melynek egyik mintegy véletlen, „szövegszerű” bizonyítéka, hogy Cili szereleme, Textor a nevében hordozza a (pusztán) textuális létezés lehetőségét. Valóban Cili figurája, tulajdonságai, megjelenítése az egyik legizgalmasabb része az autobiografikus játéknak, de van nála érdekesebb szereplője is a műnek: maga az elbeszélt én.