Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 55. (2004)
2004 / 6. szám - TANULMÁNY - Kulcsár Szabó Ernő: A nyomolvasás önkénye (Az archiváló filológia "vidám pozitivizmusáról")
11. Winfried Fluck: Die Amerikanisierung der Geschichte im „New Historicism“. In: Moritz Bassler: New Historicism. Tübingen & Basel: Francke 2001 (2. Aufg.), 232. 12. Greenblatt: Verhandlungen mit Shakespeare. Innennsichten der englischen Renaissance. Frankfurt/M.: Fischer 1993, 23. 13. Vö.: Denis Hollier: On Writing Literary History. In: Hollier et al. (eds.): A New History of French Literature. Cambridge UP 1989, xxv. 1. Reinhart Koselleck: Vergangene Zukunft. Frankfurt/M.: Suhrkamp 1979, 204. 15. Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Bp.: Gondolat 1984, 13. 16. Uo. 213. 17. Clifford Geertz: Az értelmezés hatalma. Bp.: Osiris 2001, 206. 18. „Max Weberrel együtt úgy vélem, hogy az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat.“ Uo. 196. 19. Uo. 225. 20. Ld. erről bővebben: Hansági Ágnes: Az idő archeológiája. In: Kulcsár Szabó Ernő — Szirák Péter (szerk.).: Történelem, kultúra, medialitás. Bp.: Balassi 2003. 34-35. Ezért is példaértékű Hayden White idézett állásfoglalása, mely az (elbeszélésbe még nem foglalt) történelmi tények értelmezhetőségének problémáját képtelen túlvezetni a puszta perspektivizmus dilemmáin: „Szembe kell néznünk azzal, hogy magukban a történelmi tényekben nincs semmi, aminek alapján úgy dönthetnénk, hogy inkább az egyik módon kell értelmet adni nekik, mint a másikon.“ Uo. 35. De hogy az ilyen típusú perspektivizmus még struktúrafenomenológiai értelemben is ingatag talajon áll, arra éppen Heidegger emlékeztetett. Hiszen „csak ha egyáltalán ugyanarra gondolnak (meinen), akkor tudnak a vitatkozó felek ennek az egyazonnak a tekintetében elkülönbözni. Az emberek közti egyetértés és vita eszerint az egyazonnak és a tartásnak a megszilárdításán alapul.“ Martin Heidegger: Nietzsche Bd. 1. Stuttgart: Neske 1998 (G. erg. Aufl.) 521. 21. Robin G. Collinwood: The Idea of History. Oxford UP, 1994, 214. 22. Gadamer: Gesammelte Werke Bd. 6. Tübingen: J. С. A. Mohr 1993, 276. 23. Gadamer: Igazság és módszer 239. 24. Uo. 272. 25. Az ilyen irodalomértelmező rendszerek kritikai leírásának elvileg kidolgozhatók a diszkurzuselemző módszerei. Még akkor is, ha ezek technikáit Foucault elsősorban olyan „hatalmi rezsimek“ történelmi példáin dolgozta ki, amelyek előbb elő kell, hogy állítsák azokat a szubjektumokat, amelyeket majd (uralva) reprezentálni fognak. Vö.: Foucault: Der Wille zum Wissen .Sexualität und Wahrheit 1. Frankfurt/M.: Suhrkamp 1977, 161-190. 26. Hans Ulrich Gumbrecht: 1926. Ein Jahr am Rand der Zeit. Frankfurt/M.: Suhrkamp 2001. 27. Uo. 7. 28. Greenblatt: Was ist Literaturgeschichte? 99-100. 29. Wolfhart Pannenberg: Hermeneutik und Universalgeschichte. In: H.-G. Gadamer — G. Boehm (Hg.): Seminar: Die Hermeneutik und die Wissenschaften. Frankfurt/M.: Suhrkamp 1978, 304. 30. Greenblatt: Was ist Literaturgeschichte? 97. 31. Uo. 97. 32. Greenblatt: Verhandlungen mit Shakespeare. Idézi Moritz Bassler: Einleitung: New Historicism — Literaturgeschichte als Poetik der Kultur. In: Bassler (Hg.): New Historicism 17. 33- Bassler: Einleitung 17. 34. Gadamer: Igazság és módszer 203. 35. Ahol „az ember azért mond le magáról, hogy megtalálja önmagát. (...) de előre nem tudjuk, mit találunk meg önmagunk gyanánt.“ Gadamer: Und dennoch: Macht des guten Willens, in: Philippe Forget (Hg.): Text und Interpretation. München: Fink 1984, 61. 36. Vö.: Greenblatt: Was ist Literaturgeschichte? 45-46. 37. Koselleck: Vergangene Zukunft 282.