Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 61. (2010)

2010 / 4. szám - Gömöri György: A kortárs levelei (Egy szavakban vitézkedő Györgyről)

A KORTÁRS LEVELEI Egy szavakban vitézkedő Györgyről 1. Lassan abba a korba értünk, amikor jobbra-balra dőlnek ki mellőlünk a társak. Nem csak a kor- vagy a sorstársaink, hanem az írótársak, barátok is. Utóbbiak kö­zül mostanában főleg azok foglalkoztatnak, akikkel összekötött az a furcsa, lég­gyökerekből táplálkozó képződmény, amit „nyugati magyar irodalomnak” vagy emigráns irodalomnak hívnak. Ennek volt jeles, bár csak kevesek által méltányolt költője a „Vitéz György” néven publikáló Németh György. Hogyan lett Némethből Vitéz? Ezt megírta nekem első „személyhez szóló” leve­lében, még 1959-ben. Már előtte is olvastuk egymást, egy közös vállalkozás, az „Irodalmi délután” keretében, amit az akkor még Bécsben élő, nálunk idősebb Kannás Alajos indított, főleg azért, hogy felkarolja és egymással megismertesse az ötvenhatos fiatal emigráns költőket. A vállalkozás részvevői elküldték verseiket Kannásnak, aki azokat lemásolta és szétküldte a hét-nyolc részvevőnek, majd azok kritikai észrevételeit is körözte. Németh Gyuri ezen kívül „Vitézként” felbukkant Tollas Tibor Füveskert című antológiájában, illetve két verssel annak német válto­zatában az 1957-ben kiadott Im Frühret-ban, amiben én is szerepeltem. Fent emlí­­tett első, 1959. szeptember 22-én keltezett levelében Németh ezt írja: „A Vitéz ne­vet tudtam és belegyezésem nélkül Kocsisék ragasztották rám minden dolgok ele­jén, mikor a Füveskert első kiadásán dolgoztak... most már belenyugodtam”. Az ugyancsak verselő Kocsis Gábor, akivel a levélíró együtt volt munkaszolgálatos a forradalom előtt, nyilván jót akart, bár nem nagyon érteni, mi kifogása volt a „Né­meth" név ellen? Talán ezzel az írói álnévvel próbált utalni olyan családi körülmé­nyekre, amelyekről én csak később értesültem. Alighanem arról, hogy „Vitéz” György édesapja katonatiszt volt, aki a második világháborúban (az orosz fronton?) szerzett vesebajában hunyt el Ausztriában. A katonatiszt-apa világnézetéről nincs közelebbi tudomásunk, viszont maga a szár­mazás ténye kedvezőtlenül befolyásolta 1933-ban született fiának magyarországi tanulási lehetőségeit. Utóbbi néhány évig ugyan Budapesten járt gimnáziumba, de 1951-ben kitelepítették, majd 1953-ban katonai munkaszolgálatra hívták be. Lesze­relése után egy ideig textilmunkásként dolgozott, majd 1956-os menekülése után Montrealban esti egyetemen végezte el a pszichológiát. A McGill Egyetemen tanult tovább és 1963-tól már mint pszichológus dolgozott egy montreáli klinikán, gon­dolom, egészen nyugdíjaztatásáig. Közben sorra jelentek meg verseskötetei: az Amerikai történet (Párizs, 1975), a Missa agnostica (u.o., 1979), Jel Beszéd (u. o., 1982), majd a rendszerváltás után Az ájtatos manó imája (Szombathely, 1991) és végül az András-Kemenes Géfin által válogatott Végjáték (Kortárs Kiadó, Bp., 2004). Ami az antológiákat illeti, Vitéz az 1957-es Füveskert után legjobb tudomás 33

Next