Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 62. (2011)
2011 / 10. szám - TANULMÁNY - Pusztai Gábor: Robinsonok között (Jelky András kalandjai és a robinzonádok)
PUSZTAI GÁBOR Robinsonok között JELKY ANDRÁS KALANDJAI ÉS A ROBINZONÁDOK. Defoe Robinsonja Daniel Defoe (1659-1731) hatvan éves korában, 1719-ben megjelent regényével, a Robinson Crusoe-val irodalmi lavinát indított el a korabeli Európában. Művét egy skót tengerészről, Alexander Selkirkről (1676-1721) 1713-ban, a The Englishman című újságban megjelent írás ihlette. Selkirket, kapitányával való összetűzése után büntetésből a Juan Fernandez nevű lakatlan szigetre tették ki Chile partjainál. Selkirk négy évet töltött a lakatlan szigeten, mire 1709-ben egy arra járó angol hajó felvette és visszatérhetett hazájába. A skót tengerész történetének megjelenése után hat évvel világhódító útra indult Defoe Robinsonja. Még 1719-ben Angliában négy kiadást ér meg a Robinson Crusoe. Egy év múlva már a francia, a német és a holland fordítás is megjelent. A kortársak fantáziáját megmozgatta a történet és nem elégedtek meg csupán az eredeti mű más nyelvre való átültetésével. Számtalan író dolgozta át az angol hajótörött kalandos történetét. Sorra jelentek meg a Defoe-tól inspirált irodalmi alkotások, melyeket az eredeti után robinzonádoknak szoktunk nevezni. Robinson történetének ideológiai üzenete - hogy az Európán kívüli kaotikus világ csak arra vár, hogy egy európai nagyhatalom szorgos középosztálya végre civilizálja, rendet és törvényt teremtsen abban a vad és istentelen rengetegben, természetesen különös aktualitással bírt a 17-18. században gyarmatosító országokban, így Hollandiában is. A hollandok, a „tenger fuvarosai” a 16. század végétől kezdve lázasan keresték a tengeren túli expanzió lehetőségeit. Nem is csoda tehát, hogy Defoe művének angliai megjelenése után két évvel napvilágot látott Hollandiában A holland Robinson (1721), melyet még sok hasonló mű követett. A holland tengerentúli expanzió A holland arany évszázadra, a 17. századra a művészetek, kivált a festőművészet szárnyalása (Rembrandt, Vermeer, Frans Hals stb.), az ország függetlenségének kivívása (1648), a gazdasági fellendülés és nem utolsó sorban a tengerentúli expanzió is jellemző volt. 1595-ben indultak el négy hajóval és 249 emberrel a fedélzeten a holland hajósok, hogy felfedezzék azokat a kereskedelmi útvonalakat, melyek Afrika megkerülésével Ázsiába, a mesés Fűszer-szigetekre vezettek. Ezt a tengeri utat addig csak a portugálok ismerték és féltve őrzött kincsként titkolták a külvilág elől. Ez a nagy trópusi kaland kezdete a hollandok számára, mely egy majd 450 évig fennálló gyarmatbirodalom alapjait rakta le. Miután 1597 augusztusában visszaérkeztek az első holland expedíciós flotta maradékai Amszterdamba (három hajóval és összesen 89 túlélővel a fedélzeten), minden kereskedő flottát