Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)

2014 / 1. szám - TANULMÁNY - Pusztai Gábor: A nem létező Jelky András (Fikció és valóság a Világjáró bajai szabólegény történetéről)

Hassinbék­ egyszeriben eltűnt, s a Gazda azon meg­vendégeltetésért Jelkitől 50 tal­lért kért.”­ Jelki hiába bizonygatta, hogy becsapták, és hogy nincs pénze, mindez nem használt. A nagy adósságtól csak úgy tudott szabadulni, hogy elszegődött ka­tonának. „Uniformisba öltözteték ’s 80. Némettel és egynéhány Hollandussal ki­­lentz forint hópénz’ fizetéssel hajóra helyhezteték, melly is kevés idő múlva a’ napkeleti Indiába készült evezni.”10 1755. október 30-án Jelky elindult Ázsia felé, mint a Holland Kelet-Indiai Társaság katonája. Az angol partoknál viharba kevere­dett a hajó, villámcsapás érte, kigyulladt és a tapasztalatlan Jelky ijedtében mások­kal együtt a tengerbe ugrott, noha a hajó nem süllyedt el. Hősünk a partra sodró­dott, egy halásznál húzta meg magát, míg egy újabb hajó fel nem vette, mely Su­­rinaméba igyekezett, mely „egy Hollandiai telepedés v­.Colonial Amerikában.”11 Úgy látszik, az eredeti párizsi úticél nem izgatta már Jelkyt, fel se merült, hogy visszamenjen Európába, vagy hogy valamiképp eljusson Franciaországba. A bajai szabólegény elindult Dél-Amerika felé, a hajón saját mesterségéből élt, vagyis sza­bóként dolgozott. A holland gyarmaton nem sokat időztek, a dohánnyal megrakott hajó néhány hét múlva visszaindult Európába, ahol egy vihar miatt Lisszabonban kötött ki. Mikor Jelky itt a kapitánytól a bérét kérte, közölték vele, hogy „eléged­nék meg azzal, hogy az egész útban ingyen való táplálása vala.”12 Lisszabonból sem Párizs felé vette az irányt, úgy látszik a szabóság nem izgatta már, sokkal in­kább megjött a kedve a kalandokhoz. Egy máltai hajó fedélzetén ismét tengerre szállt, de néhány napi hajózás után ellenséges gályát pillantottak meg. ,,A’ Kapi­tány észre véve, hogy tolvaj hajósok volnának és szaladást parantsola”,13 de a hajó árboca megsérült, így a kalózok könnyűszerrel beérték őket. Aki ellenállt, azt meg­ölték, a megmaradtakat eladták rabszolgának. Jelky is erre a sorsra jutott, ahonnan azonban sikeresen megszökött és egy portugál hajón Makaóba vitorlázott, ahová 1557. Szent Iván havában, vagyis júniusában meg is érkezett. Innen egy kínai hajó­val Kantonba ment, ahol a holland konzulnál jelentkezett és katonának állt. így került Jávára, a holland kereskedelem ázsiai központjába, Batáviába „1758-ik esz­tendő Bódog Asszony havában”, vagyis januárjában. Itt a kereskedelmi társaság egyik magas hivatalnokának, „Parrai Péter Albert”-nek (vagyis Petrus Albertus van der Parrának) a szolgálatába állt és szabóként dolgozott, polgárjogot kapott. El­vette egy angol Szequin nevű „árendásnak” (vagyis földbérlőnek) a lányát, tisztes polgári életet élt. Egy szerencsétlen hiba miatt (Van der Parra nevében vételezett anyagot az egyik ruhához, az ő tudta nélkül) megharagszik rá a befolyásos kor­mányhivatalnok, és Jelkyt ismét besorozzák, majd Ceylonra vezénylik. Innen Ban­da, Ambon, majd Temate szigetére megy, mindig kereskedelmi hajók katonai kísé­­rőjeként. Temate szigetén akaratlanul egy vad törzs, a „Papony” (vagyis a pápuák) területére tévedt csapatával és a bennszülöttek fogságába esett. Egy fiatal lány (akinek Jelky örök szerelmet ígért) és két másik bennszülött segítségével megszö­kött. Egy kiellen helyen több mint egy évig bujkáltak a pápuák elől, és ezalatt Jel­ky a lánnyal élt együtt. A lány azonban váratlanul meghalt és a két bennszülött „nem szűntek Jelkit vigasztalni és kérdezők őtet, ha nem parantsolna-é a’ megholt Kedvesének testéből egy étket a maga számára tsináltatni.” De Jelky nem paran­csolta, így a lányt eltemették. Öt nap múlva egy kínai hajó felvette, így visszatért Batáviába. Megérkezése után kezdődött igazi karrierje. A korábbi főkormányzó.

Next