Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNY - Pusztai Gábor: A nem létező Jelky András (Fikció és valóság a Világjáró bajai szabólegény történetéről)
csatornák építését, karbantartását, de a vámok, illetve adók behajtásának felügyelete, és a városi hulladék elszállításának ellenőrzése is az ő feladataik közé tartozott. Mint ahogy a város környéki erdők rendben tartása és lehetőleg minél több kókuszpálma telepítése is. A testületnek jogában állt büntetéseket kiszabni és behajtani, ha szabálytalanságot vagy hanyagságot tapasztaltak. Ennek érdekében igénybe vehették a városi milíciát és a katonaságot is. Hetente üléseztek, hatáskörük Batáviára és annak környékére [Batavia en ommelanden] terjedt ki. Hivatalba lépésükkor esküt tettek, tevékenységükért fizetést kaptak.33 A heemraad tehát nem volt más, mint egy mai városi önkormányzat műszaki osztályának, adóügyi osztályának, a földhivatalnak és a közterület-fenntartóknak a feladatait egyesítő testület - mindez városi szinten. Némi túlzásnak tarthatjuk tehát, hogy az 1791-es leírás szerint Jelkyre mint heemraadra ,,a’ napkeleti Indiai Társaságot, szint úgy magát az országot illető legfontosabb dolgok reá bízattattnak.” Ennél még furcsább az a kijelentés, hogy Jelky Japánban lett volna követ. A hollandok kínosan ügyeltek arra, hogy adminisztrációjuk, főleg pénzügyi téren (ide tartoztak a hivatalnokok és egyéb alkalmazottak fizetési listái is), mindig rendben legyen. Azt is gondosan feljegyezték, hogy ki, mikor hová ment, illetve honnan jött. Különösen a japán területen lévő Decima (vagy Deshimama Nagaszaki) nevű kereskedelmi telep számított a VOC összes lerakata közül a legérzékenyebbnek, a legnagyobb odafigyelést és diplomáciai érzéket megkívánónak. A hollandok voltak ugyanis az egyetlen európai nemzet, akiknek a kereskedelmi lerakatát a japánok megtűrték országukban. Ezt a privilégiumot a hollandok mindenképpen meg akarták tartani, ezért Japánnal kapcsolatban nagyon pontos kimutatásokkal rendelkeztek. Ezeknek a feljegyzéseknek az alapján (melyeket évente könyv formájában is kiadtak) nem található a japán követek neve között, de még a Japánban járt alkalmazottak neve között sem a bajai szabólegény.34 Az 1791-es magyar kiadásban a Jelky visszaútjával kapcsolatos dátumok nagyjából stimmelnek ugyan, de a hajó neve nem felel meg a valóságnak.35 A Nationaal Archief adatai alapján Jelky a Popkensburg nevű hajóval indult Batáviából Fokváros felé és nem a Gokendorpin vagy aSerresszel.36 Ez utóbbi két hajó egyébként nem is létezett, legalábbis nem a Holland Kelet-Indiai Társaság tulajdonában és így nem is közlekedhettek Batávia és Hollandia között.37 A rendelkezésünkre álló adatok alapján Jelky 1777. június 18-án érkezett Hollandiába, a Middelburg közelében lévő Rammekens erőd kikötőjébe.38 Jelky, Jilka vagy Jelieke? A legnyomasztóbb kérdés azonban nem az, hogy Jelky milyen nevű hajóval utazott Európába, vagy hogy milyen magas tisztséget viselt Jáván. Ennél sokkal alapvetőbb kérdést kell tisztáznunk: Jelky András vajon valóban járt-e Jáván, vagy csak kitalálta az egész történetet? Valóban ő az, akiről az 1779-ben megjelent és később még kétszer kiadott, 1791-ben magyarra is lefordított könyvecske szól? Miért vetődik fel így ez a kérdés? Igazán széleskörű ismertségre a 19 században tett szert a Jelky András kalandjairól szóló könyvecske. Ez Hevesi Lajosnak (1843-1910) köszönhető, aki 1872-