Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNY - Pusztai Gábor: A nem létező Jelky András (Fikció és valóság a Világjáró bajai szabólegény történetéről)
tanulmány PUSZTAI GÁBOR A nem létező Jelky András FIKCIÓ ÉS VALÓSÁG A VILÁGJÁRÓ BAJAI SZABÓLEGÉNY TÖRTÉNETÉRŐL Jelky András bajai szabólegény fantasztikus kalandjainak első leírása 1779-ben jelent meg németül és rögtön három kiadást is megért egy év alatt: kettőt Bécsben, egyet Prágában.2 Az első két kiadásnál nincs megadva az író neve, a harmadik kiadásnál Anton Ferdinand von Geissau (1746-1809) van szerzőként feltüntetve.3 Feltételezhető, hogy Jelky tollba mondta élete történetét Geissaunak, vagy valaki másnak és nem maga vetette papírra.4 Az első kiadás 20, a második kiadás 16 számozott oldalból áll, és a rövidke könyv Jelky kalandjait beszéli el Bajától, Batávián át a bécsi hazatérésig. A harmadik kiadás nem csak Jelky kalandjait tartalmazza, hanem szemelvényeket is az osztrák történelemből [Auszüge aus der österreichischen Geschichte]. A könyvecskén belül Jelky kalandjait 20 oldalon keresztül meséli el a szerző. A bajai szabólegény kalandjainak negyedik kiadása, egyéb szórakoztató történetekkel és anekdotákkal együtt egy kötetben 1784-ben jelent meg, ezúttal Budán és Pozsonyban) Ez a kiadás abban tér el a többitől, hogy Jelky élettörténetét az utolsó oldalon új fejleményekkel egészíti ki, hiszen az első három kiadás és a negyedik között öt év telt el. A könyvecske első 22 oldalán Jelky András kalandjairól számol be a szerző, majd a kiadvány második felében 24 oldalon keresztül rövid vicces történetek következnek. A műfaj tehát, amihez a korban Jelky András kalandjainak leírását sorolták, egyértelműen a szórakoztató irodalom volt. A magyar nyelvű kiadás 1791-ben látott napvilágot Győrött, Jelki Andrásnak, egy született magyarnak történetei címmel. A 29 oldalas könyvecske gyakorlatilag hű fordítása a német nyelvű első kiadásnak. Ennek alapján röviden összefoglalom Jelky kalandjait. A bajai szabó céh ifjú tagja elindult, hogy tudását külföldön tökéletesítse. Bajáról Bécsbe ment, ahol bátyja udvari szabóként dolgozott. Bátyja azt tanácsolta neki, menjen Párizsba, ott tanulhat még igazán a francia mesterektől. Jelky András el is indult 1754. március 13-án Prágába, majd Drezdán, Lipcsén és Nürnbergen keresztül Erlangenbe érkezett. Itt hosszabb időt töltött, és csak bátyja sürgető levelének hatására folytatta útját Párizs felé. Aschaffenburgban és Hanauban is megpróbálták erővel besorozni katonának, de neki sikerült mindig megszöknie. Innen Bonnba, majd Nijmegenbe ment, ahol egy hesseni férfival találkozott. Ő ajánlotta neki, hogy menjenek Rotterdamba, ahol neki (a hesseninek) sok rokona és barátja van, és ahol Jelky könnyedén találhat egy hajót, mely Franciaországba viszi. Rotterdamba érkeztek, és egy fogadóban szálltak meg, ahol a fogadóst „a Hassiabél a maga attyfiának nevezte, a legjobb módon megvendégeltetik. Négy nap múlva a