Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 66. (2015)

2015 / 12. szám - MŰHELY - Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete (Az első világháborútól az őszirózsás forradalomig - 3. rész)

ladni sokakat láttam meghalni, de borzasztóbb volt a súlyos sebesültek jajgatása, akikkel néha két három istálló is megtellett s néha bizony ott is kellett hagyni sze­gényeket, mert nem lehetett elszállítani. Az ilyenek sorsa még a legjobb, ha fog­ságba jutnak.”152 Az élelmezéssel kapcsolatban leírja, hogy ha nem volt menázsi (itt: meleg főétkezés), akkor „pénzzel vagy revolverrel” szereztek a civil lakosság­tól.153 orvosként pedig előfordult, hogy naponta 80-100 beteget is el kellett látnia társaival. Szól egy falu „stratégiai célú” fölégetéséről is, ahol az emberek „zokogva hordták ki a mezőre szegényes holmijukat s aztán őrjöngve nézték hogyan ég egyetlen vagyonuk, a viskójuk”.154 1915 márciusában egy temetést is leír, amikor két megfagyott tisztet helyeztek örök nyugalomra.155 A tábori levelek alapján tudjuk, hogy a testvér folyamatosan megkapta a fronton a Világ lapszámait, mely újságnál Kosztolányi Dezső ekkor már munkatársként dolgozott. Egy - a napilapról is említést tevő - levélben arról is tudósít, hogy Karinthy Frigyes testvérével, Józseffel - aki ugyancsak volt katona az első világháborúban­­ együtt voltak egy ideig.156 Nemcsak Kosztolányi öccse említi az esetet, hanem a báty is beszél róla: „Képzeld, ki jött meg? Karinthy Jóska, aki két álló hónapig nem akart írni. Most szabadságot kapott. Hajnalig mesélt. Vé­gigcsinálta az egész hadjáratot. Árpiról - aki a legjobb barátja volt, akit a legjobb, legnemesebb, legférfiasabb embernek ismer- rengeteget mesélt. Öcsém is állandó életveszélyben forgott, csak írni nem akart róla. Egy ízben a szobájába lőttek, mikor aludt, máskor harminc lépésről üldözték az oroszok.”157 Kosztolányi Dezső egyik leveléből azonban az is kiderül, hogy öccse már korábban megsebesült. Erre vonatkozó utalást a fentebb már idézett Öcsém ajánlása is tartalmaz. 1915 áprilisá­ban írja Oláh Gábornak, egykori egyetemi társának a következőket: „Betegeske­dem, az idegklinikán kezelnek. Szegény öcsém - a kis doktor, akit ön ismer - ki­lenc hónap óta a harctéren van. Már át is lőtték a lábát, meg is betegedett, de egy percre se jött haza a frontról. Én se tudok nyugodni, kilenc hónapja.”158 1915 nya­rán ifj. Kosztolányi Árpád már Oroszországban van,159 ősszel Tarnowóba, majd Lublinba (Lengyelország) helyezik. Ezt követően a család (Kosztolányi közbenjárá­sával) intézni kezdi, hogy a harctérről egy hátországi kórházba kerülhessen, ami­hez novemberre sikerül csak megszerezni a megfelelő okmányokat.160 Csáth Géza világháborús szerepléséről ugyancsak szót kell ejtenünk, amikor a Kosztolányi-család behívott katona tagjainak sorsát tárgyaljuk. Csáthot szintén mindjárt az elsők között hívták be, ugyanúgy katonaorvosi szolgálatra, mint ifj. Kosztolányi Árpádot. Ekkoriban - immár nős emberként, Jónás Olga oldalán - kezdett Élőpatakon dolgozni, 1914 júniusától kapta meg ottani állását. Kezdetben a déli fronton szolgált (Szabács), majd szeptember hónapban a keleti hadszíntérre, az orosz frontra küldték, ahonnan vérmérgezéssel került haza. Októberben még a trencsényi hadkiegészítő parancsnokságon volt, „1915 tavaszán pedig Budapestre vezényelték, az I. honvéd gyalogezredhez.”161 Az akkor már drogfüggő Csáth „bár örömmel vette ki a részét a Monarchia háborús erőfeszítéseiből, a harctéri viszo­nyok sokat rontottak állapotán, mivel a kimerültség és az állandó stressz miatt jelentősen emelnie kellett a morfium- és pantoponadagjait. A hadseregben 1915 nyarán derül fény morfinizmusára, felülvizsgálatra küldték. Augusztusban tíz napot

Next