Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 68. (2017)
2017 / 6. szám - SZEMLE - Balog Edit Otilia: Az "okos leány" (Kéri Katalin: Női élet, leánynevelés az újkorban)
mányos értelmezési keret és Dózsa-kép mellett kezd kialakulni a forradalmiságot méltányoló felfogás, mely fokozatosan árnyalta a parasztvezér megítélését. Arany János A rodostói temető és a hozzá szorosan kapcsolódó Rákócziné kapcsán (Rákóczi-kultusz 1848-ban. Arany János A rodostói temető című verse ürügyére) Szilágyi Márton kimutatja, hogy a Rákóczi-hagyomány 1848-ban különösen relevánsnak mutatkozott, melyre a korszak emblematikus szerzői egyaránt hivatkoztak műveikben. Ez pedig jelzésértékű arra nézvést, hogy Rákóczi mint a szabadsághős-előd felmutatása kiemelt fontosságú a szabadságharc időszakában. Szilágyi Márton kötete több szempontból is tekintélyt parancsoló vállalkozás. Egyrészt a korábbi (idézett) programtanulmányban lefektetett metodológiai szempontok következetes érvényesítésében, másrészt az egyes tanulmányok között kimutatható (a tematikus és módszertani alapszerkezeteken túlvezető) hálózatszerű kapcsolatrendszer felől. Különálló értekező szövegek kötetté szerkesztésénél még inkább örvendetes annak felismerése, hogy az egyes tanulmányok marginális, széljegyzetszerű állításai önálló, részletesen kifejtett szövegkeretben bontakoznak ki, ezzel is összetettebbé téve a korszakról alkotott fogalmunkat. A kötet központi korszakává emelt évtized irodalma és a korabeli politikai közbeszéd kapcsolatát nem csupán az események, művek, szerzői pályák egymás mellé helyezésével, hanem a szövegek szerteágazó utalás- és hivatkozásrendszerén nyugvó összekapcsolásával is eredményesen szemlélteti. Ez minden bizonnyal a Hagyománytörések legfigyelemreméltóbb teljesítményének tekinthető. (Ráció) BÉRES NORBERT Az „okos leány” KÉRI KATALIN: NŐI ÉLET, LEÁNYNEVELÉS AZ ÚJKORBAN Kéri Katalin Női élet, leánynevelés az újkorban című tanulmánygyűjteményének tematikája egyszerre folytatása és megújítása korábbi monográfiáinak. Folytatása, hiszen kutatói pályája elején a dualizmus időszakának nőképével foglalkozott (Magyar nők a dualizmus korában, 1867-1914 között, 1997, kötetben: Hölgyek napernyővel, Pro Pannónia, 2008), majd időben és térben egyaránt távolabbra tekintett: a középkori iszlám, valamint a spanyol nevelés- és művelődéstörténet került érdeklődésének homlokterébe. Az utóbbi években megjelent publikációinak témavilágát az újkori leánynevelés határozta meg, a korszak tehát változott, a megközelítés irányultsága és az érdeklődés fókusza viszont egyre szélesebb látószögben reflektál ugyanarra: a nő (egykori) szerepeinek, szereplehetőségeinek elméletére és tényleges megvalósulására. A szerző legtöbb korábbi és most tárgyalt írása egyaránt nőtörténeti szempontú elemzéseket tartalmaz. A nemzetközi kutatásokban már a 20. század második felében teret nyert mind a nőírók tevékenységének, mind a lánynevelés történetének tanulmányozása. Azonban a nőiség mint tematika az utóbbi években, sőt évtizedekben a művelődéstörténeti és irodalmi diskurzus megkerülhetetlen eleme