Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 68. (2017)

2017 / 6. szám - SZEMLE - Balog Edit Otilia: Az "okos leány" (Kéri Katalin: Női élet, leánynevelés az újkorban)

mányos értelmezési keret és Dózsa-kép mellett kezd kialakulni a forradalmiságot méltányoló felfogás, mely fokozatosan árnyalta a parasztvezér megítélését. Arany János A rodostói temető és a hozzá szorosan kapcsolódó Rákócziné kapcsán (Rá­­kóczi-kultusz 1848-ban. Arany János A rodostói temető című verse ürügyére) Szi­lágyi Márton kimutatja, hogy a Rákóczi-hagyomány 1848-ban különösen releváns­nak mutatkozott, melyre a korszak emblematikus szerzői egyaránt hivatkoztak műveikben. Ez pedig jelzésértékű arra nézvést, hogy Rákóczi mint a szabadság­­hős-előd felmutatása kiemelt fontosságú a szabadságharc időszakában. Szilágyi Márton kötete több szempontból is tekintélyt parancsoló vállalkozás. Egyrészt a korábbi (idézett) programtanulmányban lefektetett metodológiai szem­pontok következetes érvényesítésében, másrészt az egyes tanulmányok között kimutatható (a tematikus és módszertani alapszerkezeteken túlvezető) hálózatsze­rű kapcsolatrendszer felől. Különálló értekező szövegek kötetté szerkesztésénél még inkább örvendetes annak felismerése, hogy az egyes tanulmányok marginális, széljegyzetszerű állításai önálló, részletesen kifejtett szövegkeretben bontakoznak ki, ezzel is összetettebbé téve a korszakról alkotott fogalmunkat. A kötet központi korszakává emelt évtized irodalma és a korabeli politikai közbeszéd kapcsolatát nem csupán az események, művek, szerzői pályák egymás mellé helyezésével, ha­nem a szövegek szerteágazó utalás- és hivatkozásrendszerén nyugvó összekap­csolásával is eredményesen szemlélteti. Ez minden bizonnyal a Hagyománytörések legfigyelemreméltóbb teljesítményének tekinthető. (Ráció) BÉRES NORBERT Az „okos leány” KÉRI KATALIN: NŐI ÉLET, LEÁNYNEVELÉS AZ ÚJKORBAN Kéri Katalin Női élet, leánynevelés az újkorban című tanulmánygyűjteményének te­matikája egyszerre folytatása és megújítása korábbi monográfiáinak. Folytatása, hi­szen kutatói pályája elején a dualizmus időszakának nőképével foglalkozott (Ma­gyar nők a dualizmus korában, 1867-1914 között, 1997, kötetben: Hölgyek naper­nyővel, Pro Pannónia, 2008), majd időben és térben egyaránt távolabbra tekintett: a középkori iszlám, valamint a spanyol nevelés- és művelődéstörténet került ér­deklődésének homlokterébe. Az utóbbi években megjelent publikációinak témavilágát az újkori leányneve­lés határozta meg, a korszak tehát változott, a megközelítés irányultsága és az ér­deklődés fókusza viszont egyre szélesebb látószögben reflektál ugyanarra: a nő (egykori) szerepeinek, szereplehetőségeinek elméletére és tényleges megvalósulá­sára. A szerző legtöbb korábbi és most tárgyalt írása egyaránt nőtörténeti szem­pontú elemzéseket tartalmaz. A nemzetközi kutatásokban már a 20. század máso­dik felében teret nyert mind a nőírók tevékenységének, mind a lánynevelés törté­netének tanulmányozása. Azonban a nőiség mint tematika az utóbbi években, sőt évtizedekben a művelődéstörténeti és irodalmi diskurzus megkerülhetetlen eleme­

Next