Alföldi Ujság, 1946. március (2. évfolyam, 48-72. szám)
1946-03-01 / 48. szám
II. évfolyam, 48. szám. Hódmezővásárhely , ■ Szociáldemokrata pártlap 1946 március 1. péntek. Megjelenik hétfő kivételével mindennap regal Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuthtér 6. Telefonszám: 79. Ára 20.000 pengő. Ami talpra állít bennünket IV. Három előző cikkünkben kifejtettük mindazt, ami a szövetkezeti társulás lényege: félreértés ne essék, még azt is elmondjuk, hogy a február 23-án tartott értelmiségi pártnapon (külön beszámoltunk róla) Takács Ferenc államtitkár elvtárs ismertette nagyszerű előadásában a szövetkezetek jelentőségét. Cikkeink tartalmát, amire tőle felhatalmazást kaptunk, az ő előadása nyomán csoportosítottuk s a magyarázatokat azért igyekeztünk helyi vonatkozásokkal megtölteni, mert Takács Ferenc rámutatott előadásában arra, hogy itt Vásárhelyen még aratás előtt kívánatos volna megteremteni a szövetkezeteket, mert így az új termés értékesítését már ezek végezhetnék. Miután magunk is átérezzük a szövetkezetekben rejlő hatalmas erőt, örömmel fogadtuk el a hallottakat s igész femberszeretettel vállalkoztunk a gondolat megvalósításának nehéz feladatára, melyhez szintén megkaptuk Takács elvtárstól a beleegyezést. Takács Ferenc azt is elmondotta előadásában, hogy itt Vásárhelyen a szövetkezetek megteremtését a politikai pártoknak együttesen kellene végezni s mivel a szövetkezetek gazdasági alakulások és kizárólag gazdasági célt szolgálnak, azokba pártállás nélkül minden dolgozót be kellene venni. Bár első cikkünkben már utaltunk erre, itt azért említjük meg újból, mert az a szándékunk éppen (amire ugyancsak kaptunk meghatalmazást, hogy a nyilvánosság előtt közös értekezletre szólítsuk fel a város területén működő mind a négy politikai pártnak a vezetőségét, tanácskozzuk meg, hogy ezen a téren mit és hogyan akarunk csinálni " Meggyőződésünk, hogy kivétel nélkül minden politikai párt teljes jóakaratával arra törekszik, hogy a város lakosságát minél jobb gazdasági helyzetbe juttassa, ezért merjük hinni azt, hogy a feléjük intézett felhívásunk nem lesz pusztába kiáltott szó. A város mindenfajta dolgozójának joga van a szövetkezeti társuláshoz, ami számára a végzett munkája után több keresetet, jobb anyagi helyzetet és igazi szociális helyzetet tud biztosítani. Ezt kell a politikai pártoknak elősegíteni, ha őszintén szeretik ezt a várost és csakugyan dolgozni akarnak lakosságának boldogulása érdekében. A meddő politizálás helyett, ami sokszor eltaszít egymástól, inkább itt a gazdasági téren kellene keresni egymás kezét, mert a hasznos és komoly cselekvés közelebb hozna egymáshoz, biztosítaná a társadalmi rendet és a békét s termelő munkát szorítaná ebben a városban azokat is, akik ma talán kerülik a munkát. Kétségtelen, hogy országunk is, városunk is nehéz helyzetben van, mert a gazdasági élet még nagyon csöndes. De, hogy itt, Vásárhelyen, a szövetkezetek megalapításával pezsdülő vérkeringés támadjon a gazdasági életben, ehhez a munkához hívjuk igazi emberszeretettel a politikai pártokat. Kíváncsian várjuk: velünk tartanak-e, vagy közömbösen hagyja őket annak lehetősége, hogy közös akarattal megteremtsük a város lakosságának boldogabb jövőjét és felkészüljünk arra, hogy aratás után a vásárhelyi határ termését már a szövetkezetek értékesítsék?! Gracza János. Az amerikai külügyminiszter szerint május 1-én mégis megkezdik a béketárgyalást Washingtonból jelenti a Reuter-iroda. Byrnes, az Egyesült Államok külügyminisztere, a sajtóértekezleten annak a reményének adott kifejezést, hogy a békeértekezletet, amint tervezték, május 1-én mégis csak megkezdik Párisban. Semmi okát nem látja annak - úgymond -, hogy a békeértekezletet elhalasszák. De amennyiben valami oknál fogva elnapolásra kerülne a sor, javaslatot fog tenni a három, szövetséges nagyhatalom külügyminisztereinek külön értekezlet összehívására. Sortűzzel kivégezték Inrédy Bélát Budapestről telefonálják nekünk. A budapesti törvényszéki épület Markó utcai részén a mai kora reggel élénkség mutatkozott. Már a szerdai délután elterjedt, hogy Inrédy Bélát a mai reggel agyon fogják lőni, miután kegyelmi kérvényét elutasította a köztársaság elnöke. Siralomházzá alakították át az egyik cellát s abba helyezték Imrédyt. A felesége és a leánya bebocsátást kaptak a látogatásra, azonban arról nem jött megbízható hír, hogy ez a valóságban meg is történt volna. Imrédy Bélát a szinte bizonyosra vett végkifejlés eléggé összetörte. A régi gyomorbaja hetekkel ezelőtt erősödött és rendkívül lefogyott, halottsápadttá vált. Ma reggel 9 órakor, amikor a fogház parancsnoka felszólította, álljon készen, nyugodtságot erőszakolt magára és ezt felelte : — Mehetünk, készen állok. Az udvaron rendőri kordon állt fel. A fogházcella ajtaja megnyílt. 12 fogházőr és egy római katolikus lelkész kísérletében elővezették a halálra ítélt Imrédy Bélát, akit a bíróság tagjai elé állítottak. Felhangzott Késmárky Ernő tanácsvezető szava: — A budapesti népbíróság háborús és népellenes bűntettekért. Imrédy Bélát halálra ítélte és ezt az ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa jogerőre emelte. A köztársaság elnöke a kegyelmi kérvényt elutasította. Az elítéltet az ítélet végrehajtása céljából átadom az ügyészségnek. Kéry Lajos népügyész erre utasítást adott a kivégző osztag parancsnokának az ítélet végrehajtására. Imrédy Bélát a fogház épületénél a fal mellé állított homokzsákokhoz vezették, majd a fogházőr zsebkendővel bekötötte a szemét. Néhány lépésre négy fegyveres fogházőr állt az elítélt elé. Vezényszó hallatszott, majd négy lövés és Imrédy Béla összeesett. Az orvosok megvizsgálták és jelentették, hogy Imrédy Béla meghalt. A kivégző osztagparancsnok a tanács elnökéhez lépett és katonásan jelentette: — Az ítélet végrehajtatott ! Féltíz órakor a háborús főbünás holttestét elvitték az udvarból. Engedjék haza az összes hadifoglyokat ! - ezt kéri a vásárhelyi szociáldemokrata nőbizottság - Szerdán délután voltaimról lapunk más helyén részletesen beszámolunk a Szociáldemokrata Párt központi nőbizottságának a megválasztása. A választás taggyűlés keretében történt, amelyre nagyszámban gyűltek össze a párt nőtagjai. . Erdei Istvánné elvtársnő az elnöki beszámoló során utalt arra a lelkes megmozdulásra, amelynek következtében a múlt évben —éppen az Alföldi Újság felszólítására — a város egész társadalma a hadifoglyok mellé állt s itt Vásárhelyen hónapokig meleg étellel fogadták a hazatérő hadifoglyokat. Erdeiné bejelentése könnyekig meghatotta a megjelent női párttagokat, mert nagyon sokvásárhelyi asszonynak odavan még a férje vagy a fia, holott a háború, már innen -onnan egy éve véget ért. Később Gracza János, lapunk szerkesztője hosszabb pártirányú beszédet intézett a jelenlevő női tagokhoz s javaslatára a női taggyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy az itteni pártvezetőségen keresztül arra kéri a Budapesten működő országos szociáldemokrata pártvezetőséget, hogy sok százezer magyar anya, feleség és gyermek nevében Tildy Zoltán köztársasági elnök és Nagy Ferenc miniszterelnök Sztálin marsalltól, Truman elnöktől és Attlee angol miniszterelnöktől kérje az összes magyar hadifogoly hazaengedését. Ezt a kérelmet, sok-sok könnyen kívül, azaz emberi igazság is támogatja, hogy a háború már régen véget ért s a békekötés még bizonytalan ideig elhúzódhat. Itthon pedig az újjáépítés érdekében is szükség volna azokra a dolgozó kezekre és munkabíró férfiakra, akik a hadifogságból hazasóvárognak- A lakáshivatal rejtelmei — Boldog ember az, akinek itt a hivatalban semmi doga nincs, — mondotta halkan, de annál bánatosabban a folyosón egy asszonyka a mellette bildogáló, türelmetlen feleknek. Ez a mondat megütötte a fülemet, amikor a volt «Főispáni hivatal» zárt folyosóján áthaladtam. Feltűnt a sóhajtozó aszszonyka s elgondolkodtam, miért e kifakadás? Hiszen ez nem az adóhivatal, ahol ma már csak az adópengő uralja a helyzetet, hanem a szerény, egyszobás .• Lakáshivatal» és ahol a hivatalvezető együtt dolgozik a tisztviselőkkel, mégpedig a legjobb indulattal: szívélyesen és minden egyes felet kielégíteni. De ne térjünk el a tárgytól és miután a fenti kijelentés elhangzott, kötelességemnek éreztem a dolognak utánanézni. Benyitottam a hivatalba s alig vártam az asszonykát, hogy milyen ügyes-bajos dologban jár és elpanaszolja bánatát. Úgy is volt. Pár perc múlva betoppant s a következőket adta elő a hivatalvezetőnek: — Lakást igényeltem Bajza u. 13. szám alatt s amikor a Lakáshivataltól megkaptam a véghatározatot, egy tanító költözött be. Ezt én a magam részéről jogtalannak tekintem, mert a véghatározatot a Belügyminisztériumtól kaptam meg. A tanító viszont arra hivatkozik hogy ő a nevezett lakást a helyettesi polgármester úr utasítására a háztulajdonostól kapta. Én tehát a lakást így el nem foglalhattam s ott állok, hogy jelenlegi lakásomból ki akarnak tenni az utcára. — Panaszommal újra a Lakáshivatalhoz fordultam, ahol ismét megígérték az igazságos elintézést. De a jelenlegi szomorú helyzetem mégis csak az, hogy kilenc hónap óta még mindig lakás nélkül állok hatodmagammal, — így fejelte be a síró-vívó asszony a panaszát. Hát így fest a helyzet a Lakáshivatalban, ahol hasonló esetek nem egyszer fordulnak elő. Éppen ezért tanácsos volna, ha a legfelsőbb fórum is felfigyelne, hogy az az első igénylő, akit joggal megilletett a lakás, röviden hozzá is jusson. Minden reményünk megvan arra, hogy legfőképen Kiss Pál polgármester, ismert jogérzékénél fogva rendet teremt a lakásigénylések terén és sürgősen elrendeli a lakáskataszter felállítását, amely végre megszünteti azt a sok zűrzavart, amely ebben a hivatalban napirenden van s lehetővé teszi, hogy a jogos igénylő simán — tehát minden egyes esetben protekciói nélkül! — hozzájusson az őt megillető lakáshoz. Mert hol-