Alföldi Ujság, 1947. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1947-02-01 / 26. szám

•01. ÉVFOLYAM 26. SZÁM. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 3947 FEBRUÁR 1. SZOMBAT: SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTLAP Megjdenik hétfő kivételével mindennap reggel SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL KOSSUTH­ TÉR 6. TELEFON: 79. ÁRA 40 FILLÉR. Az első évforduló írta: Márton Árpád A Magyar Köztársaság ma lett egy éves. Nem nagy idő. De el­lenségei még ennyit sem szán­tak számára. Hogy mennyire té­vedtek, azt a legutóbbi esemé­nyek fényesen bizonyítják. Máris megmutatta erejét, mint a görög hidege Herkulese, kiről tudjuk, hogy csecsemő korában meg­fojtotta az életére törő kígyót. Boldog örömmel köszöntjük ez évfordulón, mert valljuk, hogy a magyar sors csak ebben a formában fordulhat jobbra, a magyar életformának csak ez az államforma felel meg minden más hamis állítás dacára. Má­tyás óta a királyság, mint ide­gen hatalom feküdt­ rá hazánkra, akadályozva minden magyar érdek érvényesülését, uszítva magyart magyar ellen, kihasz­nálva minden anyagi ,és szellemi erőnket, idegen célokért. Nem reméltük, hogy megérjük vala­ha hogy sorsunk saját kezünk­be kerül és nem fognak többé jártunknál fogva vezetni, min­dig újabb­b és újabb veszedelem­be. És ime, most itt van! Igaz, hazánk, drága árat fizetett e, bol­dogságért s még fizetnie kell majd érte. De nem szabad a pillanatnyi helyzet felhőit néz­­nünk csak, hanem hasonlítsuk össze azzal a keserűséggel és kétségbeeséssel, mely akkor fo­gott volna el és fojtog­atot vol­na bennünket, ha a kótyagos fejűért álma válik valóra. De nem szabad most még azt sem latolgatnunk, hogy mit ho­zott számunkra a Köztársaság? Ezt ellenségei teszik, akik foly­ton csak a jelen nyomorúságát nézik és érezte az ifjú demokrá­ciát teszik felelőssé gúnyos mo­solyukkal. Mintha bizony áram­lást nem készen kapta volna. A lehetőségeket nézzük ,mi, melyek a demokráciában, adódtak né­pünk számára. Melyek csak ez áramformában nyílottak meg előttünk és teszik lehetővé, hogy romok eb­lakjaitól és jobb jövő megalapozói és építői lehessünk. A múlt idők szerelmesei a je­len nyomorúságát a múlt hamis csillogási mázával állítják szembe. A Köztársaság hívei nem szerelmesek sem múltba, sem jelenbe, de hisznek a jö­vőben és vállalnak érette áldo­zatos munkát és tudják, hogy e márára megtenni gyümölcsét. Tudják, hogy az aratás mindig verejtékes munka gyümölcse, de idő kérdése is. Nem tartják a zsákot a vetőgép alá. Meg­várják, míg eljő az aratás ideje. De akkor sem esnek kétségbe, ha ráhull a vetésre a hó, ha 30 fokos a fagy. Jól megmunkált föld és jó vetőmag kibírják a fagyot, a telet és biztosítják az aratást. Ne nézzünk hátra a múltba, de ne ijesszen a jelen se, ha­nem lássuk meg, mennyi ígéretet zár élőnkbe a jövő és legyen minden becsületes magyar em­ber e jövendő fanatikus hitű munkája és akkor, és csak ak­kor be fogja váltani a Magyar Köztársaság minden hozzáfűzött reménységünket —JO.— A Szociáldemokrata Párt 35-ik kongresszusán előterjesztik az országépítő gazdasági tervet Új fejezetet nyit a ma­gyar munkásmozgalom tör­ténetében a Budapesten ös­­­­zeült kongresszus. A há­rom napig tartó pártgyűlés, amely a magyarországi szo­ciáldemokrata élet legfon­tosabb fóruma, a párt kere­tein túl is elevenen ható problémákat tárgyal le és odatörekszik, hogy azokat érvényesítve, a magyar köz­társaság és demokratikus életforma — szakadatlanul épüljön és szociális irány­ban egészségesen fejlődjék Egyébként a legtöbb állam­ból itt varrnak már a szo­ciáldemokrata párti kikül­döttek, neves államférfiak és világszerte ismert poli­tikusok. Az osztrák delegátusok lanl­ozták Kunfi hamvait Bécsből az a telefonjelen­­tés érkezett, hogy az osztrák szocialista delegátusok meg­érkezve a budapesti párt­­kongresszus kezdése előtt, magukkal hozzák Kunfi Zsigmond volt magyar mi­niszter hamvait. Köztudo­mású, hogy Kunfi a magyar­­országi szociáldemokrata mozgalom egyik legnagyobb vezető egyénisége volt.­­ 1919 ben kénytelen volt kül­földre menekülni Horthyék üldözése elől. Bécsben dol­gozott tovább az eszméért és mozgalomért. Végrende­lete szerint holttestét­­el­hamvasztották s a hamv­vedret hozta magával a meg­érkezett osztrák delegáció és azt ünnepélyes külsősé­gek közt adták át az opera­házi megnyitón a Szociál­demokrata Pártnak. Egy hét múlva, díszsírhelyen helye­zik el Kunfi Zsigmond ham­vait, a Kerepesi temetőben, végső nyugalomra. A Népszava mártírjai Somogyi Béla és Bacsó Béla szocialista újságírókat Horthy parancsára Kovarcz Emil és még öt pribéktársa a huszas évek elején elhur­colták akkor, amikor este a Népszavának a szerkesz­tőségéből haza akartak men­ni. Mind a ketten Pártunk mártírjai. Hasonlóképen a negyvenes évek elején más mártírok is voltak, így Mó­­nus Illés, a Népszava szer­kesztője, akit Szálasi hóhé­rai fogtak el a budai részen s öltek meg kegyetlenül. A Népszava mártírjainak em­léktábláját vasárnap déli 12 órakor avatják a Conti utcai szerkesztőségi házon. Az avató beszédet Szakasits Árpád főtitkár elvtárs fogja mondani, aki annak idején együtt dolgozott a Népsza­vánál Somogyiékkal és Mó­­nussal. A budapesti Operaház zsúfolásig megtelt január 31-én fél hat órára. Ott vol­tak nemcsak a magyaror­szági — fővárosi, pestkör­nyéki és vidéki — párt­kongresszusi kiküldöttek, hanem a külföldi illusztris vendégek is, akik látható meghatottsággal és igaz örömmel szemlélték a szinte családias együttérzést és megnyilvánult összetartozási öntudatot. A műsort gondo­san válogatták egybe. Ki­­váltképen nagy sikert arat­tak az egyesített énekkarok a Marseillaise előadásával, Vásárhelyi Zoltán karnagy dirigálásával,­­ úgyszintén Beethoven IX ik szimfóniá­jának fináléja, amit szóló­énekesek, valamint az Ope­raház teljes ének- és zene­kara adott elő Fricsay Fe­renc vezényletével. Leho­­tay Árpád, Ladomerszky Margit szavalatai tökélete­sek voltak, majd az üdvözlő beszédek következtek. A kongresszusi kiállítás Szak­asits Árpád elvtárs, a Párt főtitkára ünnepi be­szédben nyitotta meg a kongresszusi kiállítást, ame­lyet gondosan állítottak egybe, tanulságosan gyűjtve össze a Szociáldemokrata Párt 75 éves történetét mu­tató tárgyakat. A megnyitón megjelent Tildy Zoltán köz­­társasági elnök, Nagy Fe­renc miniszterelnök s a kor­mány Budapesten időző tag­jai, a budapesti és vidéki, valamint külföldi lapok szer­kesztői és igen nagy szám­ban összegyűlt vendégkö­zönség. Valamennyien elra­gadtatással nyilatkoztak a gyönyörű kiállításról, me­lyen fényképekkel, plaká­tokkal, újságokkal, röpla­pokkal és más, értékes do­kumentumokkal a látogatók elé tárták azt a szakadat­lan, hősi küzdelmet, amit elszánt, meggyőződéses és képzett párttagok, agitáto­rok, szervezők folytattak háromnegyed száz éven át a Szociáldemokrata Párt ér­dekében. Az üzemek szocialista dol­gozói különlegesen művészi kivitelű s az üzemeikben, illetve kisebb-nagyobb mű­helyeikben elkészített kon­gresszusi emléktárgyakkal lepték meg a kiállítást. A közönség azzal az érzéssel hagyta el a pompás terme­ket, hogy ilyen kiállítást mások, mint a szociáldemok­raták, aligha rendezhetné­nek meg Magyarországon. 40 millió dolláros segély Az Egyesült Nemzetek segélyező bizottsága közzé tette az egyes országoknak juttatandó pénzsegélyre vo­natkozó javaslatát. A javas­lat szerint Magyarország számára 40 millió 200 ezer dollárt adnának. Ausztria vezet a listán, 143 millióval, Lengyelország 139 et, Olasz­ország­ 106 milliót kapna. Angol főpap a Szovjetunióval való barátságról Londonból jelentik: A canterbury­i érsek javasolta az angol-orosz kereskedelmi kapcsolatok megjavítását és kijelentette: — Ne feledjétek el, hogy huszonöt év múlva a Szov­jetuniónak húszszor annyi katonája lesz, mint a néme­teknek, a franciáknak és az angoloknak együttvéve. A Szovjetunió barátságára kell törekedni, mert ez az út vezet a békéhez. Hogyan kell a Kisgazdapártnak odaállni a közvélemény elé ? Nagy Ferenc miniszter­­elnök legfrissebb nyilatko­zatában őszintén megmond­ja, hogy „elsősorban a Kis­gazdapártba, valamint a Parasztszövetségbe fészkel­ték be magukat az össze­esküvők“. Majd az alábbi, igen megszívlelendő kijelen­téseket teszi a miniszterel­nök : — A Független Kisgazda­­pártnak úgy kell odaállni a magyar közvélemény elé, hogy semmiféle kétség ne támadhasson sem a koalí­ciós pártok, sem a külföld részéről. Abból a szempont­ból kell tehát megnézni a Kisgazdapárt minden tagját, hogy megfelel e az eredeti Kisgazdapártnak, vagy sem. Aki nem való az ilyen Kis­gazdapártba, az nem való a koalíciós politikába sem és a személyi megoldásokat a párt végre fogja hajtani. én.­ Kiket zárt ki a Kisgazdapárt ? Egy részük nincs az összeesküvésben, de magatartásuk nem volt demokratikus Budapestről jelentik. A Független Kisgazdapárt po­litikai bizottsága megkezd­te pártvezetői tagok maga­tartásának a felülvizsgála­tát. A mai napon kizárta a pártból a következőket: Papp Béla, Miklós Imre, dr. Molnár Zoltán, Thurzó Endre, Vadkerti Ferenc, Vincze István, Sokhegyi Já­nos, dr. Kugel Béla törvény­­hatósági bizottsági tagokat és Brandt Gyula, Halász Je­nő, Biró Zsigmond és Re­­denyák István póttagokat. A fölemlítettek közül csak Vincze Istvánnak és Vad­kerti Ferencnek volt kap­csolata az összeesküvőkkel, viszont a többiek nem úgy viselkedtek, mint ahogy de­mokratikus államban visel­kedniük illik, egész politi­kai magatartásuk kifogásol­ható volt, ezért zárták ki őket. Egyéb­iránt újabb kisgaz­dapárti tagok magatartását is meg fogják vizsgálni, s ha általános politikai tevékeny­ségük miatt kifogások adód­nak, azokat is kizárják. Itt írjuk meg, hogy az

Next