Alföldi Ujság, 1947. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1947-02-25 / 46. szám
III. 2. ÉVFOLYAM ,46. SZÁM. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1947 FEBRUÁR 25., KEDD. SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIAP Megjelenik hét£ö kivételével mindennap reggel SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL KOSSUTH-TÉR 6. TELEFON: 79. ÁRA 40 FILLÉR. Tegnap és holnap írta: Száva István, a Népszava felelős szerkesztője Hetvenöt év — ez áll a Népszava fejre, östvenötödik esztendeje ennek, hogy szociáldemokrata sajtó küzd a kapitalista társadalmi rend igazságtalanságc.in ck és 'Gaellentmondásainak a megszűntetéséért, küzd, egy.gazságosebb társadalmi rend ■-•.megteremtéséért, a dolgozók Magyar országának megalapításáért. Háromnegyed évszázada ven szocialista munkás mozgalom ebben c. országban é: ez a nyolcadfél • évtized még egy nép életében sem lebecsülendő idő; és ez alatt a hetvenöt esztendő alatt ,generációkadták át egymásnak a szocialistagondolat vörös, lobogóját, hogy fennen lobogtassák és végülgyőzelemre vigyék. Pedig ez nem volt mindig veszélytelen vállalkozás, még csak kockázatmentes sem. Hiszen az üldözés egyik korszaka rendszerint csak azért szűnt . meg, hogy helyt adjon a mórimnak, amelyik már tapasztalatokban gazdagabban, reffiártabb mecsze.kkel igyekezett elrettenteni a proletártömegeíket szociálista meggyőződésüktől. Thaisz, Bánffy, Perczel, az első világháború korlátozó rendelkezései, cenzúra, katonai parancsok, ellenforradalom, fehér terror, kereszténykurzus, Gömbös, Imrédy, a második világháború, végül Szájer és Szálasi inkább összefüggő láncolatot alkotett a magyar munkásmozgfalom történetében, mintsem mérföldkövek sorozatát. És ha nem felejtjük el, hogy minden gondolat és minden mozgalom gyökerében kit áll az ember, akkor feltétlenül felmerült, kérdés, mi adott, erőt ,jogi, lelkes szocialista proletároknak , e szakes munkásoknak és néptanítóknak, kubikosoknak és újságíróknak, mindazoknak, akik ezerszer kényelmesebben élhettek volna, ha csak önmagukkal törődnek és semmi más,hol, kényelmesebben ez veszély. Jelenetébül; mi adott tehát erőt nekik a nő, hogy vállalják a kockázatot, a veszélyt, az üldöztetést? Se a válasz nem lehet más, mint az a tudat, hogy ma roszszul folynak a dolgok úgy, ahogy folynak, rosszul sáfárkodnak az ország legnagyobb kincsével a dolgozó tömegek munkaerejével és k életszínvona lával és mi, szocialisták, jobban adjuk és jobban fogjuk ezt csinálni .Igen, jobban fogjuk csinálni, olyan társadalmat alaktunk ki, amelyben a termelést nem a profit, hanem a szükséglet irányítja, olyan társadalmat, amelyben a termelőeszköz birtokában senki se juthat indokolatlan jövedelemhez, sem magashoz,sem alacsonyhoz, hanem amelyben a jövedelemnek egyetlen mértéke lesz a társadalom javára elvégzett munka. Ez a meggyőződés, ez a hit és az ebből merített lelkesedés, á’.c ez étkészség, veszedelmekne. . c vdsalása nemcsak a múlt heroikus emléki harc.« egyúttal súlyos kötelezvény a jelenre nézve is. Kötelezvény, amelyet valamennyien aláírtunk, amikor ennek a partnak a tagjai lettünk, ki másfél, ki öt, ki húsz esztendővel ezelőtt. Mert, aki a Szociáldemokrata Párt tagja lett", az vállalta ennek a pártnak nemcsak a programjáé, hanem vállalta a múltját is és vállalta éppen így jövő céljait, vállalta mindazoknak a reményeknek a beváltását, amelyeket nemzedékek óta fűz a szedőlista gondolathoz és a szocialista mozgalomhoz a dolgozók társadalma. Nekünk megmásíthatatlan, meg lazíthatatlan erkölcsi kötelességünk a ma és a tegnap miatt egyaránt, hogy valóban megvalósítsuk azt a társadalmat, , amely igazságosabb a mcsaiknál és amelyet ígértünk. És ha szétnézünk, ebben az országban hanem hunyjuk le a szemünket és nem dugjuk be viasszal a fülünket, akkor meg kell hallanunk a panaszok, az indokolt és jogos panaszok óriási tömegét, meg kell látnunk a szenvedések felmérhetetlen tengerét. Persze, kézenfekvő a válasz, hogy nem is lehet máskép egy romba döntött országban, amelyet" egymással vetélkedve pusztított a háborús profitra éhező kapitalizmus, a zsellemgúzó feudalizmus, a német imperializmust kiszolgáló hazaárulás, a nyilas őrület, a náci barbarizmus és a porosz militarizmus. A válasz nemcsak kézenfekvő, de nem első szótól az utolsóig igaz is, csal éppen nem oldja meg a fölmerült problémákat. Mindent meg kell tennünk, hogy az általános helyzeteta legrövidebb időn belül lényegesen megjavítsuk és elinduljunk végre eree az igazságostársadalmi rend felé, amelyet hármnegyed százada hirdetünk. A gazdasági, a társadalmi, a kulturális élet területén tőlünk, szociáldemokratáktól várja elsősorban a javulást a közvélemény és joggal várja tőlünk. Ennek a várakozásnak eleget kell tennünk. Bizonyos, hogy ez nem könnyű feladat, bizonyos, hogy istenigazában nekilátni is csak úgy lehet, ha erőnket megsokszorozzuk. Néhány nap múlva országos toborzást indít a Szociáldemokrata Párt. Ennek a tagtoborzásnak első célja, hogy a mainál is jóval hatalmasabb tömegeket gyújtsunk a párt keretei közé, hogy minél ellenállhatatlanabb erőt tudjunk mutatni abban a küzdelemben, amely ma a demokráciáért, hol nap a szocializmusértfolyik. De ez, csak az első lépés. Hogy ez a küzdelem eredményes legyen, ahhoz meg kell tennünk a második lépést: a párttagok új tömegét harcos szocialisták ellenállhatatlan falánk szóvá kell nevelnünk, mert nincs demokrácia demokraták, nincs szocializmus szocialisták és nincs jobb jövő szociáldemokraták nélkül. IH tixetőségei a*%volt itásárhelyi Épa*ie*tUUgt Az Ipartestületek általában csendes intézmények. Végzik a maguk munkáját és csak néha adnak magukról nagyobb életjelt. Ez egy-egy választásban nyilvánul meg. Igaz,hogy a választási harc nem az Ipartestület kebelében történik, hanem kint a városban, régebben talán az Olvasókörökben, most azonban a politikai pártokban. Kétségtelen, hogy a roppant háború s a háború nyomában járó nyomorúság a kisiparosságra is kihat. Sok iparág évek óta pang, egyáltalában nincs munkaalkalma, sok szakmában pedig csak kevés; a nyersanyag, ami színtén az iparosság helyzetét nehezíti. Sajnos, mindezeken a bajokon — bár mindenki ismeri azokat — nem lehet másról holnapra segíteni. Mindez idegesíti és nyugtalanítja az iparosságot, ami aztán arra alkalmas, hogy az Ipartestület vezetőségével szemben ellenzék és elégedetlenség támadjon, mintha a vezetőség lenne oka a bajoknak. AZ ÚJ VEZETŐSÉG NÉVSORA: Elnök KötiLajos kőműves-, mester, al elnökök Bán Lajos cipészmester és Palócz Imre kovácsmester, ügyész Molnár László dr. ügyvéd. Ipartestületi szék elnöke: Török Imre hentes- és mészárosmester. Ipartestületi szék alelkök: Blaskovics Károly, molnármester. Rendes tagok: Czuczi István cipészmester, Dezső István kovácsmester, ifj. Erdei Sándor nyomdászmester, Schmidtbauer Mihály lakatosmester, Darabont Imre cipészmester. Póttagok: Radics István asztalosmester, Kiss Béla cipészmester, id. Rákos János bognár mester, Rostás Ferenc papucsosmester. Számvizsgáló bizottság : ifj. Köti Lajos építőmester, Koller István sodronyfonómester, ifj. Dura Lajos nyomdászmester, Bán Márton asztalosmester. ELÖLJÁRÓSÁGI RENDES TAGOK Asztalos szakosztály: Talmácsi Antal, Sebők Dezső. Ács szakosztály: Kovács Lajos és Kiss János. Bognár szakosztály: Balogh Albert és Oláh Sándor. Bádogos szakosztály: Pataki János. Cipész szakosztály: Olasz Sámuel, Hegedűs Mihály, Bohomeczki László, Tatár Kiss Bálint és Dezső Miklós. Csizmadia szakosztály: Szőke József, N. Benkő István és Halmi Time. Cukrász szakosztály: Csapó József. Férfiszabó szakosztály: Varga Ferenc, Vöröss Sándor, Szűcs Sándor, Földesi Ernő. Fodrász szakosztály: Nagy János, Szalontai János, Varga Tóth Imre. Kalapos szakosztály: Oskovics Pál. Kovács szakosztály: Nővé Lajos, Zsoldos Imre, Kincses János, Tóth Imre. Kútfúró szakosztály: Prónay József. Köteles szakosztály: Zákány János. Kőműves szakosztály: Matók Imre, Vékony Pál. Lakatos szakosztály: Pesti Sándor és Földesi László. Mészáros szakosztály: Pál Imre, Zsembari Pál. Molnár szakosztály: Csepregi Lajos, Olasz Sándor. Műszerész szakosztály: Paksi István. Női szabó szakosztály: Fejes Ernő, Keczkó Pál, Kóger Anna, Kálmán János. órás szakosztály: Bihal Sándor. Heves korteskedés a régi vezetőség ellen Nemcsak Hódmezővásárhelyen, az egész országban ez a helyzet ma. Több Ipartestületben ezért győz a választásokon az ellenzék. Vásárhelyen hetekkel ezelőtt kezdődött meg a nyílt ellenzékieskedés az Ipartestülec régi vezetősége eln. Több iparos a Szociáldemokrata Páriból átment, a Kisgazdapártba s régi hazafias szólamokkal és az alföldi magyar ellenzéki természetével nagyfokú korteskedésbe kezdett, mert az volt a fölfogásuk, hogy abban az esetben, ha az ipartestület élére kisgazdapárti vezetőség kerül, egyszerre be oda történik és minden kisiparos munkához jut s a nyersanyaghiány is nyomban megszűnik. Folyt tehát a korteskedés szóval és a sajtóban egészen most vasárnapig, amikor Vásárhely kisiparossága az urnák elé járult és titkos szavazással új ipartestületi vezetőséget választott. A választás napjára a csatabárdokat lábhoz tette az iparosság. Az ipartestületi székházban már mindenki iparos volt és nyugodt hangulatban folyt egész nap a szavazás. Zárt borítékban, két urnába helyezték el szavazatukat az iparosok, miközben szelíd évődéssel próbálták egymást húzni a kétpártállású iparosok. Érdekes a dologban az, hogy bár a választást megelőző korteskedés pártvonalon történt, mégis mind a két listán szerepeltek minden pártállású jelöltek. 1100-an szavaztak le Már délelőtt is nagy volt az érdeklődés az iparosság részéről, ami délután még jobban fokozódot. Este hat órakor kitűzték a zárórát s utána néhány perccel felbontották az urnákat és megkezdték a szavazatok összeolvasását. A végső eredménynél kitűnt, hogy a vásárhelyi iparosságnak olyan nagy százaléka vett részt a szavazásban, amire Vásárhelyen soha példa nem volt. Leszavazott az 1650 kisiparos közül 1100, amiből érvénytelen volt 11 szavazat. Az eredmény így oszlott meg: a hivatalos listára 336, az ellenzéki listára 753 szavazat jutott. Tehát az ellenzéki lista 417 szótöbbséggel győzött. „Szőke Imre szellemében“ akkor Szél Ernő iparhatósági biztos üdvözölte az új elnököt, amire Köti Lajos elnök pár szóval köszönését mondott. Válaszában megígérte, hogy Szőke Imne szellemében igyekszik vezetni az Ipartestületet és szolgálni a vásárhelyi kisiparosságot. Mikor Szőke Imre nevét említette, a jelenlévő kisiparosság lelkesen éljenezte a távol lévő, beteg Szőke Imrét. A régi elnökség nevében Bangó János beszámolt arról a munkáról, amelyet a legnehezebb időkben végzett a vezetőség és az új vezetőségnek azt kívánta, hogy legalább is olyan eredménnyel működjön, mint a régi. Mi reméljük, hogy a választás után a kisiparosság között elsimulnak az ellentétek s az új vezetőség működése elél mi is jóindulatú várakozással tekintünk. Tudjuk, hogy nagyobb eredményeket ma még ez sem tud elérni, de figyelemmel kísérjük a működését s bízunk abban, hogy a kisiparosság általános érdekét fogja szolgálni.