Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-01 / 1. szám
Budapest, 1898. III. évfolyam. I. szám. Szombat, január 1. Előfizetési ar fé tsz évre . . 14 Crt — kr. 3, évre ... 7 , — . Tíz vecévre . . 3 „ 50 „ Egy hónapra. 1 , 20 , tjzes szám helyben 4 kr. vidékén 5 kr. bejelenik naponként regre! Kivéve hétfőn. Szerkeszt Be «B kíMfíWVetal «I ■yemdz Vili. Mária-clca 1L Hirdetések felvétetnek a Inadóhivatalban, Budapest, Mária ■tea 11, és Fried Hubertus Bécsben VI. MaMeinsdorfM*ersjaa 7. Kéziratokat asm adtuk vim a Lumen de Coeio. Budapest, dec. 31. Ezelőtt hatvan évvel részesült Pecci- Joachim, jelenleg XIII. Leo pápa az eg házi rend szentségében. Szentségben, mivet egy szernél többször felvenni nem lele, a mely eltörölhetetlen jelet nyom a lélek, mely által az Ur szolgájává avatva, I. Szentségek kiszolgáltatására, a hívek vezetésére, az egyház kormányában való részvételre hivatott. XIII. Leo pápa Krisztus földi helytrme ’s. kiváltságának malasztjával körüm* aza a katholikus egyházat, őrzi az evangélium igazságát. Ezelőtt hatvan évvel szélcsend követte *• egyház erőszakos álnok megtámadtatni a pápa savonnai fogságát. Midőn Leó pápa a Vatikán erkélyéről áldást mondott Rómára és a világra, újabban meg volt a pápaság fosztva mindentől, min földi hatalom alapulni szokott, meg volt fosztva az egyház-kormányzás követelte szabadságától. Hatalmi érdek és önérdek megtámadta máskor is a hit egyik vagy másik alkalmatlanabb igazságát és igyekezett az egyházat hatalmi körébe vonni. A cím, az úr ? .. .Adig ugyanaz: az államhatalom hijessége. Ma az állam a Szentségek felett vélkezik; Krisztus egyházát gyámsága alá vonja és kormányát magának követeli. Ma már az állam szempontjából a fogadalm, a szentség nem kötelező több , az Iten szolgájától meg van vonva a köteles tisztelet, az iskolából és az életbőlorul az evangélium igazsága; a keresztség, házasság, utolsó kenet szentségei eszrel nem várhatatlan kísérői már életút igánknak. — Ved el a papi ruhát, hogy tetszhess nekem! — kiáltja a század. A katholikus államok erkölcsi alapja a hite Midőn az államok a kereszténységet és az egyházat megtagadják, saját lézus jogi alapját ingatják meg. Csökkent a tekintély; nap nap után vetik fel a kérdést: ki itt az erősebb ? És ezzel bomlik a társadalmi az állami rend. Nem XIII. Leó, nem a pápaság, nem az egyház, hanem a földi hatalmasságok ingadoznak ma. Leó pápa a hit derültségében és glóriájában uralkodik a katholikus világ felett, ő a hitelv csalhatatlan őre, ő Krisztus egyházának a kormányzója. A legmagasztosabb küldetés a földön az övé. Szakadatlanul munkálkodik az egyház egységén, üdvösségén, és ezen katholicitásában minket magyarokat különösen és szive egész melegével ölel magához : int, buzdít, oktat. Pedig szivét megszomorítottuk különösen mi is. A Szentlélek sugallja őt. Ő sugallta, midőn a Szentlélek istenségét állította lel-künk de elevenebben, emberileg megfoghatóbban, mint valaha történt. A házasság szentségét, egységét s ezzel boltbatlanságát hirdeti ő, melynek szentségi jellegét megtagadni, melyet kényünk-kedveink szerint magyarázni nem szabad. Az egyház jogosultságát hirdeti, kijelöli feladatát ez életben, az államban és a társadalomban. Félreismerheti ezeket e század, de nem tagadhatja meg. A világ aggódó hatalmasainak és a földi nyomorral küzdőknek egyaránt hirdeti az evangélium igazságát, a szegények igényét a segítségre, a gazdagok kötelezettségét jótékonyságra, mindnyájuknak a szeretetet és az Isten akaratjára helyezendő megnyugvást. A megújuló keresztény világnak kijelöli útját, és a végső isteni igazságszolgáltatással megvigasztal mindenkit. Bízzunk és reméljünk ! Nem XIII. Leó dicsőítésére szántuk e sorokat. Nem látja ő ezeket. De igenis az ő szellemében saját magunknak szánjuk azokat, hogy az ő szava elménkig és szívünkig hasson, hogy vele lelkesülve küzdjünk, reméljünk és szenvedjünk Krisztusért és az ő egyházáért, így azután leborulhatunk az ut oltára cicit és hátatéi szívvel köszönjük Istennek, hogy XIII. Leót ültette, szt- Péter trónjára a mi megpróbáltatásunk napjaiban. Zichy Nándor gróf, 1848-1888. Budapest, jan. 1. (Dr. NI.) Az esztendő, mely és most megszületik nagy események emlékét idézi vissza. Az uj évben félszázados évfordulóját fogja ünnepelni felséges királyunk annak, hogy a pragmatika szankció alapján elfoglalta a Habsburgok trónját, nemcsak mint Ausztria császára, hanem egyúttal Magyarország törvényes uralkodója is. Ugyancsak az új esztendőben lesz félszázada annak, hogy Magyarország a rendi , állam békéiből kibontakozott s modern állammá alakult át intézményeiben és eszméiben. Mindkét évforduló méltó a kegyeletre, méltó a visszaemlékezésre. Felséges urunk megelégedéssel tekinthet vissza eseményekben gazdag uralkodói pályára, mely kizárólag népei javának volt szentelve. Félszázados uralkodása alatt népei gyarapodtak műveltségben és vagyonosságban s ami elődei egyikének sem sikerült, tartós formát adott két állama egymáshoz való viszonyának s ezzel a monarchiát a nyugodt fejlődés útjára terelte s a régi osztrák, császárságot, mely haderejében gyönge volt, pénzügyeiben pedig a tönk szélén állott, nagyhatalommá fejlesztette. De szintoly önérzettel tekinthet vissza Magyarország az ötven év előtt végbement békés átalakulásra, 1848 egészséges eszméire. Nem az ország, nem a magyar nemzet, hibája, hogy az 1848-iki országgyűlés némely alkotása csak hevenyészett munka volt; még kevésbbé oka annak, hogy egy töredék, egy törpe kisebbség a békés fejlődés folytonosságát megszakítva, lelépett a pragmatika szankció törvényes alapjáról, s megszegte ép azokat a törvényeket, melyek 82 1848. évvel fűződnek össze. A mi üdvös eszmét 1848-ban alkottak s az 1867-iki törvényekbe átvettek, azt örömmel üdvözöljük s kegyelettel ünnepeljük. És midőn megünnepeljük ez eseményeket, azon vagyunk, hogy az 1848-ik év egészséges eszméi a törvénykönyvből kivonuljanak a való életbe ; kívánjuk, hogy a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés egyenlősége és arányossága ne maradjon üres frázis és politikai jelszó, hanem hogy ez eszmék valósággá váljanak. Nekünk a két jubileum, melyről itt szólunk, nem egymástól idegen két esemény. A király ünnepe és a nemzet ünnepe összekapcsolódik érzelmeink és eszméink világában, a minthogy a király érdekei és a nemzet érdekei között különbséget, szétágazást sem látunk. Ő Felsége csak 1867. óta megkoronázott királyunk, de már 1848. óta fejedelmünk. Ezt a tényt, ő Felsége trónraléptét megüljük szivünk kegyeletével, amint viszont meg vagyunk győződve, hogy ő Felsége is velünk együtt megünnepli az 1848. évben végbement nemzeti újjászületésünk jubileumát. A jubileumok örömében azonban bántó disszonanciaként hatnak a monarchia két államának eseményei. Ausztriában a nemzetiségek egymással szemközt állanak, az alkotmányos kormányzás lehetetlenné van téve, Magyarországon pedig az alkotmánynak csek formái vannak még. Az a királyi leirat, mely a kvótát egy évre uralkodói döntéssel állapítja meg—elsőeset a kiegyezés óta—a helyzet szignatúrája. És ugyancsak jellemző az, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség tekintetében a státusívó Ausztriában császári rendelettel ,Magyarországon pedig vagy miniszteri rendelettel, vagy a tétlenség törvénye által tartatik fenn. Deák Ferenc műve, a dualizmus ezzel nincs ugyan megrendülve, de a gazdasági kiegyezés e zátonyra futása lehetetlen, hogy károsan ne hasson a monarchikus kapcsolat szilárdságára s a monarchia tekintélyére.. . A holnapnál tovább látni nem tudó politika nálunk egy exlex állapotot teremtett, melynek gazdasági és politikai hátrányai nyilvánvalók. Az uj esztendő pedig egyáltalán nem kecsegtet azzal, hogy a mostani összekuszált helyzet tisztuljon, a kedélyek lecsillapodjanak s helyre álljon a józan ész uralma. 1898-ban létre kell jönnie Ausztriával az új vám- és kereskedelmi szövetségnek- Igaz, hogy a függetlenségi párt, midőn nem engedte törvénynyé válni a tényleges állapot fentartásáról szóló javaslatot, egyúttal meghiúsította törvénybe iktatását annak, hogy 1898. május 1-ig meg kell lennie az uj vámszövetségnek, mert különben gazdasági viszonyainkat önállóan és véglegesen rendeznék. Ha a javaslatból törvény nem lesz, Bánffy keze sincs megkötve s ha úgy tetszik, akár az egész jövő esztendőt használhatja fel kísérletezéseire. Ausztria viszonyai szintén nem ?tanak semmi biztatást arra nézve, ha uralkodói jubileum a béke ünnepe lesz , a birodalmi tanácsban képviselt kirák és országok lakosait az összetartás érte áthatni. Amit azonban a politikusol rontott, azt néha jóváteszi az idejózan belátás anyja szokott len? hogy az idő megtanítja az ősziségi túlzókat arra, hogy miben lúdi érdekek s kölcsönös rac meg fogják találni a kibókíítét