Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Budapest, 1898. III. évfolyam. I. szám. Szombat, január 1. Előfizetési ar fé tsz évre . . 14 Crt — kr. 3, évre ... 7 , — . Tíz vecévre . . 3 „ 50 „ Eg­y hónapra. 1 , 20 , tj­zes szám helyben 4 kr. vidékén 5 kr. b­­ejelenik naponként regre! Kivéve hétfőn. Szerkeszt Be «B kíMfíWVetal «I ■yemdz Vili. Mária-clca 1L Hirdetések felvétetnek a Inadó­­hivatalban, Budapest, Mária­ ■tea 11, és Fried­ Hubertus Bécsben V­I. MaMeinsdorfM*­e­­rsjaa 7. Kéziratokat asm adtuk vim a Lumen de Coeio. Budapest, dec. 31. Ezelőtt hatvan évvel részesült Pecci- Joachim, jelenleg XIII. Leo pápa az eg házi rend szentségében. Szentségben, mi­vet egy szernél többször felvenni nem lele, a mely eltörölhetetlen jelet nyom a lélek, mely által az Ur szolgájává avatva, I. Szentségek kiszolgáltatására, a hívek vezetésére, az egyház kormányában való részvételre hivatott. XIII. Leo pápa Krisztus földi hely­­trme ’s. kiváltságának malasztjával kör­üm* a­za a katholikus egy­házat, őrzi az evangélium igazságát. Ezelőtt hatvan évvel szélcsend követte *• egyház erőszakos álnok megtámad­tatni a pápa savonnai fogságát. Midőn Leó pápa a Vatikán erkélyéről áldást mon­dott Rómára és a világra, újabban meg volt a pápaság fosztva mindentől, min földi hatalom alapulni szokott, meg volt fosztva az egyház-kormányzás követelte szabadságától. Hatalmi érdek és önérdek megtá­madta máskor is a hit egyik vagy másik alkalmatlanabb igazságát és igyekezett az egyházat hatalmi körébe vonni. A cím, az úr ? .. .Adig ugyanaz: az államhatalom hijessége. Ma az állam a Szentségek felett vélkezik; Krisztus egyházát gyám­sága alá vonja és kormányát magának követeli. Ma már az állam szempontjából a fogadal­m, a szentség nem kötelező több , az Iten szolgájától meg van vonva a köteles tisztelet, az iskolából és az életb­ől­­­orul az evangélium igazsága; a keresztség, házasság, utolsó kenet szent­ségei e­szrel nem várhatatlan kísérői már életút igánknak. — Ve­d el a papi ruhát, hogy tetszhess nekem! — kiáltja a század. A katholikus államok erkölcsi alapja a hite Midőn az államok a keresz­ténységet és az egyházat megtagadják, saját lézus jogi alapját ingatják meg. Csökkent a tekintély; nap nap után ve­tik fel a kérdést: ki itt az erősebb ? És ezzel bomlik a társadalmi az állami rend. Nem XIII. Leó, nem a pápaság, nem az egyház, hanem a földi hatalmasságok in­gadoznak ma. Leó pápa a hit derültségében és glóriá­jában uralkodik a katholikus világ felett, ő a hitelv csalhatatlan őre, ő Krisztus egy­házának a kormányzója. A legmagasztosabb küldetés a földön az övé. Szakadatlanul munkálkodik az­ egyház egységén, üdvös­ségén, és ezen katholicitásában minket magyarokat különösen és szive egész melegével ölel magához : int, buzdít, oktat. Pedig szivét megszomorítottuk különösen mi is. A Szentlélek sugallja őt. Ő sugallta, midőn a Szentlélek istenségét állította lel-­­künk de elevenebben, emberileg megfog­­hatóbban, mint valaha történt. A házasság szentségét, egységét s ezzel boltbatlanságát hirdeti ő, melynek szentségi jellegét megtagadni, melyet ké­­nyünk-kedveink szerint magyarázni nem szabad. Az egyház jogosultságát hirdeti, ki­jelöli feladatát ez életben, az államban és a társadalomban. Félreismerheti ezeket e század, de nem tagadhatja meg. A világ aggódó hatalmasainak és a földi nyomorral küzdőknek egyaránt hir­deti az evangélium igazságát, a szegé­nyek igényét a segítségre, a gazdagok kötelezettségét jótékonyságra, mindnyá­juknak a szeretetet és az Isten akarat­jára helyezendő megnyugvást. A meg­­újuló keresztény világnak kijelöli útját, és a végső isteni igazságszolgáltatással megvigasztal mindenkit. Bízzunk és reméljünk ! Nem XIII. Leó dicsőítésére szán­tuk e sorokat. Nem látja ő ezeket. De igenis az ő szellemében saját magunknak szánjuk azokat, hogy az ő szava elménkig és szívünkig hasson, hogy vele lelkesülve kü­zdjünk, reméljünk és szenvedjünk Krisztusért és az ő egy­házáért, így azután leborulhatunk az u­t oltára cicit és hátatéi szívvel köszönjük Istennek, hogy XIII. Leót ültette, szt- Péter trónjára a mi megpróbáltatásunk napjaiban.­ Zichy Nándor gróf, 1848-1888. Budapest, jan. 1. (Dr. NI.) Az esztendő, mely és most megszületik nagy események emlékét idézi vissza. Az uj évben félszázados évfordulóját fogja ünnepelni felséges királyunk annak, hogy a pragmatika­­ szankció alapján elfoglalta a Habsburgok trónját, nemcsak mint Ausz­tria császára, hanem egyúttal Magyarország törvényes uralkodója is. Ugyancsak az új esztendőben lesz fél­­százada annak, hogy Magyarország a rendi , állam békéiből kibontakozott s modern ál­lammá alakult át intézményeiben és esz­méiben. Mindkét évforduló méltó a kegyeletre, méltó a visszaemlékezésre. Felséges urunk megelégedéssel tekinthet vissza események­ben gazdag uralkodói pályára, mely kizáró­lag népei javának volt szentelve. Félszáza­­dos uralkodása alatt népei gyarapodtak mű­veltségben és vagyonosságban s ami elődei egyikének sem sikerült, tartós formát adott­­ két állama egymáshoz való viszonyának s ez­zel a monarchiát a nyugodt fejlődés útjára terelte s a régi osztrák, császárságot, mely haderejében gyönge volt, pénzügyeiben pe­dig a tönk szélén állott, nagyhatalommá fejlesztette. De szintoly önérzettel tekinthet vissza Magyarország az ötven év előtt végbement békés átalakulásra, 1848 egészséges eszméire. Nem az ország, nem a magyar nemzet, hi­bája, hogy az 1848-iki országgyűlés némely alkotása csak hevenyészett munka volt; még kevésbbé oka annak, hogy egy töredék, egy törpe kisebbség a békés fejlődés foly­tonosságát megszakítva, lelépett a pragma­tika szankció törvényes alapjáról, s meg­szegte ép azokat a törvényeket, melyek 82 1848. évvel fűződnek össze. A mi üdvös eszmét 1848-ban alkottak s az 1867-iki törvényekbe átvettek, azt öröm­mel üdvözöljük s kegyelettel ünnepeljük. És midőn megünnepeljük ez eseményeket, azon vagyunk, hogy az 1848-ik év egészséges esz­méi a törvénykönyvből kivonuljanak a való életbe ; kívánjuk, hogy a törvény előtti egyen­lőség, a közteherviselés egyenlősége és ará­nyossága ne maradjon üres frázis és politi­kai jelszó, hanem hogy ez eszmék való­sággá váljanak. Nekünk a két jubileum, melyről itt szólunk, nem egymástól idegen két ese­­mény. A király ünnepe és a nemzet ünnepe összekapcsolódik érzelmeink és eszméink világában, a minthogy a király érdekei és a nemzet érdekei között különbséget, szét­­ágazást sem látunk. Ő Felsége csak 1867. óta megkoroná­zott királyunk, de már 1848. óta fejedel­münk. Ezt a tényt, ő Felsége trónralép­­tét megüljük szivünk kegyeletével, a­mint viszont meg vagyunk győződve, hogy ő Fel­sége is velünk együtt megünnepli az 1848. évben végbement nemzeti újjászületésünk jubileumát. A jubileumok örömében azonban bántó disszonanciaként hatnak a monarchia két álla­mának eseményei. Ausztriában a nemzetisé­gek egymással szemközt állanak, az alkot­mányos kormányzás lehetetlenné van téve, Magyarországon pedig az alkotmánynak csek­­ formái vannak még. Az a királyi leirat, mely­­ a kvótát egy évre uralkodói döntéssel álla­­­­pítja meg—elsőeset a kiegyezés óta—a helyze­­t szignatúrája. És ugyancsak jellemző az, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség tekintetében a státusívó Ausztriában császári rendelettel ,Magyarországon pedig vagy miniszteri ren­delettel, vagy a tétlenség törvénye által tar­­tatik fenn. Deák Ferenc műve, a dualizmus ezzel nincs ugyan megrendülve, de a gazda­sági kiegyezés e zátonyra futása lehetetlen, hogy károsan ne hasson a monarchikus kapcsolat szilárdságára s a monarchia tekin­télyére.­­.­­ . A holnapnál tovább látni nem tudó politika nálunk egy exlex állapotot terem­­tett, melynek gazdasági és politikai hátrá­nyai nyilvánvalók. Az uj esztendő pedig egyáltalán nem kecsegtet azzal, hogy a mostani összekuszált helyzet tisztuljon, a kedélyek lecsillapodja­nak s helyre álljon a józan ész uralma. 1898-ban létre kell jönnie Ausztriával az új vám- és kereskedelmi szövetségnek- Igaz, hogy a függetlenségi párt, midőn nem engedte törvénynyé válni a tényleges állapot fentartásáról szóló javaslatot, egyúttal meg­hiúsította törvénybe iktatását annak, hogy 1898. május 1-ig meg kell lennie az uj vám­szövetségnek, mert különben gazdasági vi­szonyainkat önállóan és véglegesen rendeznék. Ha a javaslatból törvény nem lesz, Bánffy keze sincs megkötve s ha úgy tetszik, akár az egész jövő esztendőt használhatja fel kí­sérletezéseire. Ausztria viszonyai szintén nem ?­tanak semmi biztatást arra nézve, ha uralkodói jubileum a béke ünnepe lesz , a birodalmi tanácsban képviselt kirák és országok lakosait az összetartás érte áthatni. A­mit azonban a politikusol rontott, azt néha jóváteszi az ide­józan belátás anyja szokott len? hogy az idő megtanítja az őszi­ségi túlzókat arra, hogy miben lúdi érdekek s kölcsönös rac meg fogják találni a k­ibókíítét

Next