Alkotmány, 1899. január (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
e nünk segedelmével, nekünk fogja a diadalt biztosítani. A vallásnak égi erejét és alkotmányunknak becsületét akarjuk helyreállítani. A forradalmi konvent rémuralmától kell ezt az országot megmentenünk. Vissza kell adnunk, amit elsejteltek, magyar ■■kormányzatnak at,erkölcsöt, a tisztességet és az alkotmány, .ltal biztosított* ősmagyar"jogot." A törvényen kívüli állapot csak formailag áll be az új évnek első napjával. Lényegileg rég negvan s teljes meztelenségében nyilatkozik, mióta a Bánffykormány ül a miniszteri székeken. Ez ellen küzdöttünk a múltban. Ez ellen küzdünk a jelenben. És ez ellen fogunk küzdeni a jövőben azzal a lelkesedéssel, melyet a vallásiak mártírokat teremtő ereje tud csak költeni. Adjon a Mindenható ehhez a küzdelemhez, melyben minden igaz magyarn részt kell vennie áldást és ami ebből fakad: kitartást és erőt. A helyzet: Budapest, dec. 31. A mai nap semmi újabb fordulatot nem hozott. Fejérváry útja állítólag nincs összeköttetésben a politikai helyzet bonyodalmával. A szabadelvű párt sajtója tagadja, hogy újabb kilépések volnának készülőben. A kompromisszum, tervek nem haladtak előre Csupa reménység és hangulat: ez a helyzet, melyről a következőkben adunk számot kresztül bocsátani, sőt Bánffynak ad personam bizonyos elégtételt is nyújtani, ha Bánffy január végén visszalép. Erre Bánffy hajlandó, s csak a Tisza-csoport küzd e kompromisszum ellen, mert attól fél, hogy valaki a disszidensek közül neveztetik ki miniszterelnökké , s ezen esetben a Tisza uralmának min- idenkorra vége. Itt tulajdonképpen a kathofilikus konzervativizmus és a protestáns liberalizmus egymás elleni aknaharcának elvi- Intézéséről van szó , tényleg Róma és Debre- Icen közt folyik itt a harc. Ebben az akna- Iharcban siralmas a Bánffy szerepe, mert n neki kell a debreceni pápát a fürdőből kiinteni de mégis ő hozza a rövidebbet. Reáézve, ki szegény vidéki birtokos a miniszerelnöki méltóság valóságos főnyeremény volt. A nem várt szerencse megszédítette is mindenképen a ravasz Tisza hálójába derült. Most már semmiképpen nem bir ra- ravasz pártfogója befolyása alól szabadulni. I ‘ Nagyon lehetséges, hogy Tisza az utolsó f pillanlásban el fogja fit ejteni, csahogy vala- miképpen katholikus mágsiás ne kerüljön a miniszterelnöki székbe) Egyébként úgy lát-azik Bánffy teljesen elveszítette az eszét, mert tapintatlanságokat követ el egyre-másra, így Széchényi grófól, az új miniszterről azt mondta, hogy mivelt ember és jól beszélt magyarul. Kínlódását szánalom nézni, egy- részről hallatlan kíméletlenséggel ront az & ellenzéknek más részről teljesen szolgálaté-ban áll Tisza befolyásának. Úgy látszik, ő is 'immuné is, mert érzi, hogy már teljesen leheítetlenné vált, de Tiszáék nem engedik. A sirály, ha látni fogja, a helyzetet, amint van, s sokkor ezen kegyetlen játéknak véget'fog h vetni's vagy 'Nzétti, vagy Khiten-JISdéi'várytt ffogja megbízni a kabinetalakitással, akkor h I®dig'visszatérnek a rendes parlamenti vi- fi siettjére is ! Abban a helyzetben vagyunk, hogy ismerteti !:És hérjük egy szabadelvű párti képviselő nyilatkozatát:1* a|i egy ismeretes nevű protestáns képviselő és justblicista fia és aki nemrégiben ezeket mondta: fi* 1 — Mi protestáns szabadelvűek inkább lépnénk g* limszövetségre a protestáns Németországgal, mintsem !] 'Iyajitanák a kiegyezést a kathotikus Ausztriával, uj) » Ezzel egészen konformis nyilatkozatot tett a »elsőbalnak egy protestáns tagja. £ | Királyi döntés a kvótában. ] Mint a hivatalos lap mai száma jelenti: ' Felsége a következő legfelső kéziratot ! ’.tanitsáfcntt.ft ki : Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19., 20. és 21. §- ai (1867. évi december hó 21-én kelt törvén 3. §-a. Bir. törvi) lap 146. szám) értelmében létesítendői egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az oletett törvény 21. §-a (az idészett törvény 3. szakasza) alapján akképest döntöm el, hogy az arány, melyben a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszárgok a közös ügyek költségeihez az 1881. évi XXIII. törvénycikk (1887. évi március 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 4. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi december hó 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. évben járultak, az 1899-ik év tartamára is változatlanul fentartatik! Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásral hozza. M Kelt Bécsben, 1898. évi december. hó 30-án. Ferenc József s. k. Bánffy s. k. Az 1899. évre tehát a kvóta ismét királyi döntéssel állapittatik meg épp úgy mint az 1898. évre. És most is úgy, mint a múlt évben az 1867 : XII. t.-c. rendelkezéseitől valő eltérést tette szükségessé a helyzet. Az 1867. évi XII. t.-c. szerint ugyanis ha a kvótabizottságok nem tudnak egymásal megegyezni, akkor javaslataik a két Hám országgyűlése elé kerülnek és ha ezek sem tudnak megegyezni, csak akkor dönt akirály. Az az összeg, mely a kvótaszám alapán Magyarország által a közös költségek edezésére fizetendő, szintén a magyar álami költségvetésben szerepel, ez pedig megszavazva nincs ; ennélfogva a királyi dönéssel megállapított kvóta szoros összefüggésben van az exlex-állapottal. A most közzétett királyi kézirat a kvótát egy évre állapítja meg, holott a gazasági provizórium a mindkét állam tövényhozása elé terjesztett törvényjavaslatokan hat hónapban állapittatik meg. Azonan az Ausztriára nézve a 14. § alapján écsben ma kiadott császári kézirat szerint gy a kvóta, mint a gazdasági provizórium gy egész évre állapittatik meg. Ennek a körülménynek pedig érdekes magyarázatát adja a Fremdenblatt, mely a következőket írja: A parlamentáris tárgyalásokra mind a kvóta, mind a kiegyezési provizórium tekintetében csupán hat hónapot irányoztak elő, ami a képviselőházban benyújtott javaslatokból is kitűnik. Minthogy azonban ezek a javaslatok nem is kerültek parlamenti tárgyalás alá, a korona döntéséhez kellett folyamodni a kvótára nézve, a jegyezési provizórium egyéb részei pedig a 4. §. alapján lépnek életbe. Míg a kvótaprovizóriumnak parlamentáris úton való létrejövetele esetén a félévi határidő leteltével annak újabb meghosszabbítása a parlament után könnyen elképzelhető volna, abban az esetben, ha addig a két állam között nem jöhetne létre végleges megjegyezés a kvótára nézve, a kvótaprovizórium parlamenten kívül való meghosszabbításánál újra a ma közbelépéséhez kellene folyamodni, amit azonban a két provizóriumnak egész évre való eghosszabbítása mellőzhetővé tesz. Azonkívül aét provizórium egyenlő tartama újra kifejezésre uttatja a kvóta és a vámszövetség között való kapcsolatot. A bécsi lap tehát újból a junkuimothangoztatja, dacára annak, hogy Lukács pénzügyminiszter a minap is a junktunet tagadta. Már most hol az igazság ? A végén mindenesetre az fog kitűnni, hogy az osztrákoknak van igazuk, mert ők junktim nélkül egyszerűen nem fogják megszavazni a kiegyezési javaslatokat. Kompromisszum-hireh. A kompromisszum-hirek a tegnapi képviselőházi ülés alatt még erősen tartották magukat, de ma már mindinkább halványukban vannak.. Tiszáék nagyon jól tudják, hogy Bánffy báró bukásával az ő üzelmük is véget ér s mindent elkövetnek, hogy az ingadozó szabadelvű párt érzékenységére hatva, minden egyezkedési kísérletet meghiúsítsanak. Csak mély sajnálattal konstatálhatjuk a kormánypárti lapok erősen harcias szű s provokáló cikkei után, hogy kormánypárti részről ez ideig ami kísérlet történt is a béke érdekében, a Tiszáék tagadhatatlanul nagy befolyása révén minden komoly színezetüket elvesztették. A kormánypárt emlegetett békepontjai Tiszáék tollából kerültek ki s bár azok tartalmát csak sejtjük, de nem csalódunk, midőn azt állítjuk, hogy azoknak nem más a céljuk, minthogy a béke visszautasításáért az ellenzéki pártokat tegyék felelőssé. Úgy mondják, hogy Tiszáék egyik fő pontja a házszabályok olyaténvaló módosítása, mely egyértelmű volna a klotár behozatalával, ez pedig nem jelentene mást, mint a plutokráciára épített mostani párturalomnak az ellenzéki pártok teljes leigázásával való fentanását. Az pedig, hogy Bánffy bárónak vagy Tisza István grófnak hivják-e a hatalom birlaloját és a kegyek busa osztogatóját, az a zömnél teljesen egyre megy. Wekerle bukásának körülményei ezt megdömhetlenül igazolják. A holnap el- 5, hangzó újévi politikai beszédektől várjuk akocka végleges eldőlését, hogy béke lesz-e vagy háború, de előzetes információnk szerint sajnálattal jelenthejük, hogy a megoldást kereső töredékkel szemben álló popu-1 A bécsi Informationt egy előkelő magyar politikus a következőképpen világosította fel azon politika be nem vallott, de tényleges céljai felől, amelyet a református Tisza Kálmán inaugurált s amelyet a református Bánffy .bá.co,jaos a válság elé sodort. Az Information ma érkezett száma Az ellenzéki pártoknak tegnap este megtartott összejövetelén egyhangúlag elfogadták Szilágyi Dezsőnek tervét. Szilágyi az összejövetelen nem volt jelen, hanem tervét bizalmasan közölte Madarász körelökkel- Az ellenzék kész az indemnitást és a kiegyezési provizóriumát lehető gyorsan keaz elmúlás gondolata soha sem aggaszt, az év utolsó percei közt kell, hogy eszméljen. és hogy arra gondoljon, várjon ad-e Isten neki még egy év tartamra életet ? Megadja neki az egészséget ? Nem veszi el tőle a legszeretettebb lényt ? Engedi teljesülni vágyát, mely oly rég epeszűi ? . . . És ha mindez eszébe jut, megindulás nélkül nem búcsúzhat el attól az évtől, melyben neki érdem nélkül annyi sok jóban volt osztályrésze. Beteg volt ? Mennyivel súlyosabb lehetett volna az, sőt még most is szenvedhetne. Anyagi kára volt, nyomor bántotta ? Nézzen maga köré, látni fogja, hogy menynyivel szegényebb, elhagyottabb sínylődik felebarátaiközt. Elvesztette drága szerettét ? Maradt számára mindig valaki, kinek szeretetében, ragaszkodásában vigaszt találhat. De ha mindent, mindent veszített, megmaradt lelkében a hit, melyet senki el nem vehet tőle, az az egyedül boldogító hit, mely Istenében bízva, a föld legnagyobb terhét megkönnyíti; a föld legnagyobb csapása ellen megerősíti ; a földön minden baj, bu,bánat ellen megedzi. Tizenkettőt üt az óra, az uj nappal a fátyoltakarta újév megszületett ! Erős hittel Istenünkben, kinek kezei közt élünk, kinek tudta nélkül semmi sem történhetik ; reméljünk jót az újévtől, reméljünk, mivel kell is remélnünk, az ő szeretetében, ki mindig erőnkhöz méri még büntetését is, ki mint legjobb Atyánk mindenekfölött irgalmas! Alexander. ilfiOTuKiST, 1899. január 1