Alkotmány, 1899. február (4. évfolyam, 28-51. szám)
1899-02-01 / 28. szám
, semmi sem alatt nem vállalhatná el tiéd a felelősséget, aminthogy egyetlen épeszű ember nem is fog felelőssé tenni egy tizenhat tagból álló pártot valamely törvényjavaslat vagy a szakaszelfogadásáért, amiért hogy ez a párt egymaga nem volt képes a saját álláspontjának e tekintetben érvényt szerezni. A békekötés kilátásai bármily kedvezők legyenek is, a tartós parlamenti béke reménye azonban igen csekély. BELPOLITIKAI HÍREK. " , Budapest, jan. 31. Az országgyűlési néppárt pénteken, február 3-án este 8órakor saját közhelyiségeiben értekezletet tart. A képviselőház összeférhetlenségi bizottsága Apáthy István elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyben elnök bemutatta Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak negyvennyolc képviselőre vonatkozó összeférhetlenségi bejelentését, továbbá Rakovszky Istvánnak a Ház nyilvános ülésében hat képviselőre nézve tett összeférhetlenségi bejelentését; és végül Sághy Gyulának a Ház nyilvános ülésében önmagára tett összeférhetlenségi bejelentését. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a két tagjára Mohay Sándor és Midnyánszky Bélára vonatkozó össszeférhetlenségi bejelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügynek tárgyalási időpontját a bizottság csötörtökön de 11 órára tűzte ki, amely időpontról a bejelentő, Horn vendéglős értesületni fog. A képviselőház gazdasági bizottsága Madaráss József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, amelyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Koleh István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági tagok vettek részt. Elnök tekintettel arra a körülményre, hogy a Ház folyó évi költségvetése mindeddig nem volt tárgyalható, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893: VI. t.-c. 3. fj-a alapján, mely szerint „a képviselői tiszteletdij és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február május, augusztus és november hó 1-én előre fizetendő“, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4. §-a alaján, mely szerint ,,az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik“, a fenforgó kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnök bízassák meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult ehhez az indítványhoz. fiiUÜBUl:A szaksztrályapárt, az ő válságos helyzetében tudvalevőleg azzal akar port hinteni a hiszékeny világ szemébe, hogy egyre-másra állíttatja ki magának a sablon szerint való bizalmi nyi latkozatokat. Ezekkel a megrendelt demonstrációkkal igyekszik aztán érvelni a maga igaza mellett s úgy tünteti fel azokat, mint az elfogulatlan és hazafias közvéleménynek elítélő szózatát az ellenzék honromboló munkájával szemben- Csak az a kár, hogy van még egy másik közvélemény is, mely szintén megszólal. Rakovszky István orsz. képviselő éppen a napokban kapott választókerülete részéről egy bizalmi nyilatkozatot, mely azonban már meleg és közvetlen hangjánál fogva is előnyösen elüt a fenti súlyos kaliberű demonstrációktól. A bizalmi nyilatkozat ezeket mondja: Nem szeretjük ugyan a liberálisok módjára rendezett és erőltetett tüntetéseket, de viszont a hálátlanság gyanújába keveredni sem akarunk azokkal szemben, kik köszönetünk és tiszteletünk nyilvánítását bizonyos alkalmak esetén méltán és kiváló joggal megvárhatják. Ilyforma helyzetben vagyunk jelenleg is, midőnt — habár csak távolról — az alkotmány védelme "«»""érdekében már hónapok óta folyó országgyűlési küzdelemnek szemlélői vagyunk. E nemes küzdelemben Méltóságod kezdettül fogva mindig az elsők között harcolt s meg lehet győződve, hogy választó kerületünk összes néppárti lelkészei szívből egyetértettek Méltóságodnak s az ellenzéki pártoknak épp oly erélyes, mint hazafias fellépésével. Ugy látják, hogy az ellenzék ezen ép igen oly bátor, mint nemes akciója történeti fontosságra emelkedik, ha a helyzet a maga egész komolyságában nyilvánosságra jöhet. Fogadja azért Méltóságod azon fáradhatatlan és sokoldalú tevékenységéért, melyet ezen küzdelemben kiválólag kifejtett, kerületi lelkész, társaink megbízása folytán nyilvánított legbensőbb köszönetünket. A magunk részéről fontosnak tartjuk ezt a kitüntető bizalmi nyilatkozatot minden egyébbtől eltekintve már csak azért is, mivel világosan bizonyítja azt a közvetlen, szoros viszonyt, mely a néppárt, képviselők és választókerületeik között fennáll. A mivel a kormánypárton kevésbbé dicsekedhetnek. " A kolozsvári mandátum. Kolozsváron kiütött a Rifgisztsér, hozott a háború. A hivatalnoki kar Feilitisch bárót, Bánffy rokonát akarta jelölni a miniszterelnök iránt mélyen érzett (?) hódolatból. A függetlenebb szabadelvűek pedig Haller Károly egyetemi tanár köré csoportosultak, kiben nem annyira a pártembert, mint inkább a népszerű tanárt akarták megválasztani. A központ még nem foglalt állást. Mind a két csoport fentartja a maga jelöltjét s igy erős küzdelemre van kilátás, s hogy mikor kerül rájuk a szavazás sora ; a nagy többség majdnem állandóan a folyosókon tartózkodott, hol a békés hírek dacára ma igenizgatott hangulat uralkodott. A hosszasan folyó és titokban tartott tárgyalások miatt nem egy elégedetlenkedő szó hangzott el, sürgetve a döntést így vagy amúgy. Ez a hangulat volt indító oka Sima Ferenc mai felszólalásának, ki a napirendhez szólva kiterjeszkedett a béketárgyalásokra. Elnök ugyanis azt az indítványt tette, hogy a Ház szerdán, csütörtökön és pénteken tartson ülést. Sima Ferenc ez indítványt ellenezte, azt vitatva, hogy a két hét óta folyó parlamenti mulatság címéről a hosszasan húzódó béketárgyalásokat nem tartja elfogadható - ;. nak. Ne titkolódzanak immár, derítsenek föl mindent. A nemzetnek, mely komoly aggodalommal kíséri e titkos tárgyalásokat, immár tisztán kell látnia. Annál inkább a parlamentnek, mely egyedül illetékes meghatározni a feltételeket, mely mellett leteszik az obstrukció fegyverét. — Kinek a nevében beszél ? — kérdezték jobbról Simától, kit balfelől sem helyeselt senki. Sima Ferenc adós maradt a felelettel, hanem hosszasan foglalkozott Lukács László bécsi útjával és Széll missziójával s azzal, hogy az ellenzék nem másíthatja meg azon kijelentését a béketárgyalások során sem, hogy Bánffy bárónak nem szavaz meg semmit. Madarász korelnök arra kéri, hogy maradjon a napirend kérdésénél. Sima Ferenc: Mivel én nem bízok a béketárgyalásokban, indítványt nyújtok be, hogy a Ház ne napolja el üléseit, hanem folytassa tanácskozásait. Hegedűs Sándor pártolja az elnök indítványát s azt a kérdést veti föl, hogy kinek a megbízásából beszélt Sima ? Nem helyes, hogy most még a tárgyalások folyama alatt egyesek bizalmatlanságot akarnak elhinteni. A szavazásnál Sima Ferenc magára maradt, az ellenzéki pártok is elfogadván az elnök indítványát."Erre az ülés háromnegyed kettőkor végződött, cseresznye ajka, nem dalolt többet, nem titkosott többet. Ott feküdt a hószin páradon a gyönyörű fejecske, buzakalásszin haja végigomlott azokon, végig keblén, eltakarva vergődő kis szivét. — Odakünn ősz volt. Az enyészet, a pusztulás nagyszerű időszaka. Hullott a levél, költözködött a madár, szebb hazába, vigabb honba, hol virányok vannak , örömteli az élet. A kis virágok feje lassan lekonyult megszűnt az élet, sírás, kesergés a mindenség. . . . Még szomorúbban, még bánatosabban kondultak meg újra a harangok. Mily szép, mily bánatos dal száll el a nagy természetbe, föl az Ég Urához ! Nem zavarja hivatlan madárhang a néma, szomorú csendet, puszta minden, néma minden ... És ott a szép halott. Virágsírban nyugszik, életének kísérői környezik- Aranyszőke fején halvány rózsakoszorú, keblén liliom és piros szekfű. Kezében ? kicsi nefelejcs csokor, apró aranykereszt közepén. Oh mi szép , szebb, mint életében, szebb, sokkal szebb. Édes nyugalom vonásain, boldog, csendes mosoly alakin. És mégis sir, sir mindenki! A harangok pedig szólnak szépen, lassan, bánatosan ... ohenyészet, te fenséges szomorujátéka a valónak ! * Nagy kőépület. Lehullt komor falairól a gyászkárpit, úgy maradt rideg meztelenségében. Bámul el, messzire, keres valamit. Ott, . . . olt a távolban, az álmok honában egy kis pont, azt keresi, de nem találja, m &v Tertullián. ALKOTMÁNY, 1899. február . A képviselőház ülése, Budapest, január 31. A folyosókon hangos csoportok idegesen vitatják a hosszúra nyúló béketárgyalások anyagát ; az I. számú teremben a disszidensek képviselői tartanak tanácskozást előbb Bánffy Dezső báró miniszterelnökkel és Fejérváry Géza báróval, kikhez a korona megbízottja, Széll Kálmán is csatlakozott, utóbb pedig az ellenzéki pártok, vezéreivel. Ezalatt bent a tanácskozóteremben minden incidens nélkül megindulnak a névszerinti szavazások unalmas monotonsággal. A mai ülésen a szombati ülésről elmaradt három névszerinti szavazás fölött döntöttek, hogy elfogadja-e a Ház Hock János, Kulik Béla és Sturmann György képviselők által a jegyzőkönyvhöz benyújtott módosításokat ? Mindhárom módosítást természetesen elvetették. A jegyzői emelvényt a szavazások alatt csak a szabadelvűpárti képviselőknek egy vékonyka gyűrűje állotta körül, várva.: A kiatakozás felé. Budapest, jan. 31. A mai napon is folytatták a béketanácskozásokat, anélkül azonban, hogy a kibontakozás felé egy lépéssel is sikerült volna közeledniök. Sőt nekünk úgy tetszik a folyosókon uralkodó hangulatból ítélve, mintha ma a békekilátások határozottan rosszabbodtak volna s mindinkább szakadoznának azon szálak, melyeket a haza sorsán őszintén aggódó hazafiak a békés kibontakozás reményéhez fűztek. A béketanácskozások menetét részleteiben ma is titok fedi, de az általánosságban tartott feltételekből kiszivárgott annyi, melyekből nyilvánvaló, hogy a kormány tagjai és a szabadelvű párt zöménél a Tiszák politikája győzött, kiknek a béketanácskozások megindításának legkezdetétől a harc kíméletlen folytatása volt a jelszavuk. Hiszen nagyon jól tudják ők, hogy a küzdelem csak közvetlenül irányul Bánffy báró ellen, valójában pedig ama rendszer ellen, melynek Tisza Kálmán hosszú uralma volt a megteremtője. Senki sincs, ki az ellenzéki pártok őszinte béketörekvéseit kétségbevonná, de váljon lehetséges-e ott a békekötés, hol éppen a visszavert fél követel érthetetlen gőggel az előnyomulóktól feltétlen fegyverlerakást ? A helyzet pedig — hiába minden szépítgetésnek — azon aknamunka után, melyet a Tiszák folytattak sikeresen a béke ellen. Meg is látszik ez azon örömteli kan.