Alkotmány, 1899. február (4. évfolyam, 28-51. szám)

1899-02-01 / 28. szám

, semmi sem­­ alatt nem vállalhatná el tiéd a felelősséget, aminthogy egyetlen ép­eszű ember nem is fog felelőssé tenni egy tizenhat tagból álló pártot valamely törvényjavaslat vagy a szakasz­­elfogadásá­ért, amiért hogy ez a párt egymaga nem volt képes a saját álláspontjának e tekin­­­tetben érvényt szerezni. A békekötés kilátásai bármily ked­vezők legyenek is, a tartós parlamenti béke reménye azonban igen csekély. BEL­POLITIKAI HÍREK. " , Budapest, jan. 31. Az országgyűlési néppárt pénteken, február 3-án este 8órakor saját közhe­­lyiségeiben értekezletet tart. A képviselőház összeférhetlenségi bizott­sága Apáthy István elnöklete alatt ma ülést tartott, a­melyben elnök bemutatta Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak negyvennyolc képviselőre vonatkozó össze­­férhetlenségi bejelentését, továbbá Rakovszky Istvánnak a Ház nyilvános ülésében hat képviselőre nézve tett összeférhetlenségi be­jelentését; és végül Sághy Gyulának a Ház nyilvános ülésében önmagára tett összeférhet­­lenségi bejelentését. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a két tagjára Mohay Sándor és Midnyán­szky Bélára vonatkozó össszeférhetlenségi bejelentéseket veszi tárgya­lás alá. Ennek a két ügynek tárgyalási idő­pontját a bizottság csötörtökön d­­e­ 11 órára tűzte ki, a­mely időpontról a bejelentő, Horn vendéglős értesü­letni fog. A képviselőház gazdasági bizottsága Mada­ráss József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, a­melyben Bornemisza Ád­ám, Jónás Ödön, Koleh István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági ta­gok vettek részt. Elnök tekintettel arra a körül­ményre, hogy a Ház folyó évi költségvetése mind­eddig nem volt tárgyalható, a bizottság elhatározá­sát kérte a február 1-én esedékes képviselői illet­mények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893: VI. t.-c. 3. fj-a alapján, mely szerint „a képviselői tiszteletdij és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február május, augusztus és november hó 1-én előre fize­tendő“, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4. §-a alaján, mely szerint ,,az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik“, a fenforgó kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványo­zással a korelnök bízassák meg. A bizottság egy­hangú határozattal hozzájárult ehhez az indít­ványhoz. fiiUÜBUl:A szaksztrályapárt, az ő válságos helyzetében tudvalevőleg az­zal akar port hinteni a hiszékeny világ szem­ébe, hogy egyre-másra állíttatja ki magának a sablon szerint való bizalmi nyi­­­ latkozatokat. Ezekkel a megrendelt d­emon­­strációkkal igyekszik aztán érvelni a maga igaza mellett s úgy tünteti fel azokat, m­int az elfogulatlan és hazafias közvéleménynek elítélő szózatát az ellenzék honromboló mun­kájával szemben- Csak az a kár, hogy van még egy másik közvélemény is, mely szin­­­­tén megszólal. Rakovszky István orsz. kép­viselő éppen a napokban kapott választó­kerülete részéről egy bizalmi nyilatkozatot, mely azonban már meleg és közvetlen hang­jánál fogva is előnyösen elüt a fenti súlyos kaliberű demonstrációktól. A bizalmi nyi­latkozat ezeket mondja: Nem szeretjük ugyan a liberálisok mód­jára rendezett és erőltetett tüntetéseket, de vi­szont a hálátlanság gyanújába keveredni sem akarunk azokkal szemben, kik köszönetünk és tiszteletünk nyilvánítását bizonyos alkalm­ak ese­tén méltán és kiváló joggal megvárhatják. Ily­­forma helyzetben vagyunk jelenleg is, midőn­t — habár csak távolról — az alkotmány védelme "«»""érdekében már hónapok óta folyó országgyűlési küzdelemnek szemlélői vagyunk. E nemes küz­­delemben Méltóságod kezdettül fogva mindig az elsők között harcolt s meg lehet győződve, hogy választó kerületünk összes néppárti lelké­szei szívből egyetértettek Méltóságodnak s az ellenzéki pártoknak épp oly erélyes, mint ha­zafias fellépésével. Ugy látják, hogy az ellen­zék ezen ép igen oly bátor, mint nemes akciója történeti fontosságra emelkedik, ha a helyzet a maga egész komolyságában nyilvánosságra jöhet. Fogadja azért Méltóságod azon fáradhat­­atlan és sokoldalú tevékenységéért, melyet ezen küzdelemben kiválólag kifejtett, kerületi lelkész, társaink megbízása folytán nyilvánított legben­­sőbb köszönetünket. A magunk részéről fontosnak tartjuk ezt a kitüntető bizalmi nyilatkozatot min­den egyébbtől eltekintve már csak azért is, mivel világosan bizonyítja azt a közvetlen, szoros viszonyt, mely a néppárt, képviselők és választókerületeik között fennáll. A mi­vel a kormánypárton kevésbbé dicseked­hetnek. " A kolozsvári mandátum. Kolozsváron ki­ütött a Rifgisztsér, hozott a­ háború. A hivatalnoki kar Feilitisch bárót, Bánffy rokonát akarta jelölni a miniszterelnök iránt mélyen érzett (?) hódolatból. A függetlenebb szabadelvűek pedig Haller Károly egyetemi tanár köré csoportosultak, kiben nem annyira a pártembert, mint inkább a népszerű tanárt akarták megválasztani. A központ még nem foglalt állást. Mind a két csoport fentartja a maga­­ jelöltjét s igy erős küzdelemre van kilátás, s hogy mikor kerül rájuk a szavazás sora ; a nagy többség majdnem állandóan a folyosó­kon tartózkodott, hol a békés hírek dacára ma igen­­izgatott hangulat uralkodott. A hosszasan folyó és titokban tartott tárgya­lások miatt nem egy elégedetlenkedő szó hangzott el, sürgetve a döntést így vagy amúgy. Ez a hangulat volt indító oka Sima Ferenc mai felszólalásának, ki a napirend­hez szólva kiterjeszkedett a béketárgyalá­sokra. Elnök ugyanis azt az indítványt tette, hogy a Ház szerdán, csütörtökön és pénte­ken tartson ülést. Sima Ferenc ez indítványt ellenezte, azt vitatva, hogy a két hét óta folyó parla­menti mulatság címéről a hosszasan húzódó­­ béketárgyalásokat nem tartja elfogadható - ;. nak. Ne titkolódzanak immár, derítsenek föl mindent. A nemzetnek, mely komoly aggodalommal kíséri e titkos tárgyalásokat, immár tisztán kell látnia. Annál inkább a parlamentnek, mely egyedül illetékes meg­határozni a feltételeket, mely mellett leteszik az obstrukció fegyverét. — Kinek a nevében beszél ? — kér­dezték jobbról Simától, kit balfelől sem helyeselt senki. Sima Ferenc adós maradt a felelettel, hanem hosszasan foglalkozott Lukács László bécsi útjával és Széll missziójával s azzal, hogy az ellenzék nem másíthatja meg azon kijelentését a béketárgyalások során sem, hogy Bánffy bárónak nem szavaz meg semmit. Madarász korelnök arra kéri, hogy ma­radjon a napirend kérdésénél. Sima Ferenc: Mivel én nem bízok a béketárgyalásokban, indítványt nyújtok be, hogy a Ház ne napolja el üléseit, hanem folytassa tanácskozásait. Hegedűs Sándor pártolja az elnök in­dítványát s azt a kérdést veti föl, hogy ki­nek a megbízásából beszélt Sima ? Nem he­lyes, hogy most még a tárgyalások folyama alatt egyesek bizalmatlanságot akarnak el­hinteni. A szavazásnál Sima Ferenc magára maradt, az ellenzéki pártok is elfogadván az elnök indítványát."Erre az ülés háromne­gyed kettőkor végződött, cseresznye ajka, nem dalolt többet, nem titkosott többet. Ott feküdt a hószin párad­on a gyönyörű fejecske, buzakalás­­szin haja végigomlott azokon, végig keblén, el­takarva vergődő kis szivét. — Odakünn ősz volt. Az enyészet, a pusztulás nagyszerű időszaka. Hullott a levél, költözködött a madár, szebb hazába, vigabb honba, hol virányok vannak , örömteli az élet. A kis virágok feje lassan lekonyult megszűnt az élet­­, sírás, kesergés a m­indenség. . . . Még szomorúbban, még bánato­sabban kondultak meg újra a harangok. Mily szép, mily bánatos dal száll el a nagy természetbe, föl az Ég Urához ! Nem za­varja hivatlan madárhang a néma, szo­morú csendet, puszta minden, néma min­den ... És ott a szép halott. Virágsírban nyugszik, életének kísérői környezik- Arany­szőke fején halvány rózsakoszorú, keblén liliom és piros szekfű. Kezében ? kicsi ne­felejcs csokor, apró aranykereszt közepén. Oh mi szép , szebb, mint életében, szebb, sok­kal szebb. Édes nyugalom vonásain, boldog, csendes mosoly alakin. És mégis sir, sir mindenki! A harangok pedig szólnak szé­pen, lassan, bánatosan ... oh­enyészet, te fenséges szomorujátéka a valónak ! * Nagy kőépület. Lehullt komor falairól a gyászkárpit, úgy maradt rideg meztelen­ségében. Bámul el, messzire, keres valamit. Ott, . . . olt a távolban, az álmok honában egy kis pont, azt keresi, de nem találja, m­­ &­v Tertullián. ALKOTMÁNY, 1899. február . A képviselőház ülése, Budapest, január 31. A folyosókon hangos csoportok idege­sen vitatják a hosszúra nyúló béketárgya­lások anyagát ; az I. számú teremben a disszidensek képviselői tartanak tanácsko­zást előbb Bánffy Dezső báró miniszterel­nökkel és Fejérváry Géza báróval, kikhez a korona megbízottja, Széll Kálmán is csatla­kozott, utóbb pedig az ellenzéki pártok, ve­zéreivel. Ezalatt bent a tanácskozóteremben minden incidens nélkül megindulnak a név­szerinti szavazások unalmas monotonsággal. A mai ülésen a szombati ülésről elmaradt három névszerinti szavazás fölött döntöttek, hogy elfogadja-e a Ház Hock János, Kulik Béla és Sturmann György képviselők által a jegyzőkönyvhöz benyújtott módosításokat ? Mindhárom módosítást természetesen el­vetették. A jegyzői emelvényt a szavazások alatt csak a szabadelvűpárti képviselőknek egy vékonyka gyűrűje állotta körül, várva.: A kiatakozás felé. Budapest, jan. 31. A mai napon is folytatták a béketa­nácskozásokat, anélkül azonban, hogy a kibontakozás felé egy lépéssel is sikerült volna közeledniök. Sőt nekünk úgy tetszik a folyosókon uralkodó hangulatból ítélve, mintha ma a békekilátások határozottan rosszabbodtak volna s mindinkább szaka­doznának azon szálak, melyeket a haza sorsán őszintén aggódó hazafiak a­­ békés kibontakozás reményéhez fűztek. A béketanácskozások menetét részletei­ben ma is titok fedi, de az általánosságban tartott feltételekből kiszivárgott annyi,­­ melyekből nyilvánvaló, hogy a kormány­­ tagjai és a szabadelvű párt zöménél a Tiszák politikája győzött, kiknek a béketanácsko­zások megindításának leg­kezdetétől a harc kíméletlen folytatása volt a jelszavuk. Hiszen nagyon jól tudják ők, hogy a küzdelem csak közvetlenül irányul Bánffy báró ellen, valójában pedig ama rendszer ellen, mely­nek Tisza Kálmán hosszú uralma volt a megteremtője. Senki sincs, ki az ellenzéki pártok őszinte béketörekvéseit kétségbevonná, de váljon lehetséges-e ott a békekötés, hol éppen a visszavert fél követel érthetetlen gőggel az előnyomulóktól feltétlen fegyver­lerakást ? A helyzet pedig — hiába minden szépítgetésnek — azon aknamunka után, melyet a Tiszák folytattak sikeresen a béke ellen. Meg is látszik ez azon örömteli kan.

Next