Alkotmány, 1899. április (4. évfolyam, 79-104. szám)

1899-04-01 / 79. szám

1899. április 1. ALKOTMÁNY, azzal végzi levelét, hogy a függetlenségi párt felveszi a harcot Széll Kálmánnal szemben is a régi elvekért. Meszlényi e levelét mintegy beszá­molóképpen írta meg, nem értjük tehát, hogy miért van az Fejér megye bizottsági tagjaihoz adreszálva ? Interpelláció a Hentzi-szobor ügyében. Tudvalevő dolog, hogy a budavári Szent­ György­­térről most szállítják át a Hentzi-szobrot a had­­apród-iskola udvarára, hol a szobor a Budavár védelmében elesett osztrák vitézek síremléke lesz. A szobor áthelyezése ügyében, mint értesülünk, a képviselőház legközelebbi ülésén Thaly Kálmán interpellációt fog intézni a honvédelmi minisz­­terhez. A szerb egyház botránya. — A sikkasztások miatt följelentett patriarcha. — Budapest, márc. 31. A magyar nyelven megjelenő lapok közül az Alkotmány volt az első, mely rá­mutatott arra, hogy a szerb egyház kebelé­ben tarthatatlan és a magyar állameszmére veszedelmes helyzetet teremtett meg Bran­­kovics György patriarcha, karlócai érsek­püspök. Több cikkben mutattuk ki, hogy a magyar kormánynak közbe kellene lépnie, mielőtt világraszóló botrányok támadnak. A múlt hetekben, úgy látszott, hogy Széll Kálmán és Wlassics Gyula, a kik közül az utóbbinak jogkörét Bánffy báró önkényüleg bitorolta) hozzá fognak nyúlni az ügyek szanálásához és csöndben értésére adják Brankovics patriarchának, hogy jó lesz a nyugalomba vonulnia. E szándék azonban hajótörést szenve­dett a patriarcha példátlan erőszakosságán, ami aztán arra kényszerítette a szerb egy­ház egyik legtiszteltebb és legmagyarabb érzelmű főpapját, Zmejanovics Gábor verseci püspököt, hogy nyíltan vádat emeljen Bran­­kovics György patriarcha ellen a metropolitai bíróság, a szerb püspöki kar, a magyar kor­mány és ő­felsége előtt, többrendbeli sik­­kasztás miatt. A bomba tehát lecsapott. Mi őszintén sajnáljuk, hogy a szerb egyház körében ily példátlan botrány tör­hetett ki, de a viszonyok alapos ismerete után kötelességünk konstatálni, hogy annak minden ódiuma egyedül és kizárólag Bran­kovics György fejére háramlik vissza. Mi­előtt még megválasztatott volna püspökké, oly intim összeköttetésben állott­­Magyar­­ország nyílt ellenségeivel, a Mileti­cs-párti szerbekkel, hogy Trefort miniszter indíttatva érezte magát — amire még példa nem volt a magyarországi hierarchiákban — reverzálist venni tőle jövendőbeli magatartását illetőleg . Mint püspök és később mint metropolita a legkétszínűbb politikát folytatta. A kor­mánynak hizelgett, de a magyar állameszme ellen titokban agitált. Hogy állását és kor­látlan hatalmát megszilárdítsa, a szerb egy­házpolitikába bevitte az úgyszólván tehetet­len elemeket, nagyobbrészt rokonsága köré­ből, kiknek konkurrenciájától tartania nem kellett. A magyar kormány már rég meggyő­ződhetett teljes képtelenségéről a szerb egy­házi ügyek vitelét illetőleg, mert az alatta összehívott kongresszusok mind eredmény­telenül oszlottak széjjel. Közben egyre szaporodtak úgy a vi­lági, mint az egyházi szerbek sérelmei. Brankovics kímélet nélkül vett üldözőbe mindenkit, aki nem hajolt meg akarata előtt és semmi eszköztől nem riadt vissza, hogy elnémítsa a független gondolkodásukat. De a Nemezist még­sem kerülhette el. Először egy egyszerű hivatalnok lepte meg a világot azzal, hogy sikkasztás miatt föl­jelentette a patriarchát. Az ügy egész a ki­rályi Kúriáig jutott, mely kimondotta, hogy ámbár a felhozott adatok nem bizonyultak valótlanoknak, az eljárást elévülés miatt be kell szüntetni. Más ember ily határozat után levonja a konzekvenciákat és iparkodik el­tűnni a közélet színpadáról. Brankovics György máskép fogta fel a helyzetet: most már salvus conductus-nak birtokában érez­vén magát, még nagyobb vehemenciával fordult azok ellen, kik őt a szerb egyház szégyenfoltjának tekintették. Önkénye azonban ellenállásra talált. Az ő számadásainak megvizsgálásával hiva­talosan megbízott férfiak: Eremics Pál, a kikindai ismert nagybirtokos és Paulovics István, a karlócai egyházi alap volt köny­velője nemcsak konstatálták, hanem Bran­kovics György úgyis mint zombori lelkész, úgyis mint temesvári püspök és mint karlócai patriarcha külömböző templom-, kolostor és alapítványi pénzekből tetemes összegeket elsikkasztott, hanem e konstatált tényt azon­nal tudomására juttatták Zmejanonics Gábor verseci püspöknek, a hozzá intézett memo­­randumban kijelentvén, hogy ha föl nem lép a sikkasztó ellen, aki a patriarchai állásra méltatlannak bizonyult, úgy őt, a püspököt is kénytelenek volnának cinkos­társul tekinteni. Ez a kétségbevonhatatlan adatokkal és bizonyítékokkal ellátott szakértői jelentés indította Zmejanovics püspököt a fentebb említett följelentésre, úgy a kormányhoz, mint a metropolitai bírósághoz intézett föl­jelentésben hangsúlyozza a püspö­k, hogy amíg Brankovics György bíróság előtt nem tisztázza magát a fölsorolt vádak alól, min­den kánoni összeköttetést megszakít vele, további hivatalos működését el nem ismeri, sőt azt sem­misnek nyilvánítja. Ezek után sem Széll Kálmán, sem Wlassics Gyula nem habozhatnak tovább. Ha Brankovics nem tudta, vagy nem akarta megérteni az ő jóindulatú intéseiket, további kíméletre nincs szükség. Az új kormány egyenes uton akar járni s nincs ok­a tartani kétszínű politikusokat, mint Bánffy báró tette. Brankovics György lehetetlen a patri­­archia­-ekben, nemcsak magánügyei miatt, hanem politikája következtében is. A szerb egyház zilált helyzetében javulás csak akkor várható, ha annak éléről elávolítta­­tik. Hogy ez a legrövidebb idő alatt bekö­vetkezik : feltesszük a mostani kormány tapintatáról. (b. a.) által kilövelt forró levegő a gyűrűhöz ütőd­­jék és ezáltal a hang erőssége és átható volta fokozódjék. Azt tapasztalták, hogy a hang mintegy 20 másodpercig tartó zúgás­sal csavarszerűen vitetik óriásai magasságra. A tarackok edzett vasból készülnek, 30 centiméter magasak, 3 centiméternyi futólyukszélességgel birnak és 26 kiló sú­lyúak, kilójuk 16 krajcár, tehát egy mozsár ára 4 forint 16 krajcár. (Kapható Lorber és Társa cégnél, Sachsenfeldben, Stájerország­ban.) Egy hangcsővel biró egyszerű állo­másra elegendő 5 mozsár; különösen expo­nált kettős állomásokon 2 tölcsérre és 10 tarackra van szükség. Egyszeri töltéshez 75 gramm puskapor szükséges, ami — a puska­por kilóját 38 krajcárjával számítva — kö­rülbelül 3 krajcárt tesz ki lövésenként. A tarack befogadására szolgáló lyukba most apró vezető síneket helyeznek, illetve erősítenek. A tarackot pedig kis szánon ve­zetik a síneken a nyílásba. Ez azért mutat­kozott szükségesnek, hogy egyrészt a keze­lést megkönnyítsék, másrészt a tarackot pontosan a hangtölcsér alá elhelyezhessék. (Ily szánok és vezető sínek Arzenschnig Antal kovácsnál, Schmitzbergen Stájeror­szágban kaphatók, az egész 3 írtba kerül.) A főkészüléket egy bódé alatt állítják fel. A hangtölcsért a kéményhez hasonlóan a bódé előrészének tetőzetébe helyezik el, hogy ezáltal nemcsak stabilitása növeked­jék, hanem a lövést szakadatlanul lehessen folytatni esős időben is. A lőállomásokat természetesen terv­szerűen kell felállítani : a jégfelhők irányá-­­ val szemben, a szükséghez képest több sor­­­­ban, magas, exponált pontokon. Amikor a jégesővihart megelőzőleg­­ észreveszszük, hogy beáll az a bizonyos nyomasztó csend és fülledtség, rögtön meg kell kezdeni a lövöldözést és nem szabad a felhők tornyosulását és a mennydörgést bevárni. Gyors egymásutánban mindaddig lövöldözünk, amíg a veszély el nem múlt. Jégviharoknál elektromos feszültség is keletkezik és a lövések hatására az az elek­tromos feszültség módosul. Ennek bebizo­nyítására szolgál az a tény, hogy a stájer­­országi 33 főállomás egyikén sem fordult elő villámlecsapás, dacára annak, hogy ezek a legexponáltabb helyeken állanak. Erős lövések esetén azt tapasztal­ták, a legtöbb esetben, hogy a zivatarfel­hők megállottak, ami úgy magyarázható meg, hogy a lövések hatására oly változás állott be, minek folytán a zivatarfelhők kép­ződésének folyamata megszakadt. Előfordult azonban az is, hogy az áttört felhők — me­lyeken a lövés irányában átlátszott a kék égboltozat — később újra egyesültek és meg­tartották előbbi irányukat. Minden egyes esetben azonban teljesen sikerült a jégverés veszélyét arról a vidékről el­hárítani, m­elyet taracklövésekkel megvédtek, úgy hogy ezen védekező mód alkalmazása óta egyáltalán nem fordult elő jégeső Stájeror­szág azon vidékein, melyeket lőállomásokkal berendeztek. Ilyen előzmények után jogunk van azt hinni, hogy a tarackokból való lövöldözés által — a készülékek folytonos tökéletes­ü­­lése és a helyes megfigyelések arányában — idővel oly fegyver birtokába járunk, mely az elemek ellen való harcban ismét csak az emberi elmét juttatja diadalra. Lipták Albert: ___________________________________31_ Zsidó­ iskola. Budapest, március 31. A magyar irodalomban először az olasz iskola dívott, mikor Zrínyi Tassotól tanult. Mária Terézia alatt, mikor a francia szellem uralkodott Európában, annak szabadságesz­­méit, tartalmát és formáját felvették a ma­gyar írók s következett a magyar rene­szánsz, midőn még a paloták is francia min­ták szerint épültek. Mellette a klasszikuso­kat a latin iskolák és hivatalos nyelv meg­tartották a műveltség általános forrásának, s újabb kor első nagy költői a római iro­dalom aranykorának gondolkozását és szép­ségét ültették át a magyar irodalomba. Erre a német iskola következett ro­­manticizmusával, bölcselkedésével, kriticiz­­musával és keresettségével mert hatása alatt állottunk a német szépirodalom fénykorának és a német nevelésnek és szokásoknak. Ezekkel az iskolákkal bevet­tük a magyar irodalomba az európai mű­veltség anyagát és fejlődését. Csak ezután következett a nemzetiségi eszme erős törek­vése egész Európában, tehát hazánkban is s költőink, íróink és művészeink a népies elemből mentették érzelmeiket, képeiket, történeteiket és versformáikat. Ez volt a magyar nemzeti iskola, mely négy évtizeden át éltette szellemével a magyar társadalmat; egyszersmind ez volt az a kor, melyben a magyar hazafiság csodás tetteket művelt közéletünk minden ágában, 1870-től 1880-ig. Az utolsó évek már a hanyatlást mu­tatták, mert egy uj korszak törekedett ér­vényre, mely azután el is árasztotta szelle­mével és befolyásával majdnem egész Ma­gyarországot, társadalmi, politikai, gazda­sági, szépirodalmi és művészeti téren egy­

Next