Alkotmány, 1899. június (4. évfolyam, 131-156. szám)
1899-06-01 / 131. szám
alkotmány isI. szám. __________________________ ______Csütörtök, 1899. junius 1. a paktumban foglalt föltételek mellett — világosabban szólva, a banknak paritásos szervezetével — biztosítani tudná vagy akarná a viszonosságot. Csodának kellene történnie, hogy ez az az akadály elháruljon. Ha nem hárul el a legközelebbi órákban, akkor úgy lehet, Széll Kálmán kénytelen lesz a maga misszióját befejezettnek tekinteni. Minthogy azonban a miniszterek még mindig tárgyalnak egymással, a csoda talán mégis megtörténik és a két kormány megegyezik valamelyes megoldásban. Osztrák politikai körökben azt beszélik, hogy Koczl dr. osztrák pénzügyminiszter egy Prágában tartózkodó képviselőtársának azt táviratozta, hogy szerdán, vagyis ma, mind a két kabinet beadja lemondását, már pénteken azonban Széll Kálmán ismét magyar miniszterelnök lenne, Ausztriában pedig új hivatalnokminisztérium állana az ügyek élére. Némely hírek szerint az új osztrák kormány legelőször is a 14. §. alapján életbeléptetné a kiegyezést, egy másik rendelettel pedig hatályon kívül helyezné a nyelvrendeletet, hogy a parlementet munkaképessé tegye. Azt ez a verzió nem veszi tekintetbe, hogy a csehek s általában a jelenlegi jobboldal nem nyugodnék bele a szabályrendeletek visszavonásába. Mint a Pol. Krt. jelenti, a szabadelvű kör egy beavatott tagjának értesülése s egy miniszterhez érkezett távirat megnyugtatta a miniszterelnök sorsa miatt az ország sorsa iránt kétségeskedőket. Ez értesítések szerint a miniszterelnök szilárdan áll álláspontján s lemondására eddig nem volt ok s valószínű, hogy ezután sem lesz, hanem a törvényes és alkotmányos álláspont jut győzelemre. BELPOLITIKAI HÍREK, Budapest, május 31. A képviselőház június másodikán, pénteken déli tizenkét órakor ülést tart, milyen a további ülések napirendje fölött határoznak. Képviselői körökben nagy érdeklődéssel néznek a pénteki ülés elé, mivel azt remélik, hogy Széll Kálmán nyilatkozni fog a kiegyezési javaslatok sorsáról. Annyit a pénteki ülésen bizonyára megtudunk, hogy a kiegyezési javaslatok még a nyári szünet előtt vagy csak őszszel kerülnek-e tárgyalás alá ? A választópolgárok figyelmébe. Arról értesülünk, hogy számos választó kerületben sem az összeírás napja és helye, sem pedig annak eredménye kellőleg kihirdetve nem volt s az összeírást egész suttyomban ejtették meg. Felhívjuk a választó polgárokat, hogy ne tűrjék e törvény— Siófokra! mondám emelkedett hangon. — De nem kívánja, hogy minden egyesületemet otthagyjam? — Mindet! — De mikor úgy a szivemhez vannak nőve! — A magas Tátrába! — szóltam emelkedettebb hangon. Vergődött, mint a szivén talált galamb, de még mindig habozott. — Abbáziába! — mondom még emelkedettebb hangon. Arca gyerekes örömben ragyogott, de úgy láttam, mintha mégis fájna a válás a közügyek dicsőségteljes teréről. Eszembe jutott, hogy a jövő hónapban úgyis katonásdit kell majd játszanom a nagy manővereken, minden aggodalmaskodás és szívszorulás nélkül csavartam egyet az archimedesi csavaron: — Menjünk tengeri fürdőre! Elérzékenyülve, meghatottan ennyi nemesszivüségtől, borult keblemre s tette meg lemondó nyilatkozatát. Másnap húsz nőegyesület a legnagyobb sajnálkozással konstatálta, hogy egyik legbuzgóbb, lojálisabb tagja vonult viszsza a működés teréről. A tengeri fürdőzéshez szükséges toalettek éppen elkészültek, a padlásról lekerült kufferek éppen útra készen állottak, midőn, hogy költőiesen fejezzem ki magamat, derült égből lecsapott a villám. Megkaptam a behívót a nagy manőverekre. A hadügyminiszter pedig jól teszi, ha nem kerül Bibulusné asszony szemei elé! Bibulus ellenes eljárást s az ellen bélyegtelen folyamodványon emeljenek panaszt az illetékes megyei központi választmány előtt, ha pedig az összeírástól már nyolc nap elmúlt volnn, folyamodványaikat egyenesen a belügyminisztériumhoz intézzék, hol ígéretet nyertünk minden jogos panasz erélyes orvoslására. A kúriai bíráskodás. Politikai körökben némi feltűnést kelt, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat még most sincs szentesítve, bár a módosított házszabályok, melyeket a pártközi paktum a kúriai bíráskodási törvénynyel junkuimba helyezett, az új ülésszakban már életbe léptek. E késedelemhez sokan különböző kombinációkat fűztek s tekintettel a kiegyezési válságra, többen azt is hangoztatták, hogy talán az országgyűlés fel fog oszlattatni s azért késik a szentesítés. Értesülésünk szerint e kombinációk teljesen alapnélküliek s a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat szentesítése s kihirdetése már a legközelebbi napok egyikére várható. Ivánka Zsigmond az új rendszerről. Ivánka Zsigmond, az egykori honti nemzeti párt elnöke nyilatkozatot tesz közzé egyik fővárosi napilapban, melyben azt motiválja, hogy amidőn az orsz. szabadelvűpártba belépett, egyúttal miért nem léphet be a honti kormánypártba is? Ivánka Zsigmond nyilatkozatából, melyben kíméletlenül éles szavakkal ítéli el a honti állapotokat s délibábnak nevezi el egy ideális, tisztességes kormányrendszerbe vetett hitét, kiemeljük a következő passzust: «A honti kormánypártba be nem lépek. Nem nekem való légkör ez, hol a százféle érdeklombik tekervényes gőzvegyüléke igazán vakká teszi az igazságot, süketté a törvényt s némává a jogot. Azt látom, hogy a jegyzők zsarolása ellen nincs vétójog, az árvák ügyének nincs pártfogása, a közigazgatási alakok és formák a régiek, a pártelnökség s intézőség a belépő tagokat tudomásul nem veszi, annál kevésbbé nyújt módot az érvényesülésre ; egy szóval tapasztalom, hogy nekem, ha a megyei kormánypártba belépnék, le kellene mondanom szabad elhatározásomról, független igazság iránti érzékemről és a belém öregedett őszinte megnyilatkozásról csak azért, mert itt az egész párt helyett az elnök tervez, az elnök intézkedik, az elnök cselekszik, a többi pedig engedelmeskedik és szavaz. A honti kormánypárt elnöke Schiller Antal királyi tanácsos, mind a tizenöt megyei bizottság tagja vagy elnöke, a megyei szabadelvű párt pénztárosa, minden választásnál elnöke s mellesleg körjegyző, az utolsó általa itatással, pénzzel végzett megyebizottsági választásoknál is nyomtatott körlevélben arra figyelmezteti pártját, hogy a «maroknyi ellenzéket lélekzethez ne engedje jutni». Én ilyen alkotmányos életet rosszabbnak tartok az abszolutizmusnál.» Sajnos, hogy az a lesújtó kritika, melyet Ivánka Zsigmond a honti állapotokra nézve mond, még mindig igen talált az ország legtöbb megyéjére nézve is. Lelkesülés és szervezkedés. Midőn Bánffy Dezső báró kormányra jutott, Vas megye szabadelvű pártja lelkesedett és újraalakult. Most, hogy Széll Kálmán állott a nagyobbára megtartott régi kabinet élére, mint egy félhivatalos távirat jelenti Szombathelyről, a vas megyei szabadelvű párt ismét lelkesedik és újraalakul Széll Kálmán programmjának hű támogatására. Hát bizony az egy kissé komikusan hat, hogy egy szabadelvű pártnak mindig újjá kell alakulnia minden más, egyébként szabadelvű kormány támogatására. De minden komikuma mellett e hit fényes dokumentálása annak, hogy a szabadelvű nevezet egy olyan bő köpeny, hogy mindenki azt rejtheti alája, amit éppen akar. Ezért érzi szükségét a vasmegyei szabadelvű párt az újra és újraalakulásnak. Kié legyen Galicia? Ismeretes az osztrák németeknek az a törekvése, hogy Galicia Ausztriából kiszakíttassék, mivel semmi remény sincs arra nézve, hogy ott a német nyelvet uralkodóvá lehessen tenni. E törekvésekkel kapcsolatosan a magyar hírlapokban is szó esett arról, hogy most volna a legkedvezőbb alkalom arra nézve, hogy a magyar nemzet Galíciára nézve történeti jogát érvényesítse. E kérdésben a galiciai ruthének lembergi közlönye, a Galiciana a következőket írja: «A lengyelek hallani se akarnak arról, hogy Galicia Ausztriából kirekesztessék. Az ilyen kirekesztést több okból nem kívánják. Elvesztenék befolyásukat Ausztria külügyi politikájára, amelyet alkalmas időben,saját messzemenő terveik érdekében szoktak kihasználni, amely tervek ugyanis Lengyelország visszaállítását tartják szem előtt. Azon kívül, ha Ausztriától elválna Galícia, megadatnék a magyarságnak az alkalom arra, hogy «történeti jogukat» Galíciára nézve érvényesíthessék, miáltal a lengyelek egyenlőkké lennénk a magyarországi nem a magyar nemzetiségekkel s függésbe jönnének a magyaroktól. De az ilyen magyar fenhatóság nagyon érzékenyen sújtaná a galciai lengyeleket. Galicia Magyarországhoz való csatolásával ugyanis nagyon megszaporod-nék szent István birodalmában a ruthén elem, kivált, ha Bukovina is Magyarországhoz csatoltatnék, ami feltétlenül bekövetkeznék, s akkor bekövetkeznék az is, hogy a lengyelek szent István birodalmában a ruthének mellett jelentős kisebbséggé törpülnének. A katholikus autonómiáról. Budapest, május v311. igen figyelemreméltó közleményt hoz az autonómiáról a Katholikus Szemle, a Szent István társulatnak e minden tekintetben magas színvonalon álló folyóirata. A cikket szükségesnek tartjuk egész terjedelmében adni. Folyton az volt álláspontunk, írja a Szemle, hogy az autonómiában főleg a katholikus ügyeknek katholikus közegek általi elintézéséről, azoknak a felekezetnélküli tényezők kezelése és kormányzása alól való felszabadításáról kell gondoskodnunk és hogy csak így remélhetjük nemcsak az egyház anyagi segédeszközeinek telhető érvényesülését a keresztény érdekek szolgálatában, hanem ami annál még sokkal fontosabb: a tanítás és nevelés terén a katholikus és keresztény hit érvényesülését, a felekezeti iskola, a felekezeti tanító és nevelő intézetek fellendülését és így a hitelveknek és a hitérzésnek terjedését és erősödését a nép életében, elkezdvén a falusi iskolától fel egészen a legfelsőbb tudományos kiképzésig. És éppen azért nem tartozhatunk azokhoz, akik az autonómiai törekvések meghiúsulásának csak örvendeznek. De még azt is szívesen hiszszük, hogy ha ezen a téren is a katholikusok működése felszabadul és ha ott és úgy, ahol és a miként a világiaknak közreműködése bevonható és a katholikus szervezetben az egyházat megillető vezérkedés és tekintély megcsorbítása nélkül eszközölhető , az csak élénkitőleg fog a katholikus hitéletre is kihatni és közelebb fogja egymáshoz hozni azokat a tényezőket, amelyek az élet és működés minden terén egyesítések és vállvetett közreműködések által elő fogják mozdítani az egyház és vallásnak nagy érdekeit. Hogy minő küzdelmek és nehézségek között vajúdik mindez, arra következtetést vonhatni abból a különben megdöbbentő hosszadalmasságból, mely ezen ügy előkészítésében tapasztalható. Egyéb adatok hiányában, melyekre hivatkoznunk szabad volna, csak arra mutathatunk, amit már most a 27-es bizottság szavazattöbbséggel megállapított szövegezéséből ismerünk. Mind óriási lehet annak a tespesztő hatalomnak a súlya, amely nem engedi, hogy a katho- likus vagyon kezelésének egy őfelsége által kinevezendő, az ő bölcs belátása szerint és utóbb a kormány hozzájárulásával is a katholikus vagyoni ügyek, kezelésének élére állítandó maradandó katholikus méltóság és szervezet kérvényezését lehetetlenné teszi! Valóban csodálhatni, hogy nem e körül, hanem a körül van a szövegezésben való eltérés, hogy e részben jogokat vindikáljon-e a szabályzat, vagy pedig jogot hangoztasson-e, melyről tényleg lemond. Nincs ennek gyakorlati értéke; nem jog, de a gazdasági kezelés és a jövedelmek mikénti használata forog itt szóban. Minő csekély a katholikus népbe helyezett bizalom, mikor a 27-es bizottság többsége nem az egyházközségekben közvetlenül, hanem az esperesi kerületekben megbízottak által gyakorlandó közvetett választásban állapodik meg ! Egyszerű igazság az, hogy ha azt akarjuk megválasztatni, akik a hívők bizalma megválaszt, egyszerűbb ezeknek szavazatát össze- számítani; ha pedig mást akarunk, akkor kár azokat egyáltalában szavazásra felhívni. Vagy talán azt hiszik-e, hogy a közvetett szavazásnál azokra fogják átruházni a szavazási jogot, akikről felteszik, hogy mást választanak, mint akit ők akarnak? Ennek az egész közvetett választásnak el nem tagadható célja, vagy el nem vitatható eredménye csak az lehet, hogy azok a befolyások, amelyek az első választásban még nesztelenül sem léphettek fel és nem érvényesülhettek, a közvetett választásban egy második fokozatban még hatalmasabban is érvényesüljenek. Ha ez a közvetett választás csakis az egyházi befolyás érvényesülésének szolgálhatna, akkor az első választások korrektívumának volna tekinthető , de ha az egyházi befolyás ezen másodszori szavazás által, csakis új és sokkal hatalmasabb támpontot nyer ,h úgy sokakat aggaszt, hogy utóbb csak arra fog szolgálni, hogy a politikai hatalomnak az autonómiai választásokra való túlnyomó befolyása biztosíttassék. Az a gyönyörű elv, melyet a hercegprímás az utolsó főrendiházi gyűlésen kimondott: a választások tisztaságának azok decentralizációja és a titkos szavazás a legnagyobb, ha nem is egyedüli biztosítéka — ez talán a katholikus autonómiai szervezetben sem tagadható meg, és ily magas és elfogulatlan helyről ejtve csakugyan komoly megszivlelést érdemel. — .. —