Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)
1899-07-01 / 157. szám
ALKOTMÁNY. 157. szám.__________ 3 Szombat, 1899. július 1. AUSZTRIA. Az osztrák-németek kibékitése. Ebenhach dr. a minap a «Linzer Volksblatt»-ban feltűnést keltő cikket irt, mely érdekes részleteket tartalmaz a jobboldal végrehajtó-bizottságának május végén és junius elején tartott utolsó üléseiről. Ezek szerint téves az a felfogás, mintha Thun gróf a németek pünkösdi programmját egyszerűen elvetette volna, ellenkezőleg kijelentette, hogy ezt a programmot, hiányai dacára alkalmasnak tartja az ellenzékkel való tárgyalások megindítására. A cikk végezetül felszólítja a német ellenzéket, hogy fogadják el a katholikus néppárt meghívását, melylyel ez őket tárgyalásokra kéri föl. A spanyol tüntetések. Budapest, június 28. Spanyolországban valóságos ostromállapot uralkodik, hogy a rendet némiképpen helyre lehessen állítani. Az utcai tüntetések mind nagyobb méreteket öltenek, a kormány azonban a leghatározottabban el van tökélve arra, hogy az utca előtt nem hajlik meg. A tüntetés az új adók ellen irányul, melyet a kormány a pénzügyi tervezetben dolgozott ki. Ez ellen keltek ki elsősorban a kereskedelmi kamarák, e miatt voltak a körzetben a viharos ülések, mig végre az ellenkezés kikerült az utcára. Az utca teljesen elvesztette fékét a tüntetésben s valóságos csatározások folytak s folynak ma is a katonaság s a tömeg között. Almenas gróf a szenátusban, Robledo Romero pedig a kamarában hevesen megtámadták a miniszterelnököt a katonaság túl szigorú megaláztatása miatt, mire Silvera miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány nem idegenkedik a pénzügyi tervezet esetleges módosításától s meghajlik a parlament határozata előtt, de semmi esetre sem hajlik meg az utca fenyegetései előtt, mert ezzel a jog és igazság uralma helyett az anarchia uralmát juttatná diadalra. A tüntetésekről szóló legújabb távirataink a következők: Madrid, június 30. Az egész országra kiható, jobbára véres mozgalomnak eredetét illetőleg még csak most tűnik ki, hogy az az új adók ellen irányuló, de teljesen ártatlan hangú tiltakozásból keletkezett, melyet a madridi kereskedelmi kamara kezdeményezett, azt tanácsolva más városok kereskedelmi kamaráinak, hogy — tiltakozásképp — hétfőn déli 12 órától kezdve az összes boltok zárva legyenek. Ez meg is történt mindenütt. A tüntetés Madridban csendesen folyt le, más városokban azonban a nép ellene szegült az üzletek kinyitásának. Azoknak a boltoknak az ablakait, melyeket kinyitottak, a nép bezúzta és így az üzlettulajdonosok sietve csukták be újra helyiségeiket. A tömeg erre a városháza elé vonult, kövekkel ostromolták, suhancok felkúsztak az erkélyre, a bútorokat és edényeket ledobálták az utcára, letörték a lámpásokat, megakadályoztak minden forgalmat, a közúti vasúti kocsikat kiemelték a sínekből, elűzték a rendőrüket, a csendőrséget kövekkel támadták meg és csak a kivonult katonaság elől kezdtek visszahúzódni. A lázongásban kivált az asszonyok és legények vettek részt. E harcoknál sok sebesülés történt. A tömeg egy része a katonai kaszinók és a jezsuita kolostorok ellen fordult, ott is összezúztak mindent, az ajtókat petróleummal kenték be és meggyújtották. Az üzletek bezárása következtében a többi forgalom is szünetelni kezdett. Elfogyott a hús és a kenyér. A gáz- és villamossági telepeket katonasággal kellett őriztetni. A halálesetek és sebesülések száma tetemesen gyarapodott , a katonák közül sokan megsebesültek, tisztek, sőt tábornokok is. Százakra megy az elfogottak száma. Madrid, jún. 30. Legnagyobb a veszedelem Saragossában, ahol a forrongás kezdődött. Silvola eleinte azt jelentette a királynénak, hogy a mozgalom jelentéktelen és felületes. Ma már azt kénytelen a kormány mondani, hogy a rendet fenn fogja tartani, ha száz és száz holttest fedné is az utcákat. Madrid, jún. 30 Hivatalos jelentések szerint Saragossában tegnap tíz katonatisztet, számos katonát és csendőrt megsebesítettek. A sebesült polgárok számát még nem tudják. A kormányzó jelentése szerint ma reggel egy polgárember elesett, kettő pedig súlyosan megsebesült. A felkelők folyton az utakat járják, melyeknek minden üzlete zárva van. A lóvasút sem közlekedik. Délben a gyalogság fegyvertüzelése hallatszott. A belga zavargások. Budapest, június 30. Abban a forrongásban, mely ez idő szerint betölti mind az öt világrészt, kétségtelenül a legkomolyabbak egyike a belga szocialisták és liberálisok nyílt lázadása. Ez a mozgalom már kilépett abból a mederből, melyet felszínen mozgó kicsinyes tüntetésnek lehetne nevezni s célja immár nem egyéb, mint a katholikus kormány uralmának megdöntésével megdönteni magát a monarchikus államformát is s megalkotni romjain a szociáldemokrata részpublikát. Ezt a tendenciát mutatja minden eddigi cselekedetük. Az utcán folytatják a lázítást, Van der Velde, a szocialista apostol felhívja utcai beszédében még a csendőrséget és katonaságot is, hogy segítsenek megdönteni a «klerikális» uralmat. A fékevesztett tömeg ezalatt betör tisztességes emberek lakásaiba, megostromol kávéházakat, kereskedéseket s kikergetni szándékszik Brüsszelből minden tisztességes polgárt. A polgárőrség maga is kezd már ingadozni a tömeg nyomása alatt s ő is együtt kiáltja a tömeggel: éljen a köztársaság! A liberalizmus meg, összecsókolózva a legvéresebb szájú szocialistákkal, vad kánkánt jár minden felett, ami a polgári tisztességgel csak rokon dolog. A parlamentben nem külömbül áll a dolog. A miniszterek felállanak, beszélni akarnak, igazolni jogos eljárásukat, de nem tudnak szóhoz sem jutni, mert a szocialisták nyíltan szövetkezve a liberálisokkal, oly éktelen zajt csapnak s oly kvalifikálatlan kifejezéseket csapkodnak feléjük, amilyeneket csak minden műveltség nélküli, emberi mivoltából teljesen kiforgatott s erkölcseiben tökéletesen züllött utcai csőcselék képes száján kiereszteni. Ez természetesen lehetetlenné teszi a tárgyalást. A szocialisták a királyra is hivatkoznak, akit mindenféle fenyegetéssel igyekeznek terrorizálni, hogy vonja meg bizalmát a katholikus kormánytól és a túlnyomó katholikus többségtől. A kormány természetesen nem engedhet igazából s a szocialisták sem szándékoznak felhagyni forradalmi és republikánus izgatásaikkal. Ezért tölt el minden hívő katholikust aggodalommal a belga események további fejlődése. Legújabb távirati tudósításaink a következők: Brüsszel, jan. 30. A képviselőház tegnapi ülése valamivel nyugodtabb volt. Desnet képviselő interpellált a tegnapi események miatt és Van de Peereboom miniszterelnök hajlandónak nyilatkozott arra, hogy az interpellációra azonnal válaszol. Szavaira a baloldalon azt kiabálták : — Tigrisszmi bandita! Van der Peereboom azt mondta, hogy valamennyi párt követelte a választás reformját. A javaslat tranzakció alapján jött létre és hallgassák meg a kormányt, mielőtt elítélik. A kormány tisztességesen járt el és mindenkinek becsülését érdemelte ki. Ezután rátér a választás reformjára, de a szocialisták nem engedik meg, hogy tovább beszéljen. Van der Velde azt mondja, hogy a kormány felelős a tegnapi eseményekért. Ha a kormány nem embereli meg magát, akkor ma este folytatni fogják a zavargást. Van der Peereboom tovább akar beszélni, de a baloldal pokoli lármát csap, úgy hogy a miniszterelnök nem tudja beszédét folytatni. Van der Velde képviselő kijelenti, hogy a szocialisták folytatják az obstrukciót és a királyhoz fordulnak. Fel fogják szólítani a népet, hogy védekezzék. Lorand (szabadelvű) a választási törvényjavaslat tárgyalásának elnapolását indítványozza. Ha — úgymond — a kormány nem enged, a kamarában és az utcán folytatódni fognak a zavargások. Smets (szocialista) azt kérdezi, hogy ma este megint gyilkolni fognak-e? (Nagy zaj.) Fournemont olyan határozati javaslatot nyújt be, amely megrója a kormányt, mert törvényjavaslatával okot adott a zavargásokra. A határozati javaslatot 87 szavazattal 31 ellenében elvetik. Az elnök azt indítványozza, hogy a kamara térjen át a vasúti költségvetés tárgyalására. Erre a lárma újra megindult. A szocialisták verdesik a padokat, sipolnak és trombitálnak. Végre az elnök felfüggeszti az ülést. Midőn az ülést újra megnyitották, Destréé (szocialista) felszólal, hogy jelentést akar tenni a szünet alatt odakint történt dolgokról. Azt mondja, hogy mikor kiment a kamara elé, egy csendőr ráütött a kardjával. Erre a fölöttes tiszttől a csendőr nevét kérdezte, de a tiszt gúnyosan mosolygott és elutasította. A szónok a csendőrtiszt megbüntetését követeli. Carrol szocialista képviselő a miniszterelnökhöz rohan és azt kiáltja: — Nyomorult! Erre újra nagy zaj keletkezik, úgy, hogy az elnök az ülést a szocialista képviselők kiáltozása és sípolása közben felfüggeszti. Brüsszel, jan. 30. Éjjel tizenkettedfél óra körül a Rue Royalean számos tüntető fölszedte az utca kövezetét és a köveket a csendőrökre dobálta, akik a tömeg közé rontottak. A tüntetők erre visszavonultak s meggyújtottak egy gázvezetéket. A Grande Placcon történt összeütközéskor három ember megsebesült, egyikük súlyosan. Egy rendőrtisztet megszúrtak. A csendőrséget később a polgárőrség váltotta föl. A Rue Madeleineon újra öszszeütközésre került a dolog, úgyszintén a káposztapiacon és környékén. Több letartóztatás is történt. A káposzapiacon rálőttek egy csendőrre. Egy fiatalembert karddal megsebesítettek. Amikor a tüntetők a Maison du peuple elé értek, a rendőrség nekiment a tömegnek, miközben négy ember megsebesült. A sebesülteket a Maison du peuple-be vitték. A Grande Placeon megsebesült emberek között van a menet vezetője is, akit két golyó talált. Egy ismeretlen fiatalembert a Sainte Jeanne-kórházba vittek, ahol állítólag már bele is halt sebeibe. Mindössze huszonöt embert tartóztattak le, többeknél revolvert találtak. A letartóztatottak fölött a városházán ülnek törvényt. Más utcákban is fölszedték a kövezetet, úgy, hogy rendőrséget kellett kiküldeni. Brüsszel, június 30. A tegnapi zavargás reggel három óráig tartott. Komoly incidens fordult elő a börze előtt, a Place Stefanie-n, ahol a tüntetők megrohantak egy lóvasúti kocsit és a kalauzt két golyóval megsebesítették. A lovat is meglőtték, úgy, hogy meg kellett ölni. A kocsit fölborították a tüntetők. Később betörték egy bank ablakait. Éjféltájban a Boulevard Anspachon egy kávéház terraszáról rálőttek a csendőrökre. A csendőrök megrohanták a kávéházat, ahol izgalmas jelenetek játszódtak le. A Petit Bleu szerint egy tüntetőt szuronynyal megsebesítettek a mellén. Két újságíró nagy bajba jutott, az egyiket puskaagyúval mellbe ütötték és karddal megsebesítették a fején. A Grande Placeon a csendőrök dulakodás közben éles töltéssel lőttek. Néhány lövés a szomszédházak ablakait érte. Egy rendőrtisztet kővel megsebesítettek. Az egyik sebesült állítólag meghalt. Mindössze körülbelül száz ember sérült meg, köztük nyolcan súlyosan. A Boulevard Anspachon éjjel, állítólag, vázákat dobtak le az ablakokból a csendőrökre Brüsszel, jan. 30. Mindjárt a kamara tegnapi ülésének felfüggesztése után a szocialista képviselők a kamara bejáratához mentek, ahol a tömeg üdvözölte őket. A rendőrség és csendőrség a tömeg egy részét visszaszorította a parkba, másik részének azonban sikerült a kamara bejárata előtt összegyűlnie. Fournemont szocialista képviselő az ablakból beszédet mondott. A csendőrség visszakergette az ordítozó és sipoló tömeget. Hat órakor tömör sorokban tódult a nép a csendőrök és rendőrök által vont kordon elé, amely a Rue Royalt elzárta. A hadügyminisztérium előtt lovas csendőrök kivont karddal szorították vissza a tömeget. A kamara épületéből jövő szocialista képviselők a tömeg élére állottak és Éljen a köztársaság! kiáltások hangzottak. A csendőrség és a tömeg között verekedésre került a dolog. A csendőrök kivont karddal rohantak a tömegre, de a tisztek visszatartották őket. A menet aztán a Grande Placéra vonult s útközben betört néhány kirakatot. A Grande Placeon Vandervelde képviselő beszédet intézet a tömeghez. Brüsszel, június 30. A szocialista képviselők a Peuple című lap által Haditanácsnak elnevezett titkos gyülekezetben a követendő taktikát tárgyalták. A Peuple értesülése szerint a belga munkások meg fogják mutatni, hogy politikai jogaikat épp oly erélylyel készek megvédeni, mint amilyen erélyt az általános választói jog kivívásánál tanúsítottak. Mivel azonban 1893-ban az általános választói jogot csak általános felkeléssel és utcai harcok útján lehetett kivívni, a Peuple fenyegetése aggasztó. Brüsszel, június 30. Tegnap éjfélkor a szocialista népházban monstre-meeting volt, amelyen Van der Velde a tömeget valósággal lázadásra izgatta. Ünnepélye-