Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)

1899-07-23 / 176. szám

5 ALKOTMÁNY 176. szám. Vasárnap, 1899. julius 23. magtárak iránt nincs bizalommal, a termények szövetkezeti utón való értékesítésére csak nagynehe­­zen bírható. A bevásárlásokat illetőleg fordítva áll a dolog, ott a szövetkezeti utón való működés könnyen plauzibilis. Csehországban azonban a szövetkezeti magtárak is igen virulnak. A kormányok néhol igen közömbösen viselkednek a szövetkezetekkel szemben. A bajor kormány a legjobb példával megy elől. A szövetkezeti pénztáraknak tőkét szerzett, sőt­­megen­gedte a gazdának naturáliában az adófizetést. Mig a kormányok igy viselkednek az iparkamarák nem szé­gyenlenek a szövetkezeteknek akadályokat teremteni s a kormányoknál, direkt vagy indirekt módon a szö­vetkezetek megsemmisítését követelni. Beck dr. freiburgi egyetemi tanár nagyhatású be­szédében a munkásorganizációra vonatkozólag a következőket ismerteti: Az organizáció még mindig nem haladt valami nagy fokban előre. Angliában a munkások 15%, Németországban 16%, Svájcban 9%, Ausztriában 12% van organizálva. (Magyaror­szágon egyáltalában nincsen sem organizáció, sem százalék.) A manchesteri kongresszus (1899. január) adatai szerint azonban az tűnik ki, hogy a német organizált munkások nagy százaléka onnét van, mert aránylag mégis csak sokkal kisebb a német munká­sok száma, mint az angoloké. Itt azután bemutatta a számbeli adatokat. Majd az organizálás módjait is­mertette s végül beszélt a svájci böz­­munkások vi­szonyáról a szociáldemokrata munkásokhoz. A Petőfi-ünnep, Budapest, julius 22. A segesvári ünnepre a Petőfi-Társaság elnöksége részéről Bartók Lajos ma külön levélben hívta meg Than Károlyt, Emich Gusztávot és Kaller Lujza grófnőt. Ugyancsak külön levélben szólította fel Ug­rón Gábor országgyűlési képviselőt, aki a székely­­ségnek a fehéregyházai csatasíkra való felvonulását szervezi, hogy a Petőfi-szobornál a várban tartandó ünnepélyen mondjon beszédet. Ugrón e felszólításra a következő távirattal felelt: «Nem, beszélek. Népemre vigyázok. Ünneplő nép maradok. Ugron Gábor.» A Nemzeti Kaszinó ma értesítette a Petőfi-társaság elnökségét, hogy a segesvári ünnepen küldöttséggel képviselteti magát. A kaszinó igazgatója, Esterházy Mihály gróf úgy intézkedett, hogy a küldöttség Petőfi szobrára koszorút vigyen. A Budapesti Újságírók Egyesülete a julius 30-iki segesvári Petőfi-ünnepen a következő tagokkal kép­viselteti magát: ifj. Balkay Béla, Cziklay Lajos, Clair Vilmos, Gara József, Lovászy Márton, Neszmélyi Arthur és Szatmári Mór. A Petőfi-szoborra díszes babérkoszorút helyez az újságírók küldöttsége; a ko­szorú szalagjának fölirása a következő: «1849. julius 41—1899. julius 31. A Budapesti Újságírók Egyesülete.» A budapesti Petőfi-ünnepen, a költő szobra előtt, az eddigi megállapodások szerint Halmos János pol­gármester tartja a megnyitó beszédet. Utána Jókai Mór mondja el «Apotheozisát». Azután az egyetemi ifjúság szónoka beszél. A Hazafias Szövetség az új városháza termében 30-án délelőtt 10 órakor tartandó Petőfi-ünnepének programmját következőképp állapította meg: 1. Him­nusz. Énekli a budapesti polgári dalkör. 2. Elnöki megnyitó. Tartja Komár István, a Szövetség elnöke. 3. Alkalmi költemény. Irta és felolvassa Lampérth Géza. 4. A rab, Petőfitől. Szavalja Steffer Lajos jog­hallgató. 5.­Petőfi halála. Irta és felolvassa Zempléni Árpád. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Kacziány Géza dr. főgimnáziumi tanár. 7. Honfidal, Petőfitől. Énekli a budapesti polgári dalkör. 8. Alkalmi költemény. Irta és felolvassa Dura Máté. 9. Dalaim, Petőfitől. Szavalja Ács Ferenc. 10. Beszéd az egyetemi ifuság nevében. Tartja Brázovay Kálmán bölcsészethallgató, 11. Szó­zat. Énekli a budapesti polgári dalkör. Az ünnepi gyűlés után a közönség zászlók alatt a Petőfi-szobor­­hoz vonul, hol a Hazafias Szövetség és a melléje csatlakozott egyesületek leteszik koszorúikat. A szo­bornál lefolyó ünnep programmját és a rendezésre vonatkozó minden intézkedést a belvárosi Saskörben (Irányi­ utca 17. I. em.) holnap vasárnap délután 3 órakor tartandó értekezleten fogják megállapítani. A vidéken egyre folynak az előkészületek a Petőfi­­ünnepre. Az ország csaknem minden városában és községében ünnepet ülnek július 30-án. A pozsonyi Toldy-kör is fog Petőfi-ünnepet ren­dezni. Az ünnepet, hogy a tanuló ifjúság s a most nagyobbára távol levő műveit közönség is teljes szám­ban részt vehessen benne, szeptemberben fogják megtartani, valószínűleg a városház nagytermében. Ez alkalommal Vutkovich Sándor dr. pozsonyi kir. jogakadémiai tanár, aki már több munkát irt Petőfi­ről, fog beszédet mondani. A részletes programmot legközelebb fogják összeállítani. Máramaros-Szigeten Lator Sándor alispán kezde­ményezésére szintén ünnepet ülnek július 30-ikán. Alkalmi költeményt ír és szaval Szabó Sándor vár­megyei főjegyző, emlékbeszédet pedig Vékony Antal gimna­tanár mond. Petőfi verseiből a gimnázium nö­vendékei szavalnak. A szigeti dalkör, s a polgári dal­kör énekelni fognak. A Malomkertet, ahol az ünne­pet tartják, a nap emlékére Petöfi-kertnek, a Malom­­kert-utcát pedig Petöfi-útnak nevezik el. Este a színkörben Komjáthy debreceni társulata alkalmi darabot ad elő, mely alkalommal elszavalják Jókai Apotheozisát. A báziási és környékbeli polgárság július 30-án délelőtt ünnepel a Petőfi-parkban. Az ünnep jövedel­mét Petőfinek Báziáson felállítandó mellszobrára for­dítják. A temesmegyei honvédegyesület és a temesvári honvédszobor-bizottság Szabadfalu lakosságával együtt Petőfi Sándornak a szabadfalui honvédtáborban őr­­nag­gyá történt kinevezése és későbbi halálának em­lékére július 30-án ünnepet rendez, amely alkalom­mal leplezi a szabadfalui temetőben nyugvó honvé­dek sírja fölött emelt emlékművet. Szepes-Szombaton a szabadságemlék leleplezési ünnepélyével kapcsolatosan ülik meg Petőfi halálá­nak félszázados évfordulóját. * A Matica Szerbszka irodalmi társulat nevében Hadzsits Antal elnök hálás köszönetét nyilvánítja a Petőfi-társaság elnökségének a szíves meghívásért, mely által — úgymond — alkalmat nyújtott nekünk, hogy Petőfi Sándor világraszóló, lánglelkü és láng­­elméjü költőnk emlékének hazafias kegyelettel, lel­kesítő elismeréssel és hódolattal mi is áldozhassunk. (Az igazgató választmánynak e hó 19-iki üléséből) Egyben Hadzsits Antal elnököt delegálták küldöttnek Segesvárra.* A Tökölyanum nevében annak igazgatója, Popo­­vits István Vazul országgyűlési képviselő fog részt venni az emlékünnepen.* Az Eötvös-alap orsz. tanítói egyesülete levelet in­tézett a Petőfi-társulat elnökségéhez, melyben kije­lenti, hogy az egyesület Somlyay József az orsz. bi­zottság alelnökének vezetése mellett részt vesz. A szász nép és a Petőfi-ünnep. A segesvári szászok részt fognak venni a Petőfi-ünnepen. Ezen érdekes és nevezetes eseményt Bartók Lajos, a Petőfi-Társaság alelnöke egy levélben adja elő: Mikor a segesvári nemzeti ünnepet rendezni kezdte a Petőfi­ Társaság s hírét szétvitte az országban a sajtó. Bartók pár nap múlva már sürgönyt kapott egy szomszédos vá­rostól egy előkelő magyar úrtól, aki köztiszteletnek örvend, mind politikai, mindt társadalmi tekintetben s aki figyelmeztette, hogy a szászoktól óvakodjék. Egyik tevékeny politikai író barátja azonban sietett tudtára hozni, hogy ő már a segesvári ünnepről be­szélt Pildner Ferenc szász képviselővel a házban, aki nagy készséggel nyilatkozott az ünnepélyen való részvételről. Pildner felhozta, hogy Petőfit különben is meny­nyire méltányolták az erdélyi szászok. Meltzl Hugó, a kolozsvári egyetem tanára már régebben egy köte­tet fordított belőle. Meles Henrik, volt segesvári ügy­véd határozottan legjobb fordítója Petőfinek. Az Erisz almáját tényleg az képezte a szoborállításkor, hogy megelőzőleg a város hozzá volt járulandó a Petőfi-szoborhoz 1000 írttal, de úgy, hogy Albert Mihály benszülött szász költőjük emlékére is 1000 írt szavaztassák meg; ezen azután a közgyűlés meg­­hasonlott. Alberttel állítólagos hazafiatlan gondolko­dása miatt megtagadták a magyar bizottsági tagok az összeget, a szászok viszonzásul Petőfitől. Erre el­dördültek az első hírlapi referádák s kész lett a há­ború. Most már itt a helyes fordulatra az alkalom. Walbaum Frigyes segesvári polgármester szives kész­séggel fogja városát képviselni. Közreműködésre kész Wolf Károly, a szebeni szász takarékpénztár igaz­gatója, vezérlő politikus, a szász Central Ausschusz elnöke, valamint Melzer Vilmos segesvári képviselő. A rendezésbe a szászok is készséggel belefolynak s az ebédbizottság elnökségét Teutesch nagykereskedő vállalta el. Segesvár városa épp úgy, mint Nagyküküllő vármegye hivatalosan részt vesz az ünnepen. Az oda­való előkészítő és fogadó bizottságban számos elő­kelő úriember foglal helyet. A küldöttségek az előkelő szász polgárság vendég­­szerető házaiban kapnak szállást, hallgatáson volt úgy Sándor, mint Milán király­nál Ribarácz, a volt híres liberális belügyminisz­ter, kivel a kabinetalakítás ügyében tárgyaltak. Ribarácz azonban, ki nem kevésbbé szereti Milánt, mint a radikálisok, nem vállalta el a kabinetalakítást, mire Milán sürgősen behívatta a még mindig Karlsbadban üdülő Gyorgyevicset. A miniszterelnök erre lement Belgrádba s má­sodszor is szóval benyújtotta lemondását, amit Sándor király ezúttal sem vett tudomásul, amint­hogy nem vette tudomásul, illetve titokban tar­totta Athanázkovics közlekedésügyi miniszternek lemondását is. Mindezek a dolgok, hozzáadva Gruicsnak az orosz kormánynak védő szárnyai alatt hazauta­zását, megdöbbentették Milánt, de vakmerő és kivihetetlen tervéről, hogy a radikálisokat vég­kép kiirtsa a föld színéről, nem mondott le. Viselkedése napról-napra gyanusabbá lesz s ez felkelti nemcsak a szerb liberálisok bizalmatlan­ságát, de erélyes közbelépésre sarkalja Ausztria- Magyarország és Oroszország diplomáciáját is. A szerb liberálisoknak az a frakciója, mely Ribarácz vezérlete alatt áll, különben sincs megelégedve Milánnal s annak idején ők voltak leginkább azon, hogy Milán sohasem térjen vissza többé Szerbiába. A külföldi diplomácia meg megelégelte már azokat a kegyetlenségeket, melyek Szerbiában folynak s ha a helyzetbe hirtelen változás nem áll be, avagy Mitán tovább űzi vakmerőségeit, akkor több mint bizonyos, hogy a külföldi diplomácia, első­sorban pedig Oroszország kénytelen lesz közbelépni. Ez a közbelépés pedig nagyon könnyen az Obrenovics dinasztia trónjába kerül. Milánnak nagyot kell tehát most tenni, hogy helyrehozza eddigi el­hamarkodottságait s valamiképpen stabulá tegye az inoó Obrenovics-trónt. A francia-német közeledés. A francia-német nem­zet közeledésének újabb jele az, hogy e hó végén az Ibis nevű francia jelző-gőzös Kielbe érkezik. Ez a bekövetkezendő tény eseményszámba megy, mert első eset lesz, hogy francia hadihajó német kikötő­ben hosszabb ideig fog tartózkodni s mert világos jele annak, hogy a francia nemzet megértette Vilmos császár bergeni látogatását a francia hajón s feltét­lenül viszonozni óhajtja az udvariaskodást. Ezek a jelek arra mutatnak, hogy Franciaországban minden túlzó sovinista rajongás mellett is lassan kint uralomra kerül a változhatatlanba való békés megnyugvás esz­méje. Egyszóval a lemondás politkája ez, meg a fran­cia észnek fölülkerekedése a francia szivén. A reváns eszme sohasem fog többé Franciaországban diadal­maskodni, mert az idő lassan kint mindent meggyó­­gyít. Hozzájárul ehhez a francia-német barátkozás­­hoz az is, hogy Oroszországhoz való baráti viszonya egy államnak sem változott meg. A francia revansis­­ták igyekeznek ugyan szemrehányást tenni Oroszor­szágnak Franciaországtól való elhidegülése miatt, en­nek azonban nagyobb jelentősége nincs. KÜLFÖLD. Szerb kormányválság. A belgrádi elfogatá­­sok ügyében váratlan fordulat állott be, amennyi­ben Gyorgyevics Vladán szerb miniszterelnök Sándor királynak személyesen bejelentette le­mondását. Oka a lemondásnak az, hogy a miniszterelnök nem vállalhatja el a felelősséget azokért az elfogatásokért, melyeket Milán az ő háta megett s tudta nélkül az ő nevében eszközölt. A szerb miniszterelnök értesülvén Karlsbadban a merényletet követő elfogatásokról, rögtön be­adta írásban lemondását, amit azonban Sándor király nem fogadott el. Időközben azonban ki­ Az Erzsébet királyné emlékére eme­lendő Örökimádás templom. Budapest, július 22. Kimutatás az Erzsébet királyné emlékére emelendő Örökimádás templomra a M. Á. Hitelbankhoz beérkezett adomá­nyokról : Ivánkovics János rozsnyói püspök az egyházme­gyéjében begyült adományok fejében 494 forint 78 krajcár, Rigler József Edéné 100 forint, A pozsonyi prépost és káptalantól 100 forint. (Hozzájárultak: Horeczky Ferenc báró prépost 25 forint, Novák Pál 7 frt 50 kr., Sánthó Károly 7 írt 50 kr., Varga Mihály 7 forint 50 krajcár, Winter Ágost 7 forint 50 krajcár, Tichy Antal 7 forint 50 krajcár, Zandl Ödön 7 forint 50 krajcár, Ferenczy József 7 forint 50 krajcár, Hó­nig Vilmos 7 forint 50 krajcár, Schiffer Ferenc 7 fo­rint 50 krajcár.­ Trencsén vármegye közönsége 100 forint, Solymár község elöljáróságától 4 forint, Az élesdi járás főszolgabirájától 3 forint 75 krajcár, Horváth Rezső gyűjtése Meránban 101 forint. Jaross Ferenc tanító Léván, Delin Ferenc plébános Strassova 10 forint, A szombathelyi egyházmegyei hivataltól 31 forint 88 krajcár, (A szombathelyi plébánia hívei 25 forint 38 krajcár, A jobbágyi-i plébánia hívei 6 forint), Özv. Békássy Károlyné gyűjtése 32 forint, (özvegy Békássy Károlyné 20 forint, báró Pongrácz Vincéné 5 forint, Földváry Viktorné 2­0 fo­rint, Bandhauer János 5 forint), Hankó Ödön Alcsuth 3 forint (Hozzájárultak: Pausits Ferenc 1 forint, Frencskay Zoltán 50 krajcár, Hankó Ödön 1

Next