Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)
1899-07-20 / 173. szám
ALKOTMÁNY. 173. szám. ______ _ _________________ Csütörtök, 1899. julius 20. áll — hazánk sorsa iránt részvétlen, nemzetünk öröme és bánata iránt közömbös bandának tüntessen föl. Eszünk ágában sincs túlságosan tragikusan venni ezt az igazságtalanságot. Aki tudva rágalmaz, vagy akit elfogultsága igaztalan gyanúsításokra ragad, annak fogyatékos a műveltsége. Embertársaink fogyatkozásai iránt pedig keresztényi türelemmel kell viseltetnünk. Igaz, hogy ennek a türelemnek van határa. Mikor a magyar nemzet örül, akkor a katholikusok is örülnek, mert ennek a nemzetnek a zömét éppen ők képezik. Ünnepelni fogjuk Petőfit is, midőn a magyar nemzet őt ünnepli. Hogy Petőfi nem volt katholikus, az nem csökkentheti azt a tiszteletet és csodálatot, melyet az ember és a költő iránt érezünk, hiszen a katholikus egyház azt tanítja, hogy katholikusnak lenni kegyelem, melyet egyikünk sem érdemelt ki. És így egyikünknek sincs joga lefelé nézni arra az emberre, aki olyan körülmények közt született, hogy csecsemő korától fogva a katholikus egyház közösségétől elszakadtan élt. Nem, mi nem vagyunk elfogultak, bár ez a kijelentésünk nem illik bele a rólunk szóló mesetárba. Bátrak vagyunk azonban kérni nem katholikus, főképpen protestáns polgártársainkat, hogy ha a katholikus Vörösmarty vagy Madách ünnepléséről van, vagy lesz szó, hasonló elfogulatlansággal és szintolyan lelkesedéssel vegyenek részt az ünneplésben. BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, július 19. A magyar-csékei választás. A nagyszebeni Telegraphul Romano felhívja a román választókat, hogy a folyó hó 29-én megejtendő választás alkalmából dr. Kupsa Viktor jelölt mellé sorakozzanak. A nevezett lap ez állásfoglalása most azért is figyelemre méltó, mert tudvalevőleg e lap a nagyszebeni metropolita hivatalos szócsöve. A zuhanásra kirohantak a kormánypártiak az udvarra és csodálkozva nézték a föltápászkodó Csólicsot, aki úgy érezte magát, mint az ürge a csapdában. — Mit keres maga itt? — kérdék politikai ellenfelet. — Hát izé — a sapkámat. Jaj, a derekam! — Mit keres itt a sapkája? — Áruló, huncut! Elégetem! — Ne szépítse a dolgot. — Bizony ne ám, — hangzott kórusban, — maga spion, leselkedni jár. — Már mint én? — háborodott fel Csólics. — Negyvennyolcas spion nem létezik. Az olyan hazaáruló csak a kormánypárton akad. A kormánypártiak ökölre szorították kezüket. — Üssétek! — kiáltották. Csólicsnak ekkor egy életmentő gondolata támadt. — Hallgassanak meg előbb, kedves uraim! — Mit akar mondani? — Jártak már Afrikában? — kérdé Csólics. — Mi közünk Afrikához ? — hangzott a kormánypártról. — Hát csak engedjék meg, hogy kimagyarázzam magam. — Halljuk! — Afrikában járnak-kelnek az olyan papok, akik térítik a pogányokat. •— Mi nem vagyunk pogányok. — De még annál is rosszabbak, — folytatta Csólics. — Ez már mégis sok, üssétek! — kiáltotta újból egy kormánypárti. — Ne tessen rossz néven venni, de ez 48-as hitvallás, — mondá Csólics. — Mikor a pinceszerről hazafele tértünk, megállva a kapusok előtt, azon gondolkodtam, hogy jó volna magukat a baloldalra téríteni. Budapest, július 19. A Petőfi Társaság elnöksége ma délelőtt felkereste Ludwigh államvasúti elnökigazgatót a részletek megbeszélése végett. A megállapodás szerint a különvonat folyó hó 29-én délután 5 órakor indul Budapestről Nagyváradon és Kolozsváron át. A különvonaton a kormány képviselője, a képviselőház, a fővárosi hatóságok, a tudományos és irodalmi társaságok továbbá az Otthon és az Újságírók Egyesületének küldöttségei utaznak. A székelyek különvonatokon, mintegy tizenötezeren mennek Fejéregyházra, ahonnan a csatatéri ünnpély lefolyása után zárt sorokban gyalog vonulnak fel a várba, hol a Petőfi-szobornál jelen lesznek a 12 órakor tartandó ünnepélyen. Ezenkívül Ugron Gábor a székelyeknek, akik a szobor körüli téren nem férnének el, egy külön ünnepélyt is rendez az állami iskola udvarán szónoklatokkal és költeményekkel. A Nemzeti Szövetség értesítette a Petőfi Társaság elnökségét, hogy a szövetséget Segesvárott Krivácsy dr. ügyvezető és Felszeghy alelnök fogja képviselni. A Nemzeti Színházat Ráday Ferenc, Somló Sándor, Szacsvay és Ivánfy képviselik. A Magyar Királyi Operaház még nem jelentette be résztvételét. Baróton az Olvasó Egylet Debitzky Mihály elnöklete alatt rendkívüli igazgatósági ülést tartott, amelyen kiváló lelkesedéssel elhatározták, hogy a Segesvárott — Csólics uram azt hiszi, hogy maga jobban szereti a hazát, mint mi? — Hogy ne szeretném jobban, mikor mi nem adjuk el a németnek. — Megint többet ivott a kelleténél, — szólt egy kormánypárti. — Ha ittam, ha nem, de annyit mondhatok, ha egy rocska vizet innám, akkor is csak így beszélnék. — Egy rocska vizet, még egy pohár vizet se tudna Csólics uram meginni a hazájáért, anynyira irtózik tőle. • No hát én akár az életembe fogadok, hogy a hazámért egy rocska vizet is megiszom. A kézadás megerősíti a fogadást, a malomalatti politikusok társasága bevonult a szobába, egy legény behozta a rocska vizet, odatették az asztal közepére, Csólicsot közre fogták és a kezébe nyomtak egy félliteres bádogot, hogy ő tudja megszámlálni, hogy mennyi vizet iszik, hiszen azt úgy se tartotta soha se számon, hogy mennyi bort fogyaszt. Az előzőleg ivott bortól és a későbbi izgatottságtól úgy is eléggé megszomjazott a derék honpolgár, az első öt fél liter víz valóban jól esett, de a hatodik már sokkal rosszabbul csúszott, mint a hatodik pohár bor. Hogy azonban bátorságát el ne veszítse, a kormánypártiak folyton emlegették a hazát, melyért Csólics uram vizivási áldozatot fogadott. A szürke regg már bekandikált az apró ablakon, mire Csólics megitta a rocska vizet és teljesen józanon hazatérhetett, míg a kormánypártiak ugyanannyi bortól alaposan berúgtak. — Mégis csak külömb ember vagyok én, mondá magában Csólics. Milyen csúnya berúgott kompánia ez. Ilyet még soha sem láttam. Ebben Csólicsnak igaza volt, mert a kompániákkal rendesen ő maga is elázott. Hazaérkezve Csólics, dicsekedett a feleségének, hogy reggel van, de azért mégis szintózanan tért haza. — Hát hol jártál ? — kérdé az asszony. — Hol ? Hát egy kicsit benéztem a kormánypártba. — Látod, látod, jó volna öreg, ha többször is benéznél a kormánypártba. — Nem én, soha, mert huncut még a magja is, még kitalálnának száradni az összes kutak Esztergomban, annyi vizet itatnának a becsületes emberrel. De én az elveimet föl nem adom. Másnap bement Csólics a primási udvarba, hová a cselédeknek ő készítette a csizmákat. A boldog emlékű Simor hercegprímás, aki rendkívül szerette a jó tréfákat, ezt a legújabb esetet is meghallotta. Mikor a kertbe ment, meglátta Csólicsot, megszólította: — No András, mi újság? — Semmi könyörgöm a lássan. — Valami bajod van, hogy úgy megnyúlt a képed? — kérdé a prímás. — Nem csoda főmagasságú hercegprímás úr, egy kicsit be találtam nézni a kormánypártba, ott aztán olyan szomorú dolgokat tapasztalok, hogy úgy elszomorodtam, mintha négy hétig hallgattam volna böjti prédikációt. — Mivel kínáltak? — kérdé nevetve a prímás. — Van is azoknak egyebük a víznél. Csólics aztán komolyan elbeszélte az ő kalandját, melyen a prímás jóízűeket kacagott. — Szörnyű dolog, mondá, te veled megitatni annyi vizet! Hát vigasztalódjál fiam, eredj a pincemesteremhez, mondd neki, hogy adjon neked most egy rocska bort. Csólics persze nyomban megvigasztalódott és szélüibe-hosszába dicsekedett a prímástól kapott rocska borral, ami elég bizonyítéka annak, állította a rátartós csizmadia, hogy a herceprímás is negyvennyolcas és élete végéig ezzel a jelszóval korteskedett. Rédei Ferenc: Apponyi beszámolója. Apponyi Albert gróf, mint minden évben, ez idén is őszkor beszámoló beszédet fog mondani Jászberényben. Már értesítette is válasz-tóit, hogy közvetetlenül az őszi ülésszak megnyitása előtt körükbe fog érkezni. Ipari termelési statisztika. Hegedűs Sándor ke-reskedelmi miniszter ipari termelési statisztikát kíván készíttetni és az e végből szükséges munkálatok már , folyamatba is tétette. E nagyszabású munka, mely körülbelül másfél évet fog igényelni, a miniszter in-tenciónak megfelelőleg teljes nyilvánossággal indul meg, hogy az érdekelteknek módjuk legyen véleményüket még a felvételek megindítása előtt nyilvánítani. Ebből folyólag a 12 főcsoportba tartozó iparágak legkiválóbb űzői, — gyárosok és gyárigazgatók — csoportonként hivattak meg értekezletre a minisztériumba, ahol a speciális kérdőívek a legrészletesebb kritika alá bocsáttattak. Az értekezletek e hó 7-e óta naponkint tartottak és ma értek véget. Konstatálható, hogy a megjelent érdekeltség egyhangúlag helyeselte a miniszter e legújabb akcióját, sőt sokkal tovább kívánt menni az adatok szolgálatában, mint amit a miniszter kívánt. Ugyanez ügyet tárgyalta az orsz. ipartanács előkészítő bizottsága is Wekerle Sándor dr. v. b. t. t. elnöklésével, elfogadva változatlanul a kérdőív-tervezetet és maga részéről is teljes mértékben helyeselve a felvételt és annak módozatait. A Petőfi-ünnepe t tartandó emlékünnepélyen az olvasóegylet is részt vesz, mégpedig nagyobb küldöttséggel. A Petőfi-ünnep rendezőbizottsága újabban azt a tervet vetette fel, hogy ■ országszerte emléktáblákkal kellene megjelölni azokat a házakat, melyekben a nagy költő lakott, vagy hosszabb ideig tartózkodott. így emléktáblák jönnének elsősorban a pesti, koltói, szatmári, debreceni, mátészalkai, körösi, stb. házakra. Petőfi egykori gödöllői lakására most készült el az emléktábla. A jó példát remélhetőleg sokfelé fogják a vidéken követni. Wlassics Gyula kultuszminiszter Jókai Mórhoz, a Petőfi-Társaság elnökéhez a Petőfi-ünnep alkalmából a következő levelet intézte: Méltóságos Elnök Úr! Teljesen átérzem ama sorok nagy jelentőségét, amelyeket a Petőfi-Társaság nevében e hó utolsó napjának Petőfi Sándor nyomtalanul való eltűnése félszázados évfordulójának megünneplése alkalmából hozzám intézni méltóztatott. Miként ezt a képviselőház ülésén minap kifejteni már szerencsém volt, a nemzet nagy költőjének ünneplését hazafias kötelességnek tartom és a magam részéről is szükségesnek vélem, hogy az ünneplés nyilvánulása arányban legyen ama kincsek mérhetlen gazdagságával, melyek Petőfi Sándor irodalmi működéséből hazai kultúránkra háramlottak. Amennyiben ez időszerint gyengélkedő egészségi állapotom akkor már megengedné, örömmel és lelkesedéssel fogok részt venni az ünneplésben, de ha ez a körülmények folytán lehetetlenné válnék, Zsilinszky Mihály államtitkárurat bízom meg azzal, hogy a kormány képviseletében a nemzeti ünnepen részt vegyen s a kormány nevében, valamint nevemben a szoborra koszorút helyezzen. Ami egy «Petőfi-Ház» néven építendő új palotában Petőfinek és többi nagy íróink ereklyéinek összegyűjtését és megőrzését illeti, a terv hazafias és kulturális értékét elismerem s készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy e szép gondolat bővebb megfontolás és kellő előkészítés után lehetőleg teljesítést nyerjen. Készséggel részt fogok venni e tárgyban megindítandó tárgyalásokban s már e soraimmal egyidejűleg felkérem a fővárosi tanácsot, hogy amennyiben a Petőfi-Társaság a Petőfi-Ház elhelyezése céljából a szükséges telek kijelölése s átengedése érdekében hozzáfordul a terv létesülését szokott áldozatkészségével mozdítsa elő. Minden fáradozás, sőt áldozat is, mely a nemzet szellemóriásai emlékének kegyeletes megőrzésére vonatkozik, bőven megtermi kamatait a hazafias lélek erősbödésében s az együvétartozás a nagy példákon való lelkesülés érzéseinek hathatós gyarapodásában. Azért köszönetet mondok a Méltóságod vezetése alatt levő irodalmi társaságnak, hogy a jelen ünneplés előkészítésében dicséretes buzgósággal eljárni szives volt. Budapest, 1899. július hó 13-án. Wlassics Jókai Mór a kultuszminiszter levelére a következő választ írta: