Alkotmány, 1899. július (4. évfolyam, 157-182. szám)

1899-07-20 / 173. szám

ALKOTMÁNY. 173. szám. ______ _ _________________ Csütörtök, 1899. julius 20. áll — hazánk sorsa iránt részvétlen, nem­zetünk öröme és bánata iránt közömbös bandának tüntessen föl. Eszünk ágában sincs túlságosan tragikusan venni ezt az igazságtalanságot. Aki tudva rágalmaz, vagy akit elfogultsága igaztalan gyanúsí­tásokra ragad, annak fogyatékos a művelt­sége. Embertársaink fogyatkozásai iránt pedig keresztényi türelemmel kell viseltet­nünk. Igaz, hogy ennek a türelemnek van határa. Mikor a magyar nemzet örül, akkor a katholikusok is örülnek, mert ennek a nemzetnek a zömét éppen ők képezik. Ünnepelni fogjuk Petőfit is, midőn a ma­gyar nemzet őt ünnepli. Hogy Petőfi nem volt katholikus, az nem csökkentheti azt a tiszteletet és csodálatot, melyet az em­ber és a költő iránt érezünk, hiszen a katholikus egyház azt tanítja, hogy ka­­tholikusnak lenni kegyelem, melyet egyi­künk sem érdemelt ki. És így egyikünk­nek sincs joga lefelé nézni arra az em­berre, aki olyan körülmények közt szüle­tett, hogy csecsemő korától fogva a katholikus egyház közösségétől elszakad­­tan élt. Nem, mi nem vagyunk elfogultak, bár ez a kijelentésünk nem illik bele a rólunk szóló mesetárba. Bátrak vagyunk azonban kérni nem katholikus, főképpen protes­táns polgártársainkat, hogy ha a katholikus Vörösmarty vagy Madách ünnepléséről van, vagy lesz szó, hasonló elfogulatlan­sággal és szintolyan lelkesedéssel vegyenek részt az ünneplésben. BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, július 19. A magyar-csékei választás. A nagyszebeni Tele­­graphul Romano felhívja a román választókat, hogy a folyó hó 29-én megejtendő választás alkalmából dr. Kupsa Viktor jelölt mellé sorakozzanak. A neve­zett lap ez állásfoglalása most azért is figyelemre méltó, mert tudvalevőleg e lap a nagyszebeni metro­­polita hivatalos szócsöve. A zuhanásra kirohantak a kormánypártiak az udvarra és csodálkozva nézték a föltápászkodó Csólicsot, aki úgy érezte magát, mint az ürge a csapdában. — Mit keres maga itt? — kérdék politikai ellenfelet. — Hát izé — a sapkámat. Jaj, a derekam! — Mit keres itt a sapkája? — Áruló, huncut! Elégetem! — Ne szépítse a dolgot. — Bizony ne ám, — hangzott kórusban, — maga spion, leselkedni jár. — Már mint én? — háborodott fel Csólics. — Negyvennyolcas spion nem létezik. Az olyan hazaáruló csak a kormánypárton akad. A kormánypártiak ökölre szorították kezüket. — Üssétek! — kiáltották. Csólicsnak ekkor egy életmentő gondolata támadt. — Hallgassanak meg előbb, kedves uraim! — Mit akar mondani? — Jártak már Afrikában? — kérdé Csólics. — Mi közünk Afrikához ? — hangzott a kor­mánypártról. — Hát csak engedjék meg, hogy kimagyaráz­zam magam. — Halljuk! — Afrikában járnak-kelnek az olyan papok, akik térítik a pogányokat. •— Mi nem vagyunk pogányok. — De még annál is rosszabbak, — folytatta Csólics. — Ez már mégis sok, üssétek! — kiáltotta újból egy kormánypárti. — Ne tessen rossz néven venni, de ez 48-as hitvallás, — mondá Csólics. — Mikor a pin­ceszerről hazafele tértünk, megállva a kapusok előtt, azon gondolkodtam, hogy jó volna magu­kat a baloldalra téríteni. Budapest, július 19. A Petőfi­ Társaság elnöksége ma délelőtt felkereste Ludwigh államvasúti elnökigazgatót a részletek meg­beszélése végett. A megállapodás szerint a különvo­nat folyó hó 29-én délután 5 órakor indul Budapest­ről Nagyváradon és Kolozsváron át. A különvonaton a kormány képviselője, a képviselőház, a fővárosi hatóságok, a tudományos és irodalmi társaságok to­vábbá az Otthon és az Újságírók Egyesületének kül­döttségei utaznak. A székelyek különvonatokon, mintegy tizenötezeren mennek Fejéregyházra, ahonnan a csatatéri ünnpély lefolyása után zárt sorokban gyalog vonulnak fel a várba, hol a Petőfi-szobornál jelen lesznek a 12 óra­kor tartandó ünnepélyen. Ezenkívül Ugron Gábor a székelyeknek, akik a szobor körüli téren nem férné­nek el, egy külön ünnepélyt is rendez az állami iskola udvarán szónoklatokkal és költeményekkel. A Nemzeti Szövetség értesítette a Petőfi­ Társaság elnökségét, hogy a szövetséget Segesvárott Krivácsy dr. ügyvezető és Felszeghy alelnök fogja képviselni. A Nemzeti Színházat Ráday Ferenc, Somló Sán­dor, Szacsvay és Ivánfy képviselik. A Magyar Királyi Operaház még nem jelentette be résztvételét. Baróton az Olvasó Egylet Debitzky Mihály elnök­lete alatt rendkívüli igazgatósági ülést tartott, amelyen kiváló lelkesedéssel elhatározták, hogy a Segesvárott — Csólics uram azt hiszi, hogy maga jobban szereti a hazát, mint mi? — Hogy ne szeretném jobban, mikor mi nem adjuk el a németnek. — Megint többet ivott a kelleténél, — szólt egy kormánypárti. — Ha ittam, ha nem, de annyit mondhatok, ha egy rocska vizet innám, akkor is csak így beszélnék. — Egy rocska vizet, még egy pohár vizet se tudna Csólics uram meginni a hazájáért, any­­nyira irtózik tőle. •­ No hát én akár az életembe fogadok, hogy a hazámért egy rocska vizet is megiszom. A­ kézadás megerősíti a fogadást, a malom­alatti politikusok társasága bevonult a szobába, egy legény behozta a rocska vizet, odatették az asztal közepére, Csólicsot közre fogták és a ke­zébe nyomtak egy félliteres bádogot, hogy ő tudja megszámlálni, hogy mennyi vizet iszik, hiszen azt úgy se tartotta soha se számon, hogy mennyi bort fogyaszt. Az előzőleg ivott bortól és a későbbi izgatott­ságtól úgy is eléggé megszomjazott a derék hon­polgár, az első öt fél liter víz valóban jól esett, de a hatodik már sokkal rosszabbul csúszott, mint a hatodik pohár bor. Hogy azonban bátor­ságát el ne veszítse, a kormánypártiak folyton emlegették a hazát, melyért Csólics uram viz­­ivási áldozatot fogadott. A szürke regg már be­kandikált az apró ablakon, mire Csólics megitta a rocska vizet és teljesen józanon hazatérhe­tett, míg a kormánypártiak ugyanannyi bortól alaposan berúgtak. — Mégis csak külömb ember vagyok én, mondá magában Csólics. Milyen csúnya berúgott kompánia ez. Ilyet még soha sem láttam. Ebben Csólicsnak igaza volt, mert a kompá­niákkal rendesen ő maga is elázott. Hazaérkezve Csólics, dicsekedett a feleségé­nek, hogy reggel van, de azért mégis szintóza­­nan tért haza. — Hát hol jártál ? — kérdé az asszony. — Hol ? Hát egy kicsit benéztem a kormány­pártba. — Látod, látod, jó volna öreg, ha többször is benéznél a kormánypártba. — Nem én, soha, mert huncut még a magja is, még ki­találnának száradni az összes kutak Esztergomban, annyi vizet itatnának a becsüle­tes emberrel. De én az elveimet föl nem adom. Másnap bement Csólics a primási udvarba, hová a cselédeknek ő készítette a csizmákat. A boldog emlékű Simor hercegprímás, aki rendkí­vül szerette a jó tréfákat, ezt a legújabb esetet is meghallotta. Mikor a kertbe ment, meglátta Csólicsot, megszólította: — No András, mi újság? — Semmi könyörgöm a lássan. — Valami bajod van, hogy úgy megnyúlt a képed? — kérdé a prímás. — Nem csoda főmagasságú hercegprímás úr, egy kicsit be találtam nézni a kormánypártba, ott aztán olyan szomorú dolgokat tapasztalok, hogy úgy elszomorodtam, mintha négy hétig hallgattam volna böjti prédikációt. — Mivel kínáltak? — kérdé nevetve a prímás. — Van is azoknak egyebük a víznél. Csólics aztán komolyan elbeszélte az ő kaland­ját, melyen a prímás jóízűeket kacagott. — Szörnyű dolog, mondá, te veled megitatni annyi vizet! Hát vigasztalódjál fiam, eredj a pincemesteremhez, mondd neki, hogy adjon ne­ked most egy rocska bort. Csólics persze nyomban megvigasztalódott és szélüibe-hosszába dicsekedett a prímástól kapott rocska borral, ami elég bizonyítéka annak, állí­totta a rátartós csizmadia, hogy a herceprímás is negyvennyolcas és élete végéig ezzel a jel­szóval korteskedett. Rédei Ferenc: Apponyi beszámolója. Apponyi Albert gróf, mint minden évben, ez idén is őszkor beszámoló beszédet­­ fog mondani Jászberényben. Már értesítette is válasz-­­­tóit, hogy közvetetlenül az őszi ülésszak megnyitása előtt körükbe fog érkezni. Ipari termelési statisztika. Hegedűs Sándor ke-­­­reskedelmi miniszter ipari termelési statisztikát kíván készíttetni és az e végből szükséges munkálatok már , folyamatba is tétette. E nagyszabású munka, mely­­ körülbelül másfél évet fog igényelni, a miniszter in-­­­tenciónak megfelelőleg teljes nyilvánossággal indul­­ meg, hogy az érdekelteknek módjuk legyen vélemé­nyüket még a felvételek megindítása előtt nyilvání­tani. Ebből folyólag a 12 főcsoportba tartozó iparágak legkiválóbb űzői, — gyárosok­­ és gyárigazgatók — csoportonként hivattak meg értekezletre a miniszté­riumba, ahol a speciális kérdőívek a legrészletesebb kritika alá bocsáttattak. Az értekezletek e hó 7-e óta naponkint tartottak és ma értek véget. Konstatálható, hogy a megjelent érdekeltség egyhangúlag helyeselte a miniszter e legújabb akcióját, sőt sokkal tovább kívánt menni az adatok szolgálatában, mint amit a miniszter kívánt. Ugyanez ügyet tárgyalta az orsz. ipartanács előkészítő bizottsága is Wekerle Sándor dr. v. b. t. t. elnöklésével, elfogadva változatlanul a kérdőív-tervezetet és maga részéről is teljes mérték­ben helyeselve a felvételt és annak módozatait. A Petőfi-ünnepe­ t tartandó emlékünnepélyen az olvasóegylet is részt­­ vesz, még­pedig nagyobb küldöttséggel.­­ A Petőfi-ünnep rendező­bizottsága újabban azt a­­ tervet vetette fel, hogy ■ országszerte emléktáblákkal­­ kellene megjelölni azokat a házakat, melyekben a­­ nagy költő lakott, vagy hosszabb ideig tartózkodott.­­ így emléktáblák jönnének első­sorban a pesti, koltói,­­ szatmári, debreceni, mátészalkai, körösi, stb. házakra.­­ Petőfi egykori gödöllői lakására most készült el az emléktábla. A jó példát remélhetőleg sokfelé fogják a vidéken követni. Wlassics Gyula kultuszminiszter Jókai Mórhoz, a Petőfi-Társaság elnökéhez a Petőfi-ünnep alkalmából a következő levelet intézte: Méltóságos Elnök Úr! Teljesen átérzem ama sorok nagy jelentőségét, a­melyeket a Petőfi-Társaság nevében e hó utolsó nap­jának Petőfi Sándor nyomtalanul való eltűnése fél­százados évfordulójának megünneplése alkalmából hozzám intézni méltóztatott. Miként ezt a képviselőház ülésén minap kifejteni már szerencsém volt, a nemzet nagy költőjének ün­neplését hazafias kötelességnek tartom és a magam részéről is szükségesnek vélem, hogy az ünneplés nyilvánul­ása arányban legyen ama kincsek mérhetlen gazdagságával, melyek Petőfi Sándor irodalmi műkö­déséből hazai kultúránkra háramlottak. Amennyiben ez időszerint gyengélkedő egészségi állapotom akkor már megengedné, örömmel és lelke­sedéssel fogok részt venni az ünneplésben, de ha ez a körülmények folytán lehetetlenné válnék, Zsilinszky Mihály államtitkár­­urat bízom meg azzal, hogy a kormány képviseletében a nemzeti ünnepen részt ve­gyen s a kormány nevében, valamint nevemben a szoborra koszorút helyezzen. Ami egy «Petőfi-Ház» néven építendő új palotában Petőfinek és többi nagy íróink ereklyéinek összegyűj­tését és megőrzését illeti, a terv hazafias és kulturá­lis értékét elismerem s készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy e szép gondolat bővebb megfontolás és kellő előkészítés után lehetőleg teljesítést nyerjen. Készséggel részt fogok venni e tárgyban megindí­tandó tárgyalásokban s már e soraimmal egyidejűleg felkérem a fővárosi tanácsot, hogy amennyiben a Petőfi-Társaság a Petőfi-Ház elhelyezése céljából a szükséges telek kijelölése s átengedése érdekében hozzáfordul a terv létesülését szokott áldozatkészsé­gével mozdítsa elő. Minden fáradozás, sőt áldozat is, mely a nemzet szellemóriásai emlékének kegyeletes megőrzésére vo­natkozik, bőven megtermi kamatait a hazafias lélek erősbödésében s az együvétartozás a nagy példákon való lelkesülés érzéseinek hathatós gyarapodásában. Azért köszönetet mondok a Méltóságod vezetése alatt levő irodalmi társaságnak, hogy a jelen ünneplés előkészítésében dicséretes buzgósággal eljárni szi­ves volt. Budapest, 1899. július hó 13-án. Wlassics­ Jókai Mór a kultuszminiszter levelére a következő választ írta:

Next