Alkotmány, 1899. szeptember (4. évfolyam, 210-235. szám)
1899-09-01 / 210. szám
ALKOTMÁNY. 210. szám. 3 lése volt. 1879. májusában mondotta a német birodalmi gyűlésen a szabadelvű Bamberger képviselő : «A centrum többsége sajnos, mindig védvámpolitikát folytatott» s mély haraggal tette hozzá: «úgy tetszik nekünk, mintha Bismarck a centrumhoz pártolt volna. (Derültség.) Igaza volt, Bismarck akkor a centrumhoz szegődött. A centrum, melyet a nemzeti munka védelme lelkesített, azon törekvésében, hogy Németország szabad gazdasági kereskedelmét védvámpolitikával helyettesítse, örömmel s megelégedéssel fogadhatta, hogy Bismarck, miután 1865-ben a védvámokat megszüntette, 1879-ben visszatért a centrum politikájához s a védvámot ismét behozta. S az idő a centrum politikáját teljesen igazolta. A védvámok dacára a gabonaár kevés kivétellel hanyatlani kezdett, mig 1891-ben rendkívüli magasságot értek el; ezen tény behatása alatt fogadtatott el az osztrák kereskedelmi egyezmény. Azóta estek az árak s ismét jelentékeny sülyedést mutatnak fel. Ennek magyarázata abban áll, hogy a gabonatermesztő s gabonakivitellel foglalkozó országoknak bámulatosan csekély termelési költségekkel számolhatnak s konkurrenciájukat a német állam annál inkább érzi meg, mivel a szállítási díjtételeket leszállították. Bár a mezőgazdasági birtokok költségfedezetét parasztosztályunk intelligenciája, a mezőgazdaságtan és a modern technika minden vívmányával növelni sikerült, a tiszta haszon a külföldi konkurrencia folytán mégis csökkent. Egy ismert sziléziai földbirtokos, ki ugyancsak nem áll agrár hírében, azt mondotta, hogy a sziléziai földbirtoknak úgy értéke, mint tiszta haszna 25 percenttel kisebbedett. Ezzel szoros összefüggésben van a «munkáshiány», mely messze vidékeken a mezőgazdaság jövedelmezőségét egyáltalán kérdésessé teszi. A bérek magasságát tekintve a mezőgazdaság konkurrálhat az iparral. A centrum sokat tett a mezőgazdaság érdekében. A centrum kezdeményezte a mezőgazdasági védvámok behozatalát, a börzereform létesítésénél jelentékeny szerepe volt, s a legáldásosabb javaslatok egyikének, a gabonahatáridőüzlet betiltásának, Fuchs, Schwarzer, Baden centrumpárti képviselők voltak indítványozói. A centrum volt az, mely a mezőgazdasági produktumok, a burgonya, répa stb. védelménél hatásosan közreműködött. Omni bono adium. Egy ősi sziléziai nemes családnak ezt a jelmondatát a centrum is joggal a magáénak vallhatja. Mindenkor a jót pártolta s a jövőben is igy fog tenni. Különösen a kereskedelmi egyezmények eredményeit kísérte mindig éber figyelemmmel. Ha kiderül, hogy a mezőgazdaság fentartása kedvéért más országokkal való viszonyainkat más alapra kell fektetnünk, a centrum azonnal latba fogja vetni minden befolyását a kereskedelmi egyezmények ellen. A mezőgazdaság hanyatlásának tulajdonképpeni oka az eladósodás. Ha ez így tovább megy, kisebb és nagyobb gazdáink valamennyiét kitelepítik a hitelügyletek. A váltórendszerből kifolyólag a gazda korlátlanul rendelkezhetik földje fölött. Mikor annak idején azon törvényekkel a létező viszonyokat megteremtették, nem voltak arra tekintettel, hogy az eladás-vétel s a megterhelést bizonyos határok közé szorítsák. A föld árucikké lett, holott Isten azért adta a földet az embernek, hogy azt megmunkálja. Ha ez nem lehetséges, akkor az egészségtelen állapot, melyen változtatni kell. Az ötvenes-hatvanas évek jó idők voltak a mezőgazdaságra nézve. De akkor elmulasztották, hogy egy a német jognézetnek megfelelő agrártörvényt alkossanak. Ennek az eredménye az volt, hogy a birtokok növelt jövedelmi értékét tőkésítették s a birtokokat magas kamatú, felmondható s nem amortizálható hipotékákkal megterhelték. Azóta megokosodtunk (Derültség.), de azért ezen a téren még most is vétkeznek. Tegyük fel, hogy egy parasztlegény, kinek 5000 tallér vagyona van, feleségül vesz egy szintén 5000 tallér vagyonú lányt. Most persze nem arra gondol, hogy egy 15.000—20.000 talléros birtokot vásároljon; nem, a birtoknak legalább is 60.000—70.000 tallér értékű urasági földbirtoknak kell lennie (Úgy van!), ha lehet 100.000 tallér értékűnek. (Úgy van! Derültség.) Aki ilyesmit tesz a mostani viszonyok közt, azt nem lehet sajnálni, mert sorsát önmaga érdemelte meg. Az erők túlbecsülése a birtokvételnél hozta magával, hogy a mezőgazdasági birtok manapság annyira eladósodott. Ha ez így tovább megy, mondja egy ismert nemzetgazdász, ötven év múlva nem lesz egy parasztuk sem s az utolsót a ritkasági múzeumban állíthatjuk ki. (Derültség.) Évszázadokkal ezelőtt Hirsch báró egyikét adta fényes estélyeinek s mikor a francia főnemesek megjelentek, azt mondta fiának, hogy ezeknek a főnemeseknek utódai évtizedek múlva vagy szolgáink vagy veink lesznek. A felmondható és nem amortizálható hipotékák igazolták Hirsch báró mondását, ki a talmud mellett a C. lapot is megtudta becsülni (Derültség.) Mikor a praktikus Anglia hozzá fogott, hogy a szerencsétlen Izlandot megsemmisítse, 1703-ban egy törvényt hozott, mely a birtokok eladását és megterhelését megengedte. A következő generációban Izland földbirtokai már atomizálva voltak. Az eladósodott parasztbirtokok teszik a modern agrárkérdés problémáját. Évtizedek munkáját nem lehet egy csapással, hanem csak fokozatosan megszüntetni. Az önsegélynek együtt kell működnie az állam segélyével. Aki gyors segítséget ígér, az charlatán. Az állam kötelessége, sőt létkérdése, hogy a parasztság, az állam gerince, fentartassék. Elsősorban legyenek a birtokok fel nem mondható tartozások. Aztán az örökösödési jogot kell szabályozni. Egy nemzetgazdász állította fel ezt a tételt. A nemzetgazdaság helyzetét úgy kell formálni, hogy a paraszt tizenöt éven belül amortizálhasson, s további 15 esztendőn belül többi gyermekéről is gondoskodhassék. De ez, mint sok más kérdés, még nem ért meg. Hogy a dolog elérhető legyen, a szervezett mezőgazdaságnak kell tennie. Az ideál: az egyes osztályoknak társulatokban való szervezkedése. Ne szégyelje senki a paraszt nevet. (Zajos helyeslés.) Azt akarják, hogy mezőgazdasági egylet legyen a nevek s nem paraszt-egylet. Éppen azért mondják meg otthon, ha hazajönnek, a plébánosnak, hogy el fogok jönni egy Raiffeisen-pénztárt alapítani. Ha ez mindenütt meglesz, a parasztság helyzetének segítése terén egy nagy lépéssel haladtunk. Mi centrumpártiak sem szociáldemokraták, sem capitalisták nem vagyunk. Minket egészséges szocializmus hat át. Abból az alapelvből indulunk ki, hogy a világ különböző társadalmi osztályokból alakul egy egészszé s egy osztálynak érdekeit sem sérthetjük (Zajos helyeslés). Ha hívek maradnak hozzánk, akkor egyek maradunk a centrumban, mely ledönthetlen torony lesz (Zajos helyeslés). Ha a katholikus nép hű marad hozzánk, akkor kimondhatjuk a bátor szót: Mi német centrumpártiak csak az Istentől félünk s mástól nem a nagy világon ! Beszédet szűnni nem akaró tapssal fogadtak. Utána Huppert dr. beszélt az irodalomról. Igen dicséretes a nagygyűlés ezirányú fáradozása. Évről-évre fáradozik a nagygyűlés, hogy a katholikusok szemét felnyissa, őket felrázza azon veszélylyel szemben, mely őket a modern erkölcstelen irodalom révén fenyegeti. Kitűnőbb embert Huppert dr.-nál nem találhattak e kérdés tárgyalására. Ő az irodalom jeles ismerője, mérsékelt temperamentum, előkelő, finom érzésű szónok. A díszülés utolsó szónoka Ebers, boroszlói építőmester a Bonifacius-egyesület érdekeiről tárgyalt. Este 8 órakor a «színtelen» akadémiai ifjúság tartotta közgyűlését. Nem tudom, mert «színtelenek» ezek, mikor mégis csak tarka-barka színűek. A közgyűlés egészen a tegnapi diákközgyűlés mintájára folyt le, csakhogy ma kettőztetett szorgalommal ittak. Az elnökség, a képviselők s más előkelőségek híven kitartottak a víg diáksággal. AUSZTRIA: A helyzet Ausztriában. Chlumetzky meghívását Ischlbe a németekre nézve kedvező jelnek tekintik. Hir szerint a király beható jelentést óhajtott hallani egy kiváló német politikustól is a helyzetről. Chlumetzky ischli audienciája mindenesetre nem tetszik a cseheknek és felköltötte féltékenységüket. A prágai Politik valószínűleg azért sietett megtelegrafáltatni magának azt a hírt, hogy a nyelvrendeletek felfüggesztéséről keringő hírek nemcsak valótlanok, hanem az oktalanság bélyegét is viselik. A Politik azt hangoztatja, hogy amíg Kaizl dr. a kabinet tagja, ki mint miniszter és képviselő a csehek érdekeit képviseli, föl nem tehető, hogy ilyesmi megtörténnék, mert Kaizl egy pillanatig sem maradna azon esetben a kormányban. Ugyanez a lap megjegyzi továbbá, hogy az említett hírek arra a tényre vezetendők vissza, hogy a kormány a nyelvrendeleteket egy oktrojált nyelvtörvénynyel akarta helyettesíteni, mely tervnek a kormány a jobboldalt, sőt a baloldal egyes pártjait is meg akarta nyerni. Végül sajnálkozik a «Politik», hogy a kormány kizárólag a védekezésre szorítkozik; ideje, hogy a többség kilépjen eddigi passzivitásából. KÜLFÖLD: Bulgária lázas. A Balkánnak erről a kis államáról még soha sem lehetett állítani, hogy minden csendes. Amióta létrejött, a bolgár önállóság, még nem szünetelt a forrongás. Néha a hivatalos Bulgária nagy megelégedésről beszél, vagy legalább is cáfolja az aggasztó tüneteket, de nem ritkán maga is kénytelen elismerni, hogy a közérzet nem a legjobb, sőt lázas is. Erre enged következtetni, hogy a «Novi Vek» című félhivatalos lap vezércikkében keményen elítéli a bolgár ellenzék magatartását, amely minden tekintetben azon van, hogy a Grekov-kabinetet és a fejedelem személyét az országban és a külföld előtt kompromittálja és az ország hitelét megsemmisítse. A lap kiemeli, hogy több komolyan veendő külföldi lap áldozata lett ennek a machinációnak és kifejti, hogy Bulgária lassanként megszabadul azoktól a bajoktól, amelyekbe a legutolsó kormány juttatta. Péntek, 1899. szeptember 1. Ha még nem történt is meg minden, azért nem szabad a Grekov-kabinetet vádolni, mert egyszerre nem lehet mindent elérni. Katholikus kongresszus Spanyolországban. A keresztény hitéletnek mindenesetre nagy előnyére fog válni Spanyolországban, hol ezidőszerint nemcsak a szabadkőművesség folytat nagymérvű harcot az egyház ellen és tüzeli összes ellenségeit, hanem még az anarchia is felütötte a fejét, a katholikus kongresszus, melyet ma megnyitottak Burgesben. Egy rövid távirat jelenti, hogy a kongresszus igen látogatott, Korea angol világításban. A Times pekingi levelezője, aki Koreában volt, a következőket jelenti az ottani helyzetről: A helyzet tökéletesen megváltozott. Oroszország túlsúlyát, amelyet koreai képviselőjének Speyer-nek a királyné meggyilkolása és a király szökése után az orosz követség számára is megszereznie sikerült, a japánok hegemóniája váltotta föl, akik ébren őrködnek, hogy az orosz diplomácia minden húzására hasonló húzással válaszolhassanak. A japánok minden reformkísérletet előmozdítanak, holott az orosz politika ellenzi a reformokat. A japánok fölülkerekedtek és nem szoríthatók ki egyhamar pozíciójukból. A japánok fokozatos benyomulása állandó. A legnagyobb sietséggel folyton kiterjesztik érdekszférájukat minden irányban. Az ameerikaiaknak átengedett aranybányák, amelyeket sok amerikai vállalkozó aknáz ki, továbbá a németek kezelésében lévő aranybányák már tekintélyes jövedelmet hoznak. Az angoloknak 1898. szeptember havában adott konceszszió kiaknázására azonban még egyáltalán nem kezdődtek meg a munkálatok. A tétlen francia ügyvivő, aki annak idején Oroszország képviselőit, Speyert és Alexovot támogatta, még állomásán van, noha a nevezett orosz képviselőket már visszahívták. Természetesen megakadályozza működésében az a gyűlölet, amelyet akkor maga ellen fölidézett. Franciaország pozícióját a legszélső Keleten az is gyöngítette, hogy alávetette magát az orosz politikának. Dél-Afrikában komolyan fenyeget a háború veszedelme, jelenleg ugyan még a londoni tőzsde hivatalos körei tartják kikerülhetetlennek a háborút Chamberlain birminghami beszéde után, minthogy egy kis háború a felhalmozódott árukat hozná forgalomba. Már emlegetik is, hogy azok a hadiszerek, melyeknek a Fokföldön való átszállítását Schreiner miniszterelnök megengedte Pretóriába érkeztek. Ennek a tőzsdei manővernek azonban ellentmond az a hír, hogy Chamberlain távirata azt ajánlja, hogy Fokvárosban újra konferenciát tartsanak és ott vitassák meg a jövendőbeli bonyodalmak rendezésére Transzvál részéről javasolt választott bíróság kiküldését és rendezzék az összes még vitás kérdéseket. Az új Dreyfuss-per. Budapest, aug. 31. Ma két tárgyalás, volt Rennesben. Az első, a titkos tárgyalás másfél órán át reggel kilencig tartott. A nyilvános tárgyalás fél tizenkettőkor fejeződött be. A titkos tárgyaláson zárt ajtók mögött a tüzérségi szakkérdésekre vonatkozó iratokat olvasták fel. Rennes, aug. 31. A mai tárgyaláson elsőnek Lebrun Renauld kapitányt hallgatták ki, aki előtt Dreyfuss 1894-ben elitéltetése után beismerte bűnösségét. Lebrun előadja, hogy Dreyfuss lefokozásánál ő hozta az elítéltet a katonai iskola udvarára s akkor Dreyfuss előtte, miután előbb ártatlanságára hivatkozott, a következőket mondotta: A miniszter tudja — igy szólt Dreyfuss — hogy ha én okiratokat szolgáltattam ki Németországnak, úgy azok jelentéktelenek voltak és azokat csak azért adtam ki, hogy értük cserébe még fontosabbakat kapjak ! Dreyfussnak ezt a vallomását Lebrun közölte a tisztekkel, de voltak tanuk is jelen. Lebrun elmondta ezt a hírlapíróknak is és miután a dolog a lapokba került, Lebrunnak ugyancsak meggyűlt a baja. Dreyfuss Lebrun vallomását ferdítésnek akarja feltüntetni, de Guérin ezredes és más tanuk is igazolják, hogy Lebrun igazat mondott. A kamarák egybehivása. Pária, aug. 31. Százhuszonhét képviselő beadványt írt alá a melyben a képviselőház elnökségét felszólítják a kamara összehívására. Guérin vára, Pária, aug. 31. Az éjszaka a nie Chabrolban nyugodtan telt el. Guérin, mint rendesen, hajnalban körüljárt a ház-