Alkotmány, 1899. október (4. évfolyam, 236-261. szám)

1899-10-01 / 236. szám

ALKOTMÁNY 236. szám. 5 Vasárnap, 1899. október 1. KÜLFÖLD. Oroszok és lengyelek. A lengyelek az egyetlen szláv nép, amelyik nem tud beleilleszkedni az álta­lános szláv eszme körébe s nem tudja a faji össze­­tartozandóság érzeteit felülemelni ama politikai gyű­lölete fölé, melylvel az oroszok iránt viseltetik. Az oroszok és lengyelek között tehát örökös marad a harc. A Krakkóban megtartott szláv hírlapírói kon­gresszusra — melyet a lengyelek rendeztek — az oroszokat nagyon kelletlenül hívták meg s nem is jelent meg rajta egy orosz sem. Most Opcsenkó orosz tábornokot, a varsói kormányzó helyettesét mozdí­tották el állásából, mivelhogy jól bánt a lengyel fog­lyokkal. Az orosz lapok a varsói szláv hirlapírói­­kongresszus miatt erősen elitélik a lengyelek maga­tartását s legerősebben megy nekik Komarov lapja a Szvjet, mely a többek között a következőket mondja: A krakkói, sőt az összes lengyelek, mindennek amit csinálnak Oroszországgal ellenséges színezetet adnak. Nem úgy tesznek mint barátok és testvérek, hanem mint ellenségek. Igaz, hogy Krakkóból küldtek meg­hívót az oroszoknak, de ez oly alakban történt, hogy nem lehetett elfogadni. Mikor a múlt évben hasonló körülmények között a lengyelül igen szépen beszélő Brant moszkvai tanár, ki különben távol áll a nem­zetiség szellemétől, Krakkóba utazott, a lengyelek kifütyülték. A mostani gyűlés alatt is a szláv vendé­gekre alkalmatlan kérdést vetettek fel a lengyelek: miért működnek a szláv hírlapok, első­sorban a prágai Narodni Lisly Oroszország érdekében. Bir ez nem szép volt, hiszen a gyűlést a lengyelek a barát­ság és nem az ellenségeskedés nevében hívták össze. A gyűlés előtt néhány nappal Szpaszovics azt mondta Szlováckinak, Oroszország legnagyobb ellenségének emléke leleplezése alkalmával: «Csak reméljetek! És ha kell, menjetek a halálba is!» Hát lehet-e ily időben sürgönyt küldeni a lengyeleknek? A len­gyel vezetők mindenha utópisták voltak, nem e világból valók, népük legnagyobb ellenségei, így leg­nagyobb ellenségei a szlávságnak is, és sok idő kell, hogy a dolgok ezen állapota megváltozzék. Transzvál háború előtt. Budapest, szeptember 30. Transzvál és Anglia között a háború kikerül­hetetlen s évvel. Anglia egy kissé kellemetlenül elszámította magát. A gőgös Albion népe azt hitte, hogyha egy-két Jum-Jum golyót avagy Maxim-ágyut említ Krüger népének, hogy ezek rögtön megijednek s alázatosan meghunyászkod­nak minden lehetetlen követelése előtt. De hát nem igy történt; Transzvál tudta előre, hogy Anglia önző célja kis köztársaságok megsemmi­sítése s éppen ezért elkészültek az élet-halál­­h­arcra. Anglia pedig erre nem számított s most igyekeznék hozni-halasztani a dolgot, de nem igen lehet. Transzvál most már érzi, hogy felül­kerekedett s hogy nincs halasztani való ideje, hanem kenyértörés elé kell vinnie a dolgot, addig, míg Anglia elkészülhetne a háborúra. Sajnálatos dolog ebben a konfliktusban az is, hogy a portugálok átengedték Angliának a há­ború céljaira a Delagoa-öblöt s Németország — amint a jelek mutatják — titokban koncot akar lesni Angliától a háború után s ezért segítségére is vállalkoznék. Ez ellen természetesen a leg­erősebben opponál az orosz diplomácia, mely bár nem teljesen érdek nélkül, de féltékenyen nézi Anglia minden mozdulatát. És Anglia érzi ennek a féltékenykedésnek súlyát, mert Orosz­ország mellett mozgolódik a szudáni kalifa is s Indiában sincsen minden rendben. Anglia tehát most, a tett közvetlen küszöbén látja, hogy nem oly gyenge az a dió, amelybe beleharapott, mint amilyennek gondolta. Legújabb távirataink az eseményekről a kö­vetkezők : London, szept. 30. A «Daily Mail»-nak azt jelentik Charlestownból, hogy Coubert főparancsnok törzskarával Volkerostba érkezett és azonnal tovább utazott Wakkerstromba. A «Standard»-nak jelentik Johannesburgból teg­napelőtti kelettel, hogy a johannesburgi és krügers­­dorfi kommandók azonnal a natali határra indulnak külön vonatokkal. Hir szerint a főparancsnok az összes kerületi parancsnokokat táviratilag utasította, hogy csapataikat halogatás nélkül a natali határra küldjék. Pretoria, szept. 30. Az a törvény, amely az árulásban bűnösnek talált emberek vagyonának elkobzását rendeli, azonnal életbe lép, mihelyt a hivatalos lap közzéteszi. A tör­vény szerint olyan személyek vagyonát, akiket fel­ségárulásban, felségsértésben vagy ezekre a bűntet­tekre való felbujtásban bűnösöknek találtak, el kell kobozni. Ugyanez a büntetés éri azokat, akik idegen államokkal összeköttetésbe lépnek, hogy azokat el­lenséges cselekedetekre bírják. Az új rendelkezések nem érintik az említett bűntettekre kiszabott eddigi büntetéseket. Ugyanilyen büntetéssel sújtják azokat a burghereket is, akik vonakodnak a csapatokhoz való behívásnak engedelmeskedni. London, szept 30. A tegnapi kabinettanács 2­­ óráig tartott. A határozatokat ma még a legnagyobb titokban tartják, ennélfogva politikai körökben az izgatott­ság nőttön nő. Az angol követeléseknek nyilvá­nosságra került összeállítása, úgyszintén a Pal Mail Gazette jelentése teljesen apok­rif. A pénz­ügyi körökben is elkerülhetetlennek tartják a háborút. Közvetetlenül a kabinetalakítás után Salisburynál a francia, orosz majd pedig a por­tugál követ tisztelgett. London, szept. 30. Báró Stael orosz nagykövet, a csár megbízá­sából értesítette Salisbury lordot, hogy Orosz­országban igen fájdalmas érzést keltene, ha Anglia és Transzvál közt kitörne a háború. London, szept. 30. A Jiífifer-ügynökségnek jelentik Pretoriából teg­napi kelettel. Itt erősen el vannak foglalva a burgher-tüzérségnek Volksrustba való elindí­tásával. Eddig már 26 vonat indult oda. Joubert főparancsnok a Daily Mail tegnapi jelentésével el­lenkezőleg holnap Volksrustba megy. A volksraad el­határozta, hogy azok az idegenek, akik a burokkal tartanak, a háború után teljes választójogot nyernek. Egy 300 főnyi német önkéntes csapat Volksrustba indult. Egy németalföldi csapat vasárnap indul oda. Több kormányhivatal és a legfőbb törvényszék hol­nap zárva lesz, azután pedig azonnal prok­amálják a hadi állapotot. A külfölddel való postaforgalom szünetel. Éjjel a volksrand két háza közös ülést tartott. Durban, szept. 30. Holnap az Angliába menő postát a tengeren és nem Transzválon át küldik Fokvárosba. Megbízható helyről hire jár, hogy a Transzválból Durbanba in­duló vonatot, amelynek holnap kell ideérkeznie, Volksrustban, állítólag néhány kiváló uitlander le­tartóztatása végett megállították. Az ütesek, amelyek Ladysmithből elindultak, nyilván azért, hogy Dundeebe menjenek, hirtelen azt a parancsot kapták, hogy Newcastlebe induljanak, amely körülbelül 40 angol mértfölddel közelebb esik a határhoz. Körülbelül 1000 búr Utrechtnél megszállva tartja a Buffaló folyó partjának egyes részeit és készen áll az átkelésre, hogy bevonuljon Natalba. Azonkívül nagy számmal gyülekeznek a burok Landsproitnál a határon. Pretoria, szept. 30. A burok defenzívában szándékoznak maradni, hogy a háborút mennél tovább kihúzhassák és hogy ilyformán lehetségessé váljanak új közve­títési kísérletek a hatalmak részéről. A csapatok egyre a határra indulnak. Holnap akarják prok­­lamálni, a hadi jogot. A postaforgalmat a kül­földdel már beszüntették. A Volksrad elhatá­rozta, hogy azoknak a külföldieknek, akik a burok ügye mellett harcolnak, a háború után megadja a polgárjogot, díszítik, minden idő és kor közlekedési eszközeinek képei. A társaság soká nézte bámulattal a pompás épü­­letet. Egy hirtelen szélroham felkavarta a finom ho­mokot, melyet az építéshez használtak. Ijedten me­nekült mindenki a kellemetlen homokfelhők elől. Loubet elnök kocsijára szállt, Picard automobájára, a többiek követték a példát és sebesen robogtak mindanyian a Hadastyán-útra, ahol már kissé szum­­márisan tekintették meg a munkálatokat. A Sándor császár-híd a bámulat­ gyakori felkiáltá­saira bízta a társaságot. Csodálkozva mentek át a tizenkilenc egymás mellé feszített vas-iv által alkotot hídon, melyet éppen vörösre mázoltak a mázolók. A munkások felismerték Loubet-t és megéljenezték. A hídon túl a leendő Miklós császár-avenuet érték el — így fogják hívni az elysái mezők két palotája közén vezető utat — és Loubet­ elnök bíráló szemmel nézte a két palota jón oszlopait s az egyiptomi diszi­­tésekkel ellátott mozaik-freskókat. Az elnök sarc nél­kül, gondolatokba merülve indult tovább ; talán azon gondolkozott, miért használnak művészeink egy a XX. század küszöbén emelt épületnél oly motívumo­kat, melyek több ezer évesek. A nagy portálon keresztül a palota belsejébe ju­­tottak, ahol­ oly kép tárult a látogatók szeme elé, melyet alig fognak valaha elfelejteni. A nagy, köz­ponti körteremben egy ezer gerenda, deszka, létra, kötél, pózna szövevényéből alakuló állvány emelke­dik, melynek egymásba fonódó, különös geometriai alakzataiban a legélesebb szem is eltéved. S ebben az óriási hálózatban száz és száz alak suhan ide­­oda, forgatja a kalapácsot, húzza ide-oda a kötele­ket. Ezer izmos ököl csap fel-le s az egész épület megreszket a kalapácsütések zajától, mely a többi lármával hatalmas harsogássá folyik össze. A kis csapat, mely a köztársaság elnökét útjában elkísérte, szétomlott ennek az utolsó impozáns lát­ványnak hatása alatt, mely­ némi mutatójául szolgál annak a gigászi erőkifejtésnek, mely az 1900. évi világkiállítást létrehozza. Loubet elnök a kiállítás területén. (Saját levelezőnktől.) Páris, szept. 30. Loubet köztársasági elnök tegnap tette első hiva­talos látogatását a párisi világkiállítás területén. Még mindenütt hangzik a munka zaja: a levegő zug a súlyos kalapácsütésektől,, a gőzgépek sivítva füttyen­­tenek, itt fűrészelnek, ott nagy épülettömböket hen­­gergetnek. Az elnököt a Mars-mezőn levő gépcsarnok­nál fogadta Millerand kereskedelmi miniszter és Picard kormánybiztos, kit a mérnököknek, hivatal­nokoknak és építészeknek egész vezérkara vett körül. Az elnököt körülvezették az egész kiállítási területen s mindent apróra megmagyaráztak neki. Úgy az elnök, mint kísérete, Leygues kultuszminiszter, Bayloud tábornok, a mindig jókedvű Lépine rendőr­prefektus kiváló érdeklődéssel hallgatták Picard sze­retetreméltó modorban előadott fejtegetéseit. Az illusztris társaság első­sorban a gépcsarnokot tekintette meg, melyet most alakítanak át egy óriási ünnepély­teremmé. Itt került a társaság néhány fény­kép­gép kereszttüze közé. Mindannyian sietve indul­tak tovább . Lépine polkázó léptekkel futott végig a termen, ami nem csekély derültséget keltett. A gépcsarnokból kiérve, készülőfélben levő paloták hosszú sorozatán mentek keresztül; ezeknek most még csak vas­vázuk emelkedik az égnek s olyanok, mint valami nagy pókhálók. A látogatók legyek mód­jára mászkáltak közöttük fel-alá. Az a palota, mely a közlekedési eszközöké lesz, már elkészült külső díszítéseiben is. Az egész épület végig valami külö­nös fehér színben játszik, olyan, mintha habból, meg cukorból készült volna. A homlokzatot reliefképek TÁVIRATOK. Válság Spanyolországban. Madrid, szeptember 30. Silvera miniszterelnök San Sebastiánba utazása előtt kijelentette, hogy nem mondott le. A régens-királynénak egyszerűen azt akarja ajánlani, hogy néhány miniszter helyett má­sokat nevezzen ki. Silvera azt is mondta, hogy kon­ferálni akar Martinez Campos-szal, aki most San Sebastianban időzik. San­ Sebastian, szeptember 30. Martinez Campos tábornagy visszautasította a kabinetbe való meghí­vást, de kijelentette, hogy a kormányt támogatni fogja, amit nézete szerint az összes konzervatívok tenni fognak. Pidal holnap konferálni fog Silvera miniszterelnökkel és Martinez Campos tábornagyával. A miniszterválság megoldását holnapra várták. Azt hiszik, hogy két vagy három miniszter kilép a kabi­netből. Újabb elítélések Belgrádban. Belgrád, szept. 30. A rögtönítélő bíróság is­mét egy csomó vádlottat sújtott ítéletével. Teg­nap hirdették ki az ítéletet Arszics Miloje előtt, aki felségsértésért öt évi börtönnel sujtatott. Sztankót (Szmakovoból) hatóságsértésért egy évre, Lukács Györgyöt (Srbusnicéból) hatóságsértésért 4 hóra, Milykovics Sztevant, Petrovics Risztát, Boskovics Dragomirt tiltott röpiratok terjesztése miatt egy évre ítélték. Ma kezdték meg a tárgyalást Markityevics Zsivotának felségárulási bünpörében, kinek négy, kü­lömböző helyről való földmives a bűnrészesei Orosz iskola-ügyek. Berlin, szept. 30. A SFd­­f-ügynökségnek jelentik Pétervárról: A közoktatásügyi minisztérium elren­delte, hogy a kievi egyetemről 1899. március havá­ban kizárt zsidó diákokat, akiket később a megálla­pított 10%-os maximális arány miatt nem lehetett újra fölvenni, most mégis újra fölvegyék. Ez a ren­delkezés 200 zsidó diákot illet. A Kraj című újság jelentése szerint a lengyel nép­iskolákhoz körrendeletet intéztek, amely szerint a len­gyel nyelv tanítására három óra helyett hat órát fordítsanak. A rendelet értelmében a lengyel nép­iskolákban az orosz nyelvtan és a számtan orosz nyelven, a vallástan és a lengyel nyelvtan lengyel nyelven tanítandó. Harcok Albániában, Konstantinápoly, szeptember 30. A pristinai szandsákból folyton harcokat jelentenek, így legutóbb harcok folytak a becise- és hoti­ törzsek között, ame­lyeknek főnökeit nagy bajjal Ippekbe hozták, ahol ki akarták őket békíteni egymással, továbbá Ada és Grabovác községek között, amelyek azon tűztek ősz

Next