Alkotmány, 1900. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-28 / 24. szám

ALKOTMÁNY. 24. szám. 5 Vasárnap, 1900. január 28. jégve­tési bizottságában felhozott panaszokról. Ezzel szemben a Horold. Alig. Ztg. konstatálja, hogy az említett ügyben a Berliner Morgenpost egyik szer­kesztőjét sem fogadták és hogy e lap állításai e sze­rint valótlanok. Az oroszok Afganisztánban. Pétervár, jan. 27. A Herold Írja: A külföldi sajtó mostanában nagyon érdeklődik a kis Kusk orosz falu iránt. A Pol. Corr. az orosz politika lényegét álta­lánosságban helyesen adja elő a Kuskba tervezett kis csapatszállításról szóló legutóbbi pétervári köz­leményeiben. Minden kerülgetés nélkül ki kell jelen­tenünk : Egyáltalán nem igaz, hogy diplomatáink és hadvezéreink valahol Közép-Ázsiában szem elől té­vesztik az idegen határok tiszteletét, ellenben való igaz, hogy minden orosz határon gondoskodnak a békés, törvényes és rendezett viszonyok fentartásá­­ról. Ez ugyan természetes, de úgy látszik, mégis hangsúlyozni kell. Oroszok és lengyelek. Pétervár, január 27. Az orosz távirati ügynökség felhívja a figyelmet a Kraj lengyel lapnak egy cik­kére, mely a lembergi Slab­ianszky-hangversenyi történt esettel foglalkozik és helyesli a Slovo Polski nyilatkozatát, hogy a hazafiasságnak soha sem sza­bad alacsony eszközökhöz nyúlni és a művészetet a sovinizmusnak megtámadnia. A Kraj végül meg­jegyzi, hogy a lengyel sajtó többségének tapintatos magatartása bizonyítéka annak a haladásnak, me­lyet a politikai érettség a lengyel társadalomban tett. A konstantinápolyi nagykövetek értekezlete: Konstantinápoly, január 27. A nagykövetek teg­nap értekezletet tartottak és elhatározták, hogy a portához újra jegyzéket intéznek a kereskedők zakla­tása dolgában, amely a vámhatóságoknál végzett vegyi áruelemzésekkel jár. Elhatározták továbbá, hogy visszautasítják a porta követelését a fegyverek elkobzásának jogára nézve, mert ez ellenkezik a szerződésekkel és a nemzetközi joggal. Rokonszenv az asszumpcionisták iránt. Páris, január 27. A «Croix» számos francia püspök és pap leveleit közli, melyekben azok az asszumpcionisták iránti rokonszenvüknek adnak kifejezést. Az Aquinói-Szent-Tamás- Társaság közgyűlése. Budapest, jan. 27. Az A­qu­in­ói-Szent-Tamás- Társaság ma délután 5 órakor a központi papnevelő-intézet dísztermében Steiner Fülöp székesfejérvári püspök mint védő el­nöklete alatt rendes évi közgyűlését tartotta. A köz­gyűlésen megjelentek: ifj. Zichy János gróf, Giess­­wein Sándor dr. kanonok, Csajághy Károly dr. érd. esperes, Csillag Gyula dr., Acsay Antal dr., Székely István dr. egyetemi tanárok, Bárcz Antal, Gyürky Ödön dr., Glattfelder Gyula dr., Mihályit Ákos dr., Piszter Imre, Zubriczky Aladár dr. stb., továbbá a központi papnevelő-intézet növendékei. Miután az elnöklő püspök a megjelenteket üdvö­zölte, Városy Gyula dr. elnök elmondta megnyitó beszédét. Ha visszatekintünk — úgymond — azon két év­tizedre, mely dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk «Aeterni Patris» kezdetű körlevelének meg­jelenése óta lefolyt, lehetetlen a fölött nem csodál­koznunk, hogy a skolasztikus bölcselet és név szerint Aquinói Szent Tamás bölcselete ezen aránylag rövid idő alatt világszerte mily óriási lendületet vett. Min­denütt új tudományos társulatokat, bölcseleti tan­székeket, jeles­nél jelesebb szakfolyóiratokat és kisebb-nagyobb terjedelmű bölcseleti munkákat lá­tunk mintegy varázsütésre keletkezni, melyek mind igyekeznek Szent Tamás bölcseletét új virágzásra emelni. E nemes versenyben hazánk is iparkodott a maga méltó részét kivenni. Tanúskodik erről azon örvendetes körülmény, hogy ma már nemcsak a budapesti tudomány­egyetem hittudományi karánál, hanem a legtöbb vidéki papnevelő-intézetben is hir­detik Szent­ Tamás elméletét; erről tanúskodnak a Bölcseleti Folyóirat vaskos és tartalmas évfo­lyamai, valamint más jeles bölcseleti monográ­fiák, erről tanúskodnak végre azon felolva­sások, melyek társulatunk eddigi 60 ülésében elhangzottak és részint a Bölcseleti Folyóirat hasáb­jain, részint külön lenyomatban is napvilágot láttak. Ma már ott tündöklik szent Tamás dicső, világ­­történelmi alakja az őt méltán megillető talapzat ormán. Ha e jelenség okait kutatjuk, azt elsősorban kétségkívül a szent Tamás bölcseletében rejlő benső igazság hódító erejének kell tulajdonítanunk. Mivel szent Tamás bölcselete az igazság kutatásának leg­­egyenesebb útján halad és rendszeres művelésének leghelyesebb módját követi, ezért az előítéletektől ment emberi elme önkéntelenül is meghódol neki, és azért ezen filozófia újjászületésének is okvetlenül be kellett következnie. Készséggel elismerem azonban, hogy­ ezen üdvös ébredés aligha ment volna oly gyorsan és könnyen végbe, ha Szentséges Atyánk maga nem vállalkozik az ébresztő szerepére. Fényes tanúbizonysága ez a római pápa tekintélyének még a nem szorosan vett hitelvi téren is, valamint azon rendkívül jótékony befolyásnak, melyet a pápának legfőbb tanítói tekin­télye nemcsak a tudományok fejlődésére, hanem ál­talában az emberiség kulturális és erkölcsi életére gyakorol. Társulatunk követve a külföld katholikus vezér fér­­fiainak és hasonló természetű egyesületeinek példáját, mindenkor arra törekedett, hogy Szent Tamás böl­cseletének művelésében egyszersmind szentséges Atyánk magasztos, bölcs szándékainak is meg­­felel­ően. Tegyük azt a jövőben is. Midőn szent Tamás bölcseletével szakszerűen foglalkozunk, nemcsak az igazsághoz vezető legegyenesebb ,­­ legbiztosabb úton haladunk, nemcsak egy világtörténelmi hivatású nagy pápa magasztos terveinek megvalósításában működünk közre, hanem egyúttal saját lelki tökéle­tesből­­étünk munkáját végezzük. Helyesen mondja szent Tamásról Ozanam, hogy ő spekulatív tanul­mányai közepette a gyakorlati kérdésekkel is alapo­san foglalkozik; m oly törvényhozást alkotott — úgy­mond — mely szabványainak keretébe beleszövi az embert, a családot és az államot.» Mily édes vigasztalás tölti el szent Tamás filozó­fiájának buzgó mivelőjét, midőn az angyali Doktor örökbecsű műveinek tanulmányozása közben nem­csak felállítva, hanem a legalaposabb bölcse­leti érvekkel bebizonyítva is talál oly bölcseleti té­teleket, melyek utolsó céljára, örök boldogságára vonatkoznak! Műveljük tehát szent Tamás bölcseletét buzgón, alaposan. De ne szorítkozzunk a puszta spekulációra, mint ő sem szorítkozott arra, hanem alkalmazzuk szent Tamás elveit a gyakorlati élet kérdéseire is. Alkalmazzuk különösen a korunkat mozgató nagy társadalmi problémák szerencsés megoldására. De alkalmazzuk azokat saját erkölcsi és benső lelki éle­tünk termékenyítésére is. Az elnöki megnyitót, különösen annak végső pasz­­szusát, mely a jelen kort mozgató nagy kérdésekre utalt, élénk tetszéssel fogadta a hallgatóság. Következett Kiss János dr. alelnöki jelentése. Az alelnök köszönetet mondott a társulat védőjé­nek, Steiner püspöknek, ki a társulat ügyei iránt meleg érdeklődést tanúsít; a központi papnevelő­intézet elöljáróságának, hogy az intézet helyiségeit a társaság gyűléseire átengedte; a sajtónak, mely a társaság működését nyilvántartotta; a tagoknak, kik a társaság céljait előmozdították. A jelentés kiemeli, hogy a lefolyt évben a felol­vasott dolgozatok mind tökéletesek voltak, de saj­nálattal említi, hogy a felolvasó üléseket gyéren látogatták. Az egész évben hat felolvasó ülés volt; a hat felolvasásból három a lélektanból, kettő a természetbölcseletből s egy a bölcseleti erkölcstan­ból vette tárgyát. Az alelnök felkéri a keresztény szellemi bölcselet­tudomány sorsa iránt érdeklődőket, szíveskedjenek a társaság alapító vagy pártoló tagjai közé belépni. Purt Iván dr. főtitkár jelentése s a számvizsgáló bizottság fölmentő indítványának elfogadása után rendes tagokká választottak. Fjodorovics Zsigmond főgimnáziumi tanár Nagyszombatban és Zubriczky Aladár dr. főreáliskolai hittanár Budapesten. Ezután Werdenich Endre dr. hadapródiskolai ta­nár, rendes tag, tartotta meg felolvasását: A sko­lasztikus értékelmélet. A keresztény bölcselők érték­elméletét összehasonlította Marx Károly és a többi szocialisták elméletével s kimutatta, hogy ez utóbbi egyoldalú s azért az igazság minden követelményének meg nem felel, ellenben a skolasz­tikus értékelmélet minden számbaveendő tényezőt érvényre juttat. Steiner Fülöp dr. püspök elismerését fejezte ki a felolvasónak; rámutatott arra, hogy szent Tamás és a skolasztikusok ily kiválóan korszerű kérdésekben is napként világítanak. A püspök berekesztő szavai után a közgyűlés véget ért, szándékozik építtetni — Erzsébet királyné em­lékére. A katexébhen katholikus királyné emlé­kére zsidó­ zsinagógát! . . . No, már bocsánatot kérek, én a mai zsidóság etnikájáról, erkölcstanáról, zavaros vagy­ semmis vallási fölfogásáról saját külön véleményt táplá­lok ; de még ezen, bármikor bízvást indokolható véleményem mellett is pokoli tervnek találom azt, hogy zsinagóga emeltessék bárhol ez ország határain belül a mi elhunyt anyánk, a katholikus Erzsébet emlékének megalázására. És ha a magyarországi zsidóság még nem szenvedett vereséget valamely, merényletnek beillő terve keresztülvitelében, ajánlom Fogl Emil fővárosi építésznek, hagyja abba az Erzsé­­bet-zsinagóga tervét, mert ez lenne az a kő, melyen a magyar nemzet végre is megbotlanék, elesnék és eszére térne. A„ Krónika. Erzsébet-zsinagóga. Némely budapesti zsidók merényleten törik a fejüket — Erzsébet királyné emléke ellen. Ugyanis arról van szó, hogy a Svábhegyen a fővárosi zsidók egy része kisebbfajta zsinagógát NAPIHÍREK. Budapest, jan. 27. Lapunk legközelebbi száma kedden reggel je­lenik meg.­­ (Időjárás.) A légnyomási maximum délnyuga­­tabbra húzódott, keleten pedig Oroszországból új maximum nyomul előre. Egy nagy depresszió északi Európát borítja. Az idő a depresszió mentén csapa­dékos, a maximumok környékén pedig jobbára száraz. Nálunk az idő többnyire száraz. Egyes he­lyeken csakis a Dunántúl és Erdélyben esett. A hő­mérséklet nem változott s bár helyenkint gyenge éjjeli fagy volt, az idő az évszakhoz képest enyhe. Jóslat: Enyhe és sok helyütt főleg az ország északi felében esős idő várható. Hőmérséklet: O-Gyalla 2'0, Budapest 3'4, Zágráb 17, Szeged—12, Kolozs­vár 0-7, Bécs 4-6, Róma D6, Páris 5'3, Berlin 50, Szent-Pétervár —3­0, Konstantinápoly 5­0. — (Személyi hírek.) Wlassics Gyula kultuszmi­niszter 600 és Cseh Ervin horvát miniszter 200 koronával belépett az «Uránia» magyar tudományos egyesületbe. — Darányi Ignác földmivelési minisz­ter rendes heti kihallgatását ezután minden kedden délután nem 4, hanem 5 órakor tartja meg. — Clary gróf volt osztrák miniszterelnök tegnap este Grácba érkezett és ma reggel újból átvette helytartói hivata­lát. — Esterházy Miklós herceg újszülött leányát, Mária, Róza, Alojzia, Alice, Paulina nevekre fogják keresztelni hétfőn, nagy ünnepségek mellett, a kis­martoni várkápolnában. — A Reichsanzeiger közli, hogy Eulenburg herceg bécsi porosz nagykövetnek a berlini urak házában az ülés és szavazás örökös joga adományoztatott. — (Vilmos császár születésnapja.) Berlinből táv­iratozzák, hogy Vilmos császár születésnapját ma Berlinben és az egész német birodalomban megün­nepelték. A berlini Zeughausban hagyományos szo­kás szerint megtartották az ünnepies jelszóközlést. Mikor a császár az utcán megjelent, a rossz idő ellenére nagy számmal összegyűlt közönség lelkesen üdvözölte. — (Uj királyi tanácsos.) A király Szvacsina Géza, Kolozsvár szabad királyi város polgármesteré­nek, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. — (Kitüntetés.) A király Rovara Frigyes ura­dalmi jószágigazgatónak, a mezőgazdaság terén szer­­­zett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lo­­vagkeresztjét adományozta.­­ (Drohobeczky püspök körlevele.) Droho­beczky Gyula körösi görög katholikus püspök utolsó főpásztori körlevelében visszapillantást vet a lefolyt XIX. századra és e visszapillantá­sában a többi közt ezeket írja: A modern állam is meg akarta mutatni, hogy ke­resztény hit nélkül boldoggá lehet tenni az emberi­séget és az ember elérheti célját. Az emberiség boldogítói zászlóikra írták ezeket az arany szavakat: Szabadság ! Egyenlőség ! Testvériség! Ezeket az el­veket a Megváltó adta a világnak, de a keresztény­ség ellenségei letagadták azok isteni eredetét és el­vetették azok szentségét. Ezek a szavak üres szóla­mokká lettek. A lefolyt tizenkilencedik századra ve­tett egyetlen pillantás bizonyítja ezt, mert e század béke helyett a kiontott vérnek folyóit hozta nekünk. És nem gúnyképen hangzik az, hogy mind e vért a szabadság, kultúra és civilizáció nevében ontották ! ? Így végződik ez a felvilágosodott század, melyben az erősebb hatalmaskodása a gyöngébb fölött kegyetle­nebből nyilatkozott meg, mint bármikor azelőtt. De az erősebbek a nevezett s meghamisított elvek köpe­nyébe burkolták hírvágyakat. Hová jutott az emberi­ség ennek a a fenhéjázó kultúrának és az úgy­nevezett liberalizmusnak vezetése alatt ?! A tizen­­kilencedik század keserű gyümölcsöket termett, me­lyek láttára csak aggódással tekinthetünk a jö­vőbe­n. -

Next