Alkotmány, 1900. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1900-02-01 / 27. szám
ALKOTMÁNY. 27. szám. A katholikus autonómiai kongresszus. Budapest, jan. 31. Több mint kétesztendei szünet után ma nyílt meg újra a katholikus autonómiai kongresszus, hogy döntsön a kiküldött 27-es bizottság munkálata fölött és megalkossa a magyar katholikus egyház autonómiai osztályzatát. Hogy nagy az érdeklődés a kongresszus iránt, azt már a tegnapi értekezletek mutatták. Ma egészen megtelt a főrendiház ülésterme, a katholikus kongresszus képviselői foglalták el a méltóságos főrendek padsorait. A püspöki kar tagjai szokott helyeiken ültek. Ott voltak az elnöklő bíboros hercegprímáson kívül: Schlauch Lőrinc bíboros-püspök, Csuszka György érsek, Hornig Károly báró, Steiner Fülöp, Dessewffy Sándor, Meszlényi Gyula, Bende Imre, Bubics Zsigmond, Firczák Gyula, Szmrecsányi Pál, Ivánkovics János, Mailáth Gusztáv Károly gróf püspökök és Fehér Ipoly főapát. A karzatokat nagyszámú érdeklődő közönség foglalta el. Tizenegy órakor Vaszary Kolos bíboros hercegprímás megnyitotta a kongresszust. Az ülés eleje jelentésekkel telt el és már háromnegyed tizenkettőre járt az idő, midőn az érdemleges tárgyalásokra térhettek át. A mai vita érdekes, magas színvonalú és nyugodt volt. Ha a következő ülések is így fognak lefolyni, akkor azt hiszszük, minden félelem, minden aggály el fog enyészni azoknál is, akik az autonómia ügyében aggódva tesznek meg minden lépést. A mai szónokok ismerik a katholikus egyház szervezetét, ismerik a főkegyúri jogot, tudják, minő határokon belül kell felépülnie a katholikus autonómiának. Szavaikból kitetszik, hogy az autonómiával élni..ésnem,visszaélni akarnak, hogy a katholikus egyházon segíteni s nem azt még jobban leigázni akarják, az egyháznak a változott viszonyoknak s a maga méltóságának megfelelő helyzetet s számára uj erőforrást akarnak szerezni, nem pedig egy archimedesi pontot teremteni, honnét a magyarországi katholikus egyházat kiemelhessék sarkaiból. A katholicitás szempontjából egyik előterjesztett javaslat irányzata ellen sem lehet kifogást emelni; minden kifogás inkább a részletekre vonatkozik, főképp pedig a célszerűség szempontjából támad sok ellenvetés. Non quid juris, sed quid consilii, ez a kérdés. És ebben a kérdésben válnak szét pártokra a kongresszus tagjai. A liberális sajtó, mely a katholikus autonómia ügyét is a maga szemüvegén át nézi s amely mindenféle katholikus egyházi ügyekben olyan nyomós szavazatot vindikál magának, amiket ugyanez a sajtó a katholikus autonómiától megtagad, — ez a liberális sajtó azt akarja elhitetni, hogy a néppárt a kongresszuson külön pártot képez s a kongresszust talán majorizálni akarja. Minthogy nincs az a bizarr nézet, melynek hívői ne akadnának, szükségét érezzük, hogy már most szembeszálljunk ezen hírekkel. A néppárt mint ilyen az autonómiában egyáltalán nem szerepel. A néppárt egyes tagjai benne vannak az autonómiai kongresszusban s ezek közt maga a néppárt vezére, Zichy Nándor gróf. Zichy Nándor gróf autonómiai álláspontjának vannak hívei; de ezek nem mind néppártiak, amint megfordítva, nem minden néppárti osztja Zichy Nándor gróf autonómiai nézeteit. Az autonómiai kongresszuson kétségkívül fognak pártok kifejlődni a tanácskozások folyamán, ha a kongresszus képviselői jobban megismerkednek egymással, de néppárt akkor sem lesz a kongresszuson és akarjuk hinni, hogy szabadelvű párt vagy Ugron-párt se lesz. Nem országgyűlési pártprogramotok, hanem autonómiai pártprogramotok szerint kell képződniük a kongresszusi pártoknak. A mai vitában részt vettek elsősorban a két javaslat előadója, Horányi Gyula dr. a többségi javaslat, Györffy Gyula dr. pedig a kisebbségi javaslat mellett szállt síkra. Horányi kiemelte, hogy a 27-es bizottság többsége, miután nem ismeri az autonómia kérdésében illetékes tényezők nézeteit, azon volt, hogy inkább szerény korlátok közt mozgó autonómiát kívánt megalakítani, melynek megvalósulása lehetőleg biztosra legyen vehető. Györffy ezzel szemben azt mondta: ha nem ismerjük az illetékes tényezők véleményét, akkor hogyan merünk szerény és gyönge autonómiát létesíteni? Honnan tudjuk, hogy az illetékes tényezők azt elfogadják? Honnan tudjuk, hogy az a szerény és gyenge autonómiai szervezet fejleszthető lesz. Kívánja, hogy szűnjék meg az az állapot, mikor nem katholikus világiak intézkedtek egyházunk ügyeiben. A baloldalon, hol Györffy beszélt, többször hangzott el a helyeslés. Györffy után Lakner László beszélt a többségi javaslat mellett és Eredits Ferenc a kisebbségi javaslat mellett. Háromnegyed kettőre járt az idő, midőn az elnöklő hercegprímás a tanácskozást megszakította s annak folytatását a holnapi ülésre tűzte ki. A mai ülésről szóló tudósításunk itt következik: Elnök az ülést 11 órakor megnyitja. Jegyzőkként szerepelnek Ziskay Antal dr. és Giesswein Sándor dr. Felolvastatik az 1897. november 13-án tartott ülés jegyzőkönyve, mely hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy az említett ülésen nyert megbízatáshoz képest úgy a pápa ő Szentségének, mint ő Felségének tudomására hozta a kongresszus hódolatát, mire a következő távirati válaszok érkeztek : «S. Padre La gradito i sentimenti espressi da Vostra Eminenza e manda l’ implorata benedizione. Cardellampolla.» Továbbá: «Ó-császári és apostoli királyi Felsége szívből köszöni a magyarországi katholikus egyház autonómiáját szervező kongresszusnak eminenciák által tolmácsolt hódolatát Legfelsőbb parancsra : König, udvari tanácsos, (Éljenzés.) Ezek a válaszok örömmel és hálával tudomásul vétetnek és a jegyzőkönyvhöz csatoltatnak. Elnök jelenti, hogy időközben a kongresszus tagjainak kebelében változások történtek. Eszerint Zichy Nándor gróf, Esterházy Miklós Móric gróf, Pálffy Miklós herceg és Apponyi Albert gróf, kiknek ketkét mandátumuk volt, egyik mandátumukról lemondtak, hasonlóképpen Vörös Mihály, Répássy György és Boskovics János lemondtak mandátumukról. Az elrendelt új választásoknál megválasztottak Major Ferenc dr., Otocska Károly, Samassa János, Kanecz István és Kovaliczky Kornél. Két választás eredménye még ismeretlen. Meghaltak a kegyes-tanítórend tartományi főnöke, Frank Ferenc, kinek helyébe Magyar Gábor, jelenlegi tartományi főnök, lépett. Esterházy Pál herceg, a kegyurak képviselőinek egyike, Rimely Antal, Osztrovszky József, Brezovay László, Fábián János, Salamon Tódor, Timkó József. A most nevezett képviselők helyébe megválasztottak: Nemeskéri Kiss Pál államtitkár, Lázár György, Melcer Gyula, Gedeon Aladár, ifj. Zichy János gróf, Semsey László dr. Az újonnan választott képviselők már benyújtott megbízó levelet az igazolóbizottságnak adatnak át, a többi képviselők felszólitatnak, hogy mandátumaikat mielőbb nyújtsák be, a kegyurak pedig felkéretnek, hogy új képviselőt válaszszanak. Elnök előterjeszti az érdekelt megyei törvényhatósági bizottságoknak egy kérvényét, melyben azt kérik, hogy a zágrábi egyházmegyéhez tartozó muraközi katholikusok a kongresszuson szintén képviseltessenek. Ez a kérvény annak idején napirendre tűzetik. Schlauch Lőrinc dr. bíboros-püspök mint az igazoló bizottság elnöke beterjeszti ezen bizottság jelentését, mely Günther Antal dr. előadó rövid megokolása után tudomásul vétetik is. Itt is elmondhatjuk, hogy általában a legjobb irodalmi műveket nagyobbára oly férfiak nyújtják, akik hivatalos elfoglaltságuk közben az irodalmat nem annyira életmódnak, mint inkább mellékcélnak, a lélek gyönyörködtető eszközének tekintik. Milton kezdetben egy szerény tanítói állomáson működött, a köztársaság idejében pedig a kormányzó mellett viselt titoknoki hivatalt. Locke, a híres bölcsész többféle hivatalt viselt, először a kereskedelmi minisztériumnál titoknoki állásban alkalmazták, később kereskedelmi s gyarmati felebbezési biztossá nevezték ki. Különösen Angliában sok irodalmi férfiú került ki a kereskedők közül, így pl. Walton Izsák vászonkereskedő volt. De Foe fölváltva volt lókupec, téglagyáros, kereskedő, írós, politikai ügynök. Richardson Sámuel üzlete hátsó osztályában írogatta elbeszéléseit, melyeket aztán boltjában önmaga adott el. Franklin Benjamin éppen oly ügyes nyomdász és könyvkereskedő volt, mint a minő kitűnő szerző, bölcsész és államférfi. Stuart Mill legjobb műveit hivatalos elfoglaltsága közben írta, t. i. a keletindiai társulat számvevője volt. Olaszhon nagyhírű írói s költői is részint üzletemberek, kereskedők, részint államférfiak, bírák voltak. Villani, Florenc legjobb történetírója, kereskedéssel foglalkozott. Dante, Petrarca, Bocaccio, egy vagy más követségnél voltak alkalmazva . Dante egy ideig éppen vegyész és fűszerkereskedő volt. Galileo, Fermni, Galvani, mint orvosok keresték kenyerüket. Ariosto éppen oly ügyes üzletember, mint amilyen lánglelkű költő volt. Cervantes, Lope de Vega, Calderon, Camoens, Descartes, La Rochefoucauld egytől-egyig híres külföldi írók, ifjú korukban a katonaságnál szolgáltak. A külföld híres államférfiai közül is többeket említhetünk, kikre az irodalom méltó büszkeséggel tekint, mint pl. Thiers, a francia köztársaság volt elnöke, Guizot, Lamartine stb. Maga III. Napoleon is «Julius Caesar» életrajzával pályázott a francia tudós társaság tagságára. Anglia elsőrendű minisztere Pitt, midőn a hivataloskodásba beleunt, éppúgy, mint nagy pályatársa Fox, örömest s odaadással szente magát a görög s római remekírók tanulmányozására. Conning és Wellesley lelépvén a közpályáról, Horatius műveit fordítgatták. Derby gróf az államügyektől visszavonulván, gyönyörű fordításban adta ki Homer «Iliászát». Gladstone is «Tanulmányok Homérról» című művének sajtó alá rendezésével töltötte el szabad idejét. S ami sajátságos, míg a kizárólag tudományokkal s irodalommal foglalkozó emberek általában ismeretesek szórakozottságukról s az életben való ügyetlen föllépésükről, addig e dilettáns írók mindkét téren igen jól megállták helyöket, így Newton Izsák a pénzverdénél épp oly hasznavehető főnök volt, mint mily kitűnő természetbúvár volt. A Humboldttestvérek mindennemű vállalataikban, lett légyen az irodalom, bölcsészet, bányaügy, nyelvészet, közigazgatás vagy politika, egyaránt sikeresen jártak el. Niebicho történész, mint igen ügyes és erélyes üzletember volt ismeretes. Szóval úgy a külföldi, mint hazai íróink is bebizonyították, hogy nincs oly élet- és foglalkozásmód, melylyel az irodalom művelése összeegyeztethető nem volna. A legtöbb nagy elme pihenésnek, szórakoztató időtöltésnek tekintette az Írással való foglalkozást s mégis nem egy közülök rövid idő alatt nagyobb szerűt alkotott, mint mások, kik csupán e foglalkozásnak szentelték egész életüket. Fjudorovics Zsigmond: 2 Csütörtök, 1900. február 1.