Alkotmány, 1900. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1900-03-01 / 51. szám

ALKOTMÁNY. 51. szám.-3 Csütörtök, 1900. március 1. fejezte s felszólította őket, hogy írják alá a jegyző­könyvet, megtagadták az aláírást. Az anyakönyv­vezető figyelmeztette őket, hogy ilyen törvény­ellenes dolgoktól óvakodjanak, mert ha nem is írják alá az anyakönyvet, a törvény értelmében törvényes hitvesek, ha az előírt házasságkötést az anyakönyvvezető elvégezte. Aztán az ilyen makrancoskodásból még nagy baj is lehet, be is csukhatják az illetőket, kivált pedig azokat, kik az ilyen cselekedetre a tudatlan népet felbiztatják, úgy halljuk, ennek az ügynek is még igen komoly vége lesz, mert bebizonyosodott, hogy rosszakaratú biz­tatásra tagadták meg az aláírást.» Nagyon célsze­rűnek tartanók, ha a belügyminisztérium erélyesen figyelmeztetné azt az ó­becsei matrikánst, hogy az állami anyakönyvekről meg a polgári «há­­zasság»-ról szóló törvények egyetlen egy sza­kasza sem kötelezi feleket a «házassági» jegy­zőkönyv aláírása, sőt, hogy az 1896. évi 12.500 számú belügyminiszteri rendelet egyenesen ki­mondja, hogy a feleknek nem kell aláírniok a «házassági» jegyzőkönyvet. Az az ó­becsei matri­­káns tehát mindenképpen megfenyitendő eljá­rást tanúsított, midőn az aláírásukat megtagadó feleket brutálisan megfenyegette, eljárásukat «tör­vényellenes»-nek, «makranckodás»-nak nevezte s azzal fenyegetőzött, hogy «becsekatja» az illetőket, kivált azokat, kik a «tudatlan» népet felbiztatják az aláirás megtagadására. Jól teszi és kötelességét teljesíti minden pap, aki az aláirás megtagadására figyelmezteti a feleket s a felek csak vallási kötelességeknek tesznek eleget, mi­dőn aláírásuk megtagadása által mintegy kifeje­zést adnak annak, hogy ők Isten előtt érvényes házasságnak nem tekintik a polgári kötést. Még csak az kellene, hogy Széll Kálmán érájában ilyenért is üldöztessenek a katholikusok. A tisztességtelen verseny ellen. A szegedi keres­kedelmi és iparkamara tegnap teljes ülést tartott, melyen kifejezést adott annak, hogy helyesli a tisz­tességtelen verseny megakadályozására tervezett kü­lön törvény meghozását. Mert igaz ugyan, hogy az ipar-kereskedelmi és más speciális törvényekben foglaltaknak oly rendelkezések, melyek a tisztesség­telen verseny egyes nemeinek megtorlására alkalma­sak, de a gyakorlat azt igazolta, hogy ezen, a kü­lönböző törvényekben elszórt rendelkezések védelmét az érdekeltek kevéssé vették igénybe és eszerint in­dokolt, hogy az ipar és kereskedés terén foglalkozó közönségnek tudatába vitessék át, miszerint a tisz­tességtelen verseny minden ténye üldözés tárgyát képezi. A kamara általában helyesli a tervezetben megjelölt rendelkezések törvénybe foglalását és kéri, hogy maga az ez alapon készítendő törvényjavaslat is megküldessék a kamaráknak. A szegedi kamara határozata élénk bizonyítéka annak, hogy már a ke­reskedők körében is átlátják a délvidéken elharapód­zott uzsorának és tisztességtelen kereskedelmi ver­senynek tarthatatlan voltát. Üdvös dolog volna, ha a többi kereskedelmi kamarák szintén foglalkoznának a kérdéssel s követnék a szegedi kamara példáját­ étkezni. Az igazság kedvéért meg kell je­gyeznem, hogy ízlett az ebéd a vendégek­nek is, Csányinak is. Örült, hogy immár végére ért a látogatásnak, így telt el kellemes beszélgetések és vissza­emlékezések közt az idő. Milyen jók és vakok az anyák ! Gyermekeikben évek múlva is azt a kedves, ragaszkodó fiút látják, aki keservesen sírt, ha két napra el kellett mennie anyja mel­lől. Nem látják a közéjök torlódó éveket, a fel­nőtt férfi új világát, gondolatait, törekvéseit. Él emlékeiben, szülötte változatlan érzelmeinek hi­tében . . . Nemsokára mind sűrűbben kezdte Csányi az óráját nézegetni. — Drága jó anyám, nem neheztel ugy­e­bár, de nekem most mennem kell. Egy sürgős jelen­tés elvégzését ígértem ma délutánra. Jaj, csak kissé több időm volna. — Sohase aggódjál fiam. Kibeszéltük már magunkat. Mi szépen elmegyünk, a sógorasszony majd elkísér, te meg megysz a dolgodra. Elváltak könyek s erős ígérgetés közt, hogy nemsokára hazamegy Józsi. Elkísérte őket egy darabig s újabb bucsuzás után végleg elváltak. — Hálát adok a jó Istennek, hogy jó fiúvá neveltem föl, hálálkodott a jó asszony s szemét törölgetve. Csányi pedig visszatért lakására s minthogy korán volt még látogatóba mennie, szivarra gyújtott, leheveredett a kanapéra, végtelenül megkönnyebbülten mondogatta: — No hála az égnek, csakhogy ezen is túl vagyok. Püspöky László: A moravicai mandátum. A moravicai mandátum betöltése némi izgalmat okoz Temes vármegyében. Eddig négy jelölt lépett fel. Az egyik Fülöpp Béla dr., (volt nemzeti párti) aki kormánypárti program­­mot vall magáénak. A kerület intelligenciája az ő zászlaja alá sorakozik. Igen veszedelmes rá nézve Stojanovits Iván báró földbirtokos jelöltsége, akinek a kerület szerb és román köreiben van nagy nép­szerűsége. Ugyancsak nemzetiségi jelölt Babes Emil dr. fővárosi ügyvéd, míg Manassy György dr. főispáni titkár, kinek egy verses szabadelvű­ frakció ajánlotta fel a mandátumot, a régi rendszer hívei közé számít. A kerületben attól tartanak, hogy a választás tiszta­ságát a hivatalos apparátus nagy mértékben befolyá­solni fogja, mindazonáltal bíznak Széll Kálmán azon szavaiban, melyekkel programmja sarkpontjává a tiszta választásokat tette. Széll Kálmán és Goluchovszlo a királynál. Széll Kálmán miniszterelnököt ma délelőtt 10 órakor a király egy óráig tartó magánkihallga­táson fogadta. Ugyancsak a délelőtt folyamán fogadta a király Goluchovszki gróf külügyminisz­tert is. Goluchovszloi tegnap Széll Kálmán mi­niszterelnökkel értekezett, valószínűleg a hét végéig marad Budapesten. A piaristák választó­joga. Budapest, február 28. Már a múlt hét elején levelet kaptunk Privigyéről, amelynek írója elpanaszolja többek között, hogy Pri­vigyén a községi választás alkalmával Filberger fő­szolgabíró nem engedte leszavazni a privigyei piarista tanárokat azon a címen, hogy ők sem választók, sem választhatók nem lehetnek, mert adót nem fizetnek és nincs saját nevükre kiállított adókönyvük. A házfőnököt, Rózsaheg­yi Jánost is elutasította, mert az adót a Kegyesrendi h­áz című adókönyvre űzeti. Meghatalmazást kért tőle. A társház tagjai adtak házfőnöküknek meghatalmazást. A főszolga­­bíró ezt visszadobta, mert szerinte alattvalók főnö­küknek meghatalmazást nem adhatnak. Az előbbi években a privigyei piarista tanárok bírtak szavazati joggal és a házfőnökök : Karsay László, majd Pohos János, a képviselőtestületnek választott tagjai voltak. Most a főszolgabíró teljes önkénykedéssel megfosz­totta őket joguktól, melylyel az 1886. XXII. t.-cikk 33. §-a alapján, azt hiszem, birunk. Az országban levő összes piarista­ házak főnökei választott városi képviselők. Sőt a tanárok közül van három, kettő Veszprémben, egy pedig, Kovács Endre, Sátoralj­a-Ujhelyen. A kis­szebeni városi képviselő testületnek választott tagja Zsinka János nyug­­tanár, aki évtizedek óta nem tanít már. Huszonöt piarista, városi képviselő van az ország­ban. Tehát az ország többi városainak elöljárói nem tudják a törvényt, csak egyedül a privigyei főszolga­­bíró Filberger Gyula. Országgyűlési képviselőségnél a piaristák választók és választhatók, a községi kép­viselőválasztásnál pedig semmi joguk nincs? Ez ért­hetetlen ! A többi tanító szerzetes, a ciszterciták, bencések,­­premontreiek, minoriták mind hasonló szerzettel bír­nak a piaristákkal és választók és választhatók. Filberger az állításunkra , hogy 25 választott vá­rosi képviselő van a piarista rend tagjaiból — kije­lentette, hogy az mind törvénytelen. Igaz volna ez ? Megjegyzem még itt, hogy a privigyei piarista ház­főnök, Rózsahegyi János 228 szavatot kapott a köz­ségi képviselésre, de Filberger Gy. elvetette és he­lyére Czibidka, az uradalom és piaristák kovácsát vette be, akinek 14 szavazata volt. Helyes-e ez a cselekedete Filberger Gyula privigyei főszolga­bírónak ? Ezeket panaszolja a hozzánk küldött levél, amely­nek alapján aztán február 20-ai vezércikkünkben szóvá is tettük az ügyet. Ma ugyanerre az esetre vonatkozólag az alábbi levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő úr ! Engedje meg, hogy becses lapjában még egyszer visszatérhessünk a privigyei képviselőválasztásra. Kényszerít bennünket erre Filberger főszolgabíró, aki becses lapjának 43-ik számában megjelent cikk ellen a Nyitramegyei Közlöny című hivatalos lapban mo­sakodik az ellene emelt vád ellen és miután menté­sére írt cikkében valótlan állításokkal akarja a vádat gyengíteni, az igazság érdekében kénytelenek vagyunk cikkére reflektálni. Filberger úr azt állítja, hogy Privigyén a piaristák sem a községi választók névjegyzékében felvéve, sem adóval megróva nincsenek, holott a választók, név­jegyzékének 111. tételében fel vannak véve Kegyes­rendi ház címén; adót pedig fizetnek 121 kor. 70 fillért az adófőkönyv 132., 133. és 136. tétele sze­rint, tehát úgy az egyik, mint a másik állítása a valóságnak meg nem felel. Rózsahegyi Jánosra vonatkozólag azt mondja, hogy ő a választását illetőleg azt meg nem semmi­sítette, hanem a reá eső törvény szerint semmis szavazatokat figyelembe nem vette. Éppen ebben rejlik eljárásának törvénytelensége és törvény nem tudásának bizonyítéka — propria fassio, ut miile testes. Mert nem tartozik jogköréhez azt kimondani, hogy a beadott szavazatokból melyik érvényes és melyik semmis, miután az eljárás egészen más, amelyet a törvény előir. Az 1886. évi XXII. tvcikk­ 49. §-a szerint: «a szavazás eredményét a választási elnök — jelen esetben nem is a főbíró, mert nem ő elnökölt — a helyszínen azonnal kihirdeti és eljárá­sáról a képviselőtestületet értesíti», — tehát aki olvasni tud, az megérti a törvény ebbeli rendelkezéséből, hogy az elnöklőnek semmi joga sincsen a szavazatokat bírálni, hanem egyszerűen az eredményt, tudniillik ki mennyi szavazatot kapott, kihirdeti, a képviselő­­testületnek bejelenti, amely a legtöbb szavazatot nyert — itt hét — képviselőt megválasztottnak je­lenti ki és az eredményt közzéteszi. Más joga tehát abszolúte nincs a főbírónak, ami a következő 50. §-ból is kiviláglik, amely azt rendeli, hogy a válasz­tás elleni panaszok, továbbá a megválasztott kép­viselő választhatósága ellen tett észrevételek a vá­lasztástól számított tíz nap alatt az igazolóválaszt­mányhoz nyújtandók be, amiből világos, hogy csakis az igazolóválasztmány jogosult valakinek megválasz­tását megsemmisíteni első fokban, de soha semmi körülmények között a főszolgabíró és midőn azt mégis megtette, hivatalos hatalmával visszaélt és a törvényt durván megsértette. Ami pedig a rendház főnökének megválasztható­­ságát illeti, az a napnál világosabb, mert az 1886. évi XXII. t.-c. 36. §-a szerint községi választó minden testület, intézet, társulat, cég, ha a községben fekvő vagyonnal bir és arról adót fizet. Köztudomású dolog, hogy a piarista rendház Privigyén vagyonnal bir és mint lentebb kimutattuk, adót űzet, tehát választó jogát az 1886. évi XXII. t.-c. 38. §-a alapján törvényes képviselője , a házfőnök által gyakorolja, teh­át, ha a házfőnök választó, akkor meg is választható és miután a rendház a választók lajstromának 111. tétele alatt előfordul, annak törvényes képviselője választó is, megválasztható is. Ami Juriss Mihály helybeli címzetes kanonok és plébános, országgyűlési képviselőre vonatkozó men­tegetőzését illeti, az már éppen gyönyörű. Ugyanis a községi képviseletről szóló 1886. évi XXII. t.-c. 32. §-a szerint minden 100 lélek után egy képviselő számittatik; ezek felerészben a leg­több egyenes államadót fizető községi lakos, felerészben pedig a közönség választottaiból áll. Privigye város szabályrendelete szerint a választott képviselők száma 14, tehát a legtöbb adót fizető képviselők száma sem lehet több 14-nél, ebből önként következik, hogyha amint a főbíró védekezésében mondja a Juriss Mihályt a 18. helyre vette fel a lajstromban az annyi, mint semmi, mert azon a helyen semmi jogot nem gyakorolhat s így képviselőnek nem is tekinthető. Igaz ugyan, hogy a főbíró 20 virilista képviselőt állapított meg 14 választottal szemben, de mert ezen eljárása törvényellenes, ezekben a felebezés már a belügyminiszterhez ment és pedig a fent idézett tör­vény 36. §-nak 5. kikezdése alapján. Egyébként a fent elpanaszolt esetek nem állanak egymagában. Hiszen láttuk mi már azt is, hogy mi­dőn egy jegyzőt egy körre reá akart erőszakolni s nem tudta neki megszerezni a szavazatok többségét, ráparancsolt a körorvosra és körgyámra, minthogy a körhöz 10 község tartozott, adjon le mindegyikük 10—10 szavazatot, hogy így a két szavazat többsé­get biztosíthassa. Természetesen ez eljárás megfe­­lebbeztetvén, megsemmisíttetett. Különben erőszakos eljárásának mi mindennap tanúi vagyunk. Alig hogy ideérkezett, felfügesztette­­a városi pénztárnokot, akinek felebbezése folytán eljárása megsemmisittetett. Rövid időre rá fe­gyelmit indított a városbiró, jegyző és pénz­táros ellen. Határozata felebbeztetvén, megsemmi­­sittetett. Kácser dr. orvost annyira zaklatta, hogy kénytelen volt lemondani és elmenni a vidékről. Lax körorvost felfüggesztette és lemondásra kény­­szeritette. Jelentsik dr. járási orvost, ki még egészen munkaképes, erőteljes ember, nyugdíjba menni kény­­szeritette. Összekapott már minden intelligens em­berrel, úgy, hogy valóságos csapása e vidéknek. Ment is már ellene panasz a belügyminiszterhez, fő­ispánhoz, alispánhoz s várjuk türelemmel az elinté­zést s ha türelmünk kifogy, összegyűjtjük a számta­lan más adatokat is és szolgálunk majd azokkal a belügyminiszter urnak ítéletére bizván, hasznos szol­gálatokat tehet-e egy tisztviselő ezen exponált kerü­letben, aki mindenkivel összevész, a törvényt sem­

Next