Alkotmány, 1900. április (5. évfolyam, 78-102. szám)
1900-04-01 / 78. szám
ALKOTMÁNY. 78. száza. __________________ ___________ 1 Vasárnap, 1900. áprilisi, és vesztegetéssel állított össze, keresi az uj politikának is a bázisát. Epurált közigazgatási hatalmat? Nem. Ugyanazok a főispánok, alispánok, szolgabirák és jegyzők ma is korlátlanul basáskodnak a régi rendszer szabadalmán a független polgárokon, kik a Bánffy -uralomnak voltak mindenre kész és képes csatlósai. Mindez pedig egyenként és összevéve a Széll Kálmán politikai halálára dolgozik és spekulál. De a felelősség azért, hogy ez így megy és így mehet, azt hiszszük, nem egyedül a jelenlegi miniszterelnököt terheli. A hiba ott van, hogy az erkölcsileg megbukott szabadelvű politikát akarják közös erővel tovább is az uralomban fentartani. Ezzel pedig elválaszthatlanul együtt jár az önérdek által teremtett erőszak és korrupció. Az az erőszak, mely meghamisítja a népképviseletet. Az a korrupció, mely minden rangú korteseit konccal jutalmazza meg. És az a kegyetlenség, mely az adó miatt elárverezted a földhöz ragadt szegény ember utolsó vánkosát, de egész gazdag megyék kormánypárti kis- és nagy korteseit felmenti az adófizetés kötelezettsége alól. Kérdezze csak meg valaki a képviselőházban most kezdődő appropriacionális tárgyalás folyamában a pénzügyminisztertől: mennyi olyan adóhátraléka van Torontál megyének, melyet törölni kell ? Azt halljuk, kerek öt millió forint, mely elévült, mert ha ott exekválják vala az adóhátralékosokat, nem lehetett volna szabadelvű képviselőket választani. Íme a szabadelvű politika a maga egész romlottságában. És nincs széles ez országban politikus, aki orvosolni tudná ezeket a rendszerben fekvő bajokat, míg ezzel a szabadelvű politikával nem szakít. Mert azt a liberális miniszterelnököt, aki koncot nem ad, mely e politikának ma egyedüli tartalma és alapja, mindig meg fogja buktatni az a másik liberális politikus, akitől konc remélhető. Amint hogy az egyházpolitika is a kóficnak és a zavarosban halászás lehetőségének gonosz taktikájánál nem volt egyéb. Ennek a politikának pedig nem szabad megadni az appropriációt. Nem tudván szert tenni Maláknéra, merészet gondolt. Annyira kucorgott, annyira kucorgott, míg végre egy negyed osztálysorsjegyet vett. Ismerem Mártont s azt is tudom, hogy kire száll a füst. Ezek után, amiket Mártonról mondtam, se a banalitás, se a nagyképűsködés, se a szertelenség vádjai nem férhetnek hozzám, ha tudtul adom, hogy Márton nyert. Nyert, még pedig sokat. Azonnal felmondott s a hazánkbeli Klondikéba utazott. Gyomrát naponként többször is megtölthette: boldog volt. Többször éldelt olyan étkeket, amilyeneket még a rendelkezési alappal és pártkasszával rendelkező miniszterek is csak húsvétkor ha esznek. A szalonnát, mi régi napjaira emlékeztette, megvetette és utálta, a kaviárt kanállal ette. Boldogsága rövid és kétes volt. Gyomorrákot kapott, meghalt. Sírja fölött enyeleg az alkonyi szellő . . . Még egy világítás! Még egy villámsugár! Nem tagadom, a következő eset kissé alpári. Uraim ! Bemutatom önöknek Lilit, özv. Szilbertadenné széphozományú, fiatal leányát. Két gentleman harcolt Liliért, életre, halálra. Ezeket is bemutatom Goldfein Zoltán dr. fiatal ügyvéd és színműíró, Garabán (korábban: Grósz) Soma, mechanikus. Jellemzem Lilit egy dialóggal: — Gyermekem! —■ dudol édesen Szilberfadenné a reggelinél ne babrálj folyton a köténykéddel. — Babrálok. — No de ha mondom, ne babrálj! — Babrálok. — No hát csak babrálj ! — Azért se babrálok! . . . Lili a ligeti tó mellett sétál, mellette Goldfein. — Nagysád ! — véli az utóbbi — nézze csak, a tó olyan, mint az indulatos ember. Ha csak egy kis követ is dobok bele, egész terjedelmében hullámozva reagál. Mily szép a derült, nyugodt kedély, mely a mindennapi élet apró bántalmait mosolyogva tűri. A nehezen megszerzett önuralom, komoly egyéniségünk érzete azonnal megismerszik, mert — hogy úgy mondjam — mintegy énünk felszínén úszik és — mint a tejszin a savót — eltakarja több-kevesebb gyarlóságunkat. Erre Lili előrántja aranyórácskáját. — De Goldfein! — szól megütődve — hisz mindjárt tizenkét óra lesz s ön még mindig aluszik, folyton álmodik ?! Lusta ember! — s kacagott, de nagyon. Goldfein ráesett ama jól ismert dologra, ami kazár nyelven a «plüh» fogalma alatt ismeretes. Goldfein azonban kitartó harcos. Egy új Roberts. Még egy «pugna contra cor»-t rendezett a mama névnapján. Már az ötödik felköszöntőt mondta a legválogatottabb kifejezésekkel, midőn — mintegy érezve a kihívást — feláll végre Garabán Soma is. — Uraim és hölgyeim! — kezdte, mechanikushoz illő áreszi hangon — tudják-e, ki megelégedettebb ? Az-e, kinek 40.000 forintja van, vagy az-e, akinek hét leánya van? Önök gondolkoznak. Hát kérem, akinek hét leánya van az megelégedettebb, mint a másik. Mert akinek 140.000 forintja van, az még többet kíván; de akinek hét leánya van, az nem kíván többet , az meg van elégedve. Csak azt akartam még mondani, hogy a sok felköszöntővel már mi is teljesen meg vagyunk elégedve. Goldfein másodszor esett picihre , de nem ért rá szégyenkezni, mert azonnal és bámulva vette észre mindenki, hogy az asztal közepére helyezett nagy vizes korsó megmagyarázatlan módon inogni kezdett. — Ah! — kiált Soma úr — ez az a bizonyos magnetizmus ! És rögtön megkérdezte a korsótól, hogy tud-e valamit ? A korsó hevesen kezdett ingani, mintha boszankodott volna a bántó kérdés miatt. Ezután kiinogta a korsó, hogy Goldfein 31 éves, Garabon pedig csak 28. Goldfein kitörni készült. Elkésett. Helyette az ebédlő négy sarkában apró rakéták kezdtek kitörni, tüzes, de ártalmatlan csillagokat szórni. A meglepetés és gyönyör általános. A szerzőt mindenki sejtette, alea jacta est. Az ügyvéd a korsó körül kezdett kutatni, a mechanikus gyanús mozdulatot tett; a korsó többet nem ingott Mi ezt mind ? Egy vékony, hosszú gummicső, léggel telt gömböcskékkel a végén. No meg egy kis összejátszás az asztalterítő személyzettel. Ez az egész ez mind. Mondhatnám, hogy ez sok. Hiába emlegette a jó, az okos bama Goldfeint. Lili rögtön készen volt a stereotip válaszszal ! — Azért sem! A mechanikus nyert. Lilit nyert. BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, mire. 31. Az országgyűlési néppárt hétfőn, április 2-án, délután 5 órakor saját közhelyiségében (VIII., József-körút 35.) értekezletet tart. Az értekezlet, amelyen ifj. Zichy János gróf fog elnökölni, több folyó ügy elintézése után ki fogja jelölni a pártnak a delegációba küldendő tagjait. A király személye körül való miniszter kineveztetése. A hivatalos lap mai száma közli a két királyi kéziratot, mely egyike Széll Kálmánt felmenti az a latere miniszterség teendőitől, másika pedig azt a tárcát Széchenyi Gyula gróffal tölti be. Esterházy Miklós herceg államtitkár. Egyes kormánypárti lapok szerint újra tervbe van véve az ő Felsége személye körüli minisztérium államtitkári állásának betöltése. A jelöltekre vonatkozó számos kombináció közül legvalószínűbbnek tartják azt, hogy Esterházy Miklós herceg lesz az új államtitkár. Ezzel a híreszteléssel szemben a Bud. Tud, egyszerűen ráutal arra a tényre, hogy az 1900. évi költségvetésbe a nevezett államtitkári állás költségei elő sincsenek irányozva, amiből kiviláglik, hogy ezen állás betöltésére mérvadó körökben egyáltalában nem is gondolnak. A választási fuvardíjak. Veszprém megye törvényhatósági bizottsága április 10-én délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya: «A választói fuvardíjak megállapítása tárgyában alkotott megyei szabályrendelet a belügyminiszter jóváhagyásra alkalmasnak nem találván, új szabályrendelet alkotása. Mindenesetre helyes dolog, hogy Veszprém megye siet a belügyminiszter útbaigazítása alapján megalkotni a választási fuvardíj-szabályrendeletet, de már kevésbbé helyeselhető az, hogy éppen a nagyhétre hivatott össze a közgyűlés, amikor is a törvényhatósági bizottság azon tagjai, akik egyszersmind katholikus lelkészek, bajosan jelenhetnek meg a fontos közgyűlésen. Itt említjük, hogy Sáros megye rendes közgyűlése tegnap állapította meg a fuvardíjszabályrendeletet. A ruthén ügy az O. M. G. E.-ben Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ma d. u. 4 órakor igazgató választmányi ülés tartott, melyen Kodolányi Antal interpellációja révén szóba került György Endrének az ügye is, aki tudvalevőleg Munkácson a ruthének ügyében összehívott gyűlésen, mint az O. M. G. E. kiküldöttje egyedül helyezkedett Egán Ede jelentésével ellentétes álláspontra. A nagy visszatetszést keltő magatartás bírta Kodolányit arra, hogy a választmányban szóvá tegye az ügyet, hogy váljon joga volt e György Endrének az O. M. G. E. nevében beszélni s az egyesület szolidaritást vállal-e felfogásával. Az igazgató-választmány Kodolányi interpellációjára egyhangúlag kijelentette, hogy Darányi földmivelésügyi miniszternek ruthén akciójához mindenben hozzájárul . Egánnak a kiküldött miniszteri biztosnak e téren tett eddigi működését egészben helyesli. György Endre úr ebből a határozatból levonhatja a konzekvenciát s okulást meríthet belőle a jövőre nézve. A képviselőház hétfőn délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalását kezdik meg. A tárgyalás előreláthatólag két rendes ülésnél többet nem fog igénybe venni. Riadó: A Bud. Tud. írja: Az országgyűlési szabadelvű párt vezetősége felkéri a párt tagjait, hogy a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása alkalmából hétfőn a képviselőházi ülésnek már a legelején minél nagyobb számban jelen lenni szíveskedjenek. A felvidéki kivándorlás. Egyre szaporodnak azok a szomorú adatok, amelyek a felvidéki keresztény nép szakadatlan kivándorlásáról tesznek megdöbbentő bizonyságot. Sáros megye törvényhatósági bizottsága Eperjesen tegnap tartott rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a vármegye területén egyre nagyobb mérveket öltő kivándorlás meggátlására apügyminisztériumhoz felíratott intéz azzal a veréssel, hogy a már használt útlevelekkel való visszaélés meggátlása céljából az útlevelek fénykép mellékelése is kötelezően kimondassék, valamint, hogy az útleveleknek használat után feltűnő módon leendő érvénytelenítésük is kieszközöltessék. Az alispán felhivatott, hogy a községi elöljáróságok felelősség terhe mellett a leglelkiismeretesebb eljárásra utasítsa. Elhiszszük, hogy Sáros megye törvény-