Alkotmány, 1900. április (5. évfolyam, 78-102. szám)
1900-04-19 / 93. szám
ALKOTMÁNY, 93. szám, Csütörtök, 1900. április 19. * Roland mester a külföldön. Zichy Géza gróf operája folytatja sikeresen megkezdett körútját a külföld előkelő színpadjain. E hónap 26-án kerül az érdekes mű Hamburgban színre Gille karnagy vezetésével és három napra rá, azaz 29-én Braunschweigban, Hudel, a nevezetes dalszerző karnagy vezetésével. Zichy Géza gróf jelen lesz mind a két előadáson. * Robinson Crusoe. A Népszínház igazgatósága megvette Blum és Decourcelle Robinson Crusoe című látványos színművét, mely a párisi Chatelet-színháznak ez idő szerint szenzációja. A darab még az idei szezonban kerül szinre a Népszínházban. * Műsorváltozás. Az Ingyenélőknek péntekre hirdetett előadása a Népszínházban Blaha Lujza aszszony gyengélkedése miatt elmarad s helyette a Kis szökevény kerül szinre Hegyi Arankával és Küry Klárával. * A Népszínházban holnap újra a Szép Heléna kerül színre, a címszerepben Kiry Klárával. Párist Gábor József, Orestest pedig Bojár Teruska fogja játszani. A többi szerepek változatlanok. * Magyar képzőművészek Párisban. A párisi kiállítás magyar osztályán a magyar, horvát, szlavón és dalmát művészek összesen 285 művel vannak képviselve. E számban a magyarok vannak túlsúlyban, akik 128 festményt, 42 szoborművet, 42 tervrajzot és 35 metszetet állítottak ki. A magyar műkiállítás katalógusa most jelent meg. Bevezető részét K. Lippich Elek dr., a közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályának vezetője írta, alaposan ismertetve a magyar képzőművészet történetét, jelen művészeti viszonyainkat s a kiállító művészeket. A katalógus befejező részében a kiállított művek sikerült reprodukciói vannak. A francia nyelvű tájékoztató könyvet ingyen kapják a kiállítás látogatói. FŐVÁROS. — A főváros közgyűlése. Nagyon mozgalmasnak ígérkezett a közgyűlés. A főváros közgyűlésterme szokatlanul érdekes képet mutatott. A városatyák a húsvéti ünnepek után először jöttek össze s csakhamar megtelt a terem. A várt szenzációk azonban elmaradtak, mindamellett a programm két pontja meglehetősen felizgatta a kedélyeket. Az egyik, igaz, csak nemes felbuzdulást gerjesztett, a honi ipar pártolásának kérdése, a másik már kavargó vihart támasztott: az orvosok inkompatibilitásának ügye. Zólyom vármegye közönsége ugyanis köriratban felhívta az ország összes törvényhatóságait, tehát Budapestét is, hogy a hazai ipart tőlük telhetőleg támogassák. Havas, Polónyi, Eilenburg szóltak lelkesen a kérdés mellett s a közgyűlés örvendetesen járult hozzá Zólyom vármegye felhívásához s elhatározta, hogy a főváros szükségleteit, amennyiben az lehetséges, a honi ipar figyelembevételével szerezze be. Az orvosok inkompatibilitása volt a másik érdekes tárgy. Ugyanis több székesfővárosi kórházi orvos felebbezett az összeférhetetlenségi eseteikben hozott tanácsi határozat ellen. A tanács úgy kontemplálta a dolgot, hogy a fővárosi kórházak orvosai más kórházakban semmiféle állást el nem foglalhatnak , de azok az orvosok, kiket az új intézkedés már abban a helyzetben talált, hogy két állást is betöltenek, maradjanak meg mindkét állásukban. Portik Ottó dr. és Bródi Lajos helyeselték a tanács álláspontját, míg Polónyi meggyőző érvekkel bizonyította, hogy a fővárosi kórházak orvosainak inkompatibilitását minden feltétel és kivétel nélkül ki kell mondani. Szenvedélyes közbeszólások hangzottak el és izgatott hangulat uralkodott Polónyi beszéde alatt. Végre elnök szavazásra bocsátotta a kérdést. A közgyűlés óriási többséggel kimondta, hogy a fővárosi kórházak orvosi állásai inkompatibilisek más kórházak állásaival s szigorúan végrehajtandó az az elv, hogy egyetlen fővárosi kórházi orvos sem viselhet állást más kórháznál, sőt még azok is kötelesek lemondani egyik állásukról, akik a múltban a főváros kórházain kívül máshol is alkalmaztattak. Az iparostanoncok oktatása ügyében Havas Rezső szólalt fel. Szerinte az iparos-tanoncok sajnosan kénytelenek nélkülözni a hitoktatást, mi természetesen hátrányára van az iparostanoncok erkölcsi életére. Indítványában tehát arra kéri a közgyűlést, hogy utasítsa a tanácsot az iparos-tanoncok hitoktatása ügyében konkrét javaslattételre. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult Havas indítványához s igy lehet reményünk, hogy végre-valahára a fővárosi iparos-tanoncok hitoktatásának kérdése is dűlőre jut. A tanács azon javaslata fölött indult meg egy kis vita, hogy a Bástya-utca Nyári Pálról neveztessék el. Ballagi Aladár dr., Springer Ferenc dr., Szalai Mihály dr., Polónyi Géza felszólalásai után a közgyűlés elhatározta, hogy a Bástya-utca nevét történelmi szempontokból meghagyja, de egyúttal megbízta a tanácsot, hogy legközelebb tegyen előterjesztést, mely utcát lehetne a Belvárosban Nyári Pálról elnevezni ? Több kisebb-nagyobb tárgy elintézése után a közgyűlés véget ért. VIDÉK. (Védekezés a romániai zsidóbevándorlás ellen.) Ezen cím alatt írja a következő sorokat a hazár hajlamait legkevésbbé sem titkoló Pesti Hírlap. A Romániából kivándorló zsidó családok nagy rémületet okoztak különösen Erdély határvidékein. Mint a tűzvész futott a hír, jön a tatár, azaz, hogy a romániai zsidók nálunk akarnak letelepedni. A rémület, úgy látszik, kissé korai, de azért egyes vármegyék óvatosságból idejekorán gondoskodtak a veszély elhárításáról, így Szolnok-Doboka vármegye — melynek az Egán által jellemzett kazárokból bőven kijutott — még március 30-án kelt alispáni rendeletével utasította a hatóságokat és elöljárókat, hogy éber figyelemmel kisérjék az ország közgazdasági érdekeit veszélyeztető elem bevándorlását s a bevándorlókkal szemben a legnagyobb szigorral járjanak el. Nevezetesen azok ellen, kik települési engedélylyel, rendes lakással nem bírnak, akik életfentartási jövedelmet kimutatni nem tudnak, a toloncszabályzat értelmében járjanak el. (Uj polgármester.) Pozsony törvényhatósági bizottsága Vay Dénes báró főispán elnöklete mellett tartott mai rendkívüli közgyűlésén töltötte be a Taller Pál elhunyta folytán megüresedett polgármesteri széket. A közgyűlés Brolly Tivadart, a város eddigi polgármesterhelyettesét egyhangúlag lelkesedéssel polgármesterré választotta. Brolly már 22 éve szolgálja a várost. A Budapesti Katholikus Kör ma délután öt órakor tartotta Molnár utcai palotájának dísztermében idei, a Kör fennállása óta tizenegyedik rendes közgyűlését. Pintér Kálmán ügyvivő alelnök néhány lelkes szóval üdvözölvén a szép számmal megjelent körtagokat, különösen arra buzdította őket, hogy most, miután a Kör a Wenckheim Frigyes gróf nagylelkűsége által sajátjává vált díszes palotával együtt sok terhet is vállalt magára, iparkodjanak ezen terheken az által is könnyíteni, hogy mennél több új tagot verbuváljanak ezen, a fővárosban olyannyira szükséges Katholikus Kör részére. Ezután bejelentette, hogy Esterházy Miklós Móric gróf, a Körnek sok éven át buzgó elnöke, ezen állásáról lemondott. Indítványára a közgyűlés élénk sajnálattal tudomásul vette a lemondást s nagy lelkesedéssel a Kör tiszteletbeli elnökévé választotta meg Esterházy grófot. Erről a közgyűlés táviratilag értesítette a grófot. A Kör uj elnökévé ezután egyhangúlag s nagy lelkesedéssel ifj. Zichy János gróf orsz. képviselőt választotta meg a közgyűlés. Zichy gróf távol lévén a fővárostól, a közgyűlés távirati uton értesítette őt megválasztásáról. Ismervén Zichy János gróf meleg érdeklődését a katholikus társadalmi fejlődés iránt, ő kétségtelenül szerencsés kézzel és a legszebb eredménynyel fogja vezetni a Budapesti Katholikus Kört. Ezután egyhangúlag tudomásul vette a közgyűlés Gyürky Ödön titkár évi jelentését a Kör múlt évi működéséről, nemkülönben az 1899. évi zárszámadásokat, a zárszámvizsgálók jelentését s megszavazta az 1900. évi költség-előirányzatot. Végül a választások következtek. Elnökké, mint már említve volt, ifj. Zichy János gróf választatott. Alelnökök lettek: Luczenbacher Pál és Szadovszky József. Az igazgató-választmányba rendes tagokat választottak : Bajthay Péter, Bánrévy Ferenc dr., Bánrévy József dr., Barkóczy Sándor báró, Báthory Antal, Csapodi István dr., Diescher Ferenc dr., Drajkó Béla, Éberling József, Engelthaler Ödön, Erdösi Károly (uj), Esthy János, Gosztony Aladár, Herczeg Mihály, Jámbor Gyula, Kanócz István, Köves György, Kurcz Antal, Lorberer Lajos (uj), Mihályfi Ákos dr., Müllner Pál, Peller Ágoston, Pintér Zsigmond, Popper Gusztáv, Schneider József, Szelmayer Károly, Szapáry István gróf, Tömör Ferenc, Varga Ferenc dr., Zsivkovics József (uj). — Póttagok lettek Erdősi Jenő és Gobbi Károly dr. Végül a közgyűlés nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a következő hódoló táviratot intézi a Szentatyához: Eminentissimo ac Reverendissimo Domino Cardinali Rampolla. Status Secretario Roma. Sociales Circuli Catholici Budapestiniensis ad conventum comonnnem indecimi anni frequentes in unum congregati, Beatissimo Patri filiali obsequio intimaeque pietatis zelo salutem plurimam dicunt et porro prosequendae functioni sociorum Circuli Catholici Eiusdem apostolicam benedictionem devotissime implorant. Colomannus Pintér, e Scholis Piis vicepraeses. Ugyancsak üdvözlő táviratot intézett a közgyűlés Vaszary Kolos bibornok, hercegprímáshoz is és ezzel a közgyűlés véget ért. * A mai közgyűlés elé terjesztett s a kör múlt évi működéséről beszámoló jelentésből, amelyet Gyürky Ödön titkár a szokott ügybuzgalommal állított össze, a következőket közöljük: A jelentés első helyen közli ifj. Zichy János grófnak a kör múlt évi rendes közgyűlésén mondott megnyitó beszédét a katholikus szociális tevékenységről. A kör vagyona 1899. végén 39.365 korona 84 fillért tett ki. A múlt évi bevételek 23.651 korona 78 fillérre, a kiadások 23.208 korona 14 fillérre rúgtak. Az 1900. évi költségvetési előirányzat a bevételeket és kiadásokat 31.277 korona 46 fillérben tünteti fel. A kör által kezelt «Vörösmarthy szoboralap» 11.939 korona 2 fillért tesz ki. A kör tagjainak száma 1149. Ezek közt van 72 alapító, fővárosi rendes tag 803, vidéki rendes tag 84, pártoló tag 190. Gyürky Ödön titkár jelentéséből ezeket közöljük: A jelentés mindenekelőtt kegyeletes szavakkal emlékezik meg b. e. Lévay Imréről, a kör alapítójáról s aztán rövid visszapillantást vet a kör több mint tízéves működésére. Szerényen indult meg a Budapesti Katholikus Kör, amelynek feladata: teremteni egy otthont a főváros katholikus polgárai részére; összegyűjteni, tömöríteni ebben az otthonban az eddig szétszórt katholikusokat, megteremteni a katholikus társadalmi életet, ápolni, ébreszteni, erősíteni a katholikus öntudat érzelmeit, a valláserkölcsi életet, kezdeményezni, vezetni nagy katholikus társadalmi mozgalmakat. Ami az elsőt, az állandó otthon létesítését illeti, ime itt áll ez a palota, mely ma már a Budapesti Katholikus Kör saját tulajdonát képezi. Csak néhány hét előtt tartottuk meg azt a rendkívüli közgyűlést, melyen birtokunkba vettük e házat, melyen a Házépítő Részvénytársaság tulajdonunkba bocsátotta ezt az épületet. Csak a legmélyebb hála érzetével emlékezem meg itt is a mi nagynevű jótevőnknek, Wenckheim Frigyes grófnak fejedelmi adományáról, melylyel e ház fölépítését lehetővé tette, melylyel ezt a palotát a Budapesti Katholikus Kör tulajdonába bocsátotta. Olyan áldozatkészség ez, melyhez hasonlót vajmi keveset tud felmutatni a magyar katholicizmus újabb története; olyan áldozatkészség ez, melyet magasztalni már nem is lehet, melyhez egyedül a hála, a köszönet méltó. Hála és köszönet az egész magyar katholicizmus részéről, melynek a mai viszonyok között szüksége van egy életerős központra az egyleti tevékenység vezetése, irányítása céljából. Hála és köszönet e főváros katholikus polgárai részéről, kiknek a nagynevű főur fényes otthont teremtett, hogy siessenek annak falai közé katholikus hitük bátor megvallására. Hála és köszönet a Budapesti Katholikus Kör részéről, melynek fenmaradását Wenckheim Frigyes örök időkre biztosította. Mikor megalakultunk, alig kétszázan voltunk, ma körülbelül 1200 tagja van körünknek. Az emelkedés, a szaporodás tehát kereken ezerre tehető tíz év alatt, nem számítva, hogy igen sokakat a halál ragadott el tőlünk és még többen pedig a fővárosból eltávozván, kénytelenek voltak kilépni körünk kötelékéből. Ami a katholikus társadalmi élet megteremtését illeti, e tekintetben bátran hivatkozhatunk tíz évi működésünkre. Törekvéseinknek, munkánknak ez képezte fő célját mindenkor s e téren nem kis eredményeket érhettünk el. Midőn megalakultunk, sokan mondták, hogy ha lesz is tagja körünknek, nem fog oda járni senki; hogy ha sikerül is társadalmi működést kifejtenünk, ez nem lesz katholikus s nem fog különbözni más egyletek működésétől. Azóta rendes napi összejöveteleink, felolvasásaink, nagybőjti előadásaink, hangversenyeink és táncmulatságaink által sikerült egy pezsgő, életerős társadalmi életet teremteni, mely szellemében, berendezésében, mindenben egyházunk szelleméhez törvényeihez alkalmazkodik. Felolvasásaink ma már a főváros legelőkelőbb közönségét gyűjtik össze. A felolvasásokat rendező bizottság, Csapodi István dr. egyetemi tanár elnöklete alatt, eddigelé száznál több felolvasást rendezett, melyek mindegyikén valamely katholikus kérdés került megbeszélés alá. Táncvigalmaink szintén nagy népszerűségre tettek