Alkotmány, 1900. április (5. évfolyam, 78-102. szám)

1900-04-19 / 93. szám

ALKOTMÁNY, 93. szám,­­ Csütörtök, 1900. április 19. * Roland mester a külföldön. Zichy Géza gróf operája folytatja sikeresen megkezdett körútját a külföld előkelő színpadjain. E hónap 26-án kerül az érdekes mű Hamburgban színre Gille karnagy vezetésével és három napra rá, azaz 29-én Braun­­sch­weigban, Hudel, a nevezetes dalszerző karnagy vezetésével. Zichy Géza gróf jelen lesz mind a két előadáson. * Robinson Crusoe. A Népszínház igazgatósága megvette Blum és Decourcelle Robinson Crusoe című látványos színművét, mely a párisi Chatelet-színház­­nak ez idő szerint szenzációja. A darab még az idei szezonban kerül szinre a Népszínházban. * Műsorváltozás. Az Ingyenélők­nek péntekre hir­detett előadása a Népszínházban Blaha Lujza asz­­szony gyengélkedése miatt elmarad s helyette a Kis szökevény kerül szinre Hegyi Arankával és Kü­ry Klárával. * A Népszínházban holnap újra a Szép Heléna kerül színre, a címszerepben Ki­ry Klárával. Párist Gábor József, Orestest pedig Bojár Teruska fogja játszani. A többi szerepek változatlanok. * Magyar képzőművészek Párisban. A párisi ki­állítás magyar osztályán a magyar, horvát, szlavón és dalmát művészek összesen 285 művel vannak képviselve. E számban a magyarok vannak túlsúly­ban, akik 128 festményt, 42 szoborművet, 42 terv­rajzot és 35 metszetet állítottak ki. A magyar mű­­kiállítás katalógusa most jelent meg. Bevezető részét K. Lippich Elek dr., a közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályának vezetője írta, alaposan ismer­tetve a magyar képzőművészet történetét, jelen művészeti viszonyainkat s a kiállító művészeket. A katalógus befejező részében a kiállított művek sike­rült reprodukciói vannak. A francia nyelvű tájékoz­tató könyvet ingyen kapják a kiállítás látogatói. FŐVÁROS. — A főváros közgyűlése. Nagyon mozgalmasnak ígérkezett a közgyűlés. A főváros közgyűlésterme szokatlanul érdekes képet mutatott. A városatyák a húsvéti ünnepek után először jöttek össze s csakha­mar megtelt a terem. A várt szenzációk azonban el­maradtak, mindamellett a programm két pontja meg­lehetősen felizgatta a kedélyeket. Az egyik, igaz, csak nemes felbuzdulást gerjesztett, a honi ipar pár­tolásának kérdése, a másik már kavargó vihart tá­masztott: az orvosok inkompatibilitásának ügye. Zólyom vármegye közönsége ugyanis köriratban felhívta az ország összes törvényhatóságait, tehát Budapestét is, hogy a hazai ipart tőlük telhetőleg támogassák. Havas, Polónyi, Eilenburg szóltak lel­kesen a kérdés mellett s a közgyűlés örvendetesen járult hozzá Zólyom vármegye felhívásához s elha­tározta, hogy a főváros szükségleteit, amennyiben az lehetséges, a honi ipar figyelembevételével sze­rezze be. Az orvosok inkompatibilitása volt a másik érdekes tárgy. Ugyanis több székesfővárosi kórházi orvos felebbezett az összeférhetetlenségi eseteikben hozott tanácsi határozat ellen. A tanács úgy kontemplálta a dolgot, hogy a fővárosi kórházak orvosai más kórházakban semmiféle állást el nem foglalhatnak , de azok az orvosok, kiket az új intézkedés már abban a helyzetben talált, hogy két állást is betöl­tenek, maradjanak meg mindkét állásukban. Portik Ottó dr. és Bródi Lajos helyeselték a tanács állás­pontját, míg Polónyi meggyőző érvekkel bizonyí­totta, hogy a fővárosi kórházak orvosainak in­kompatibilitását minden feltétel és kivétel nél­kül ki kell mondani. Szenvedélyes közbeszólások hangzottak el és izgatott hangulat uralkodott Polónyi beszéde alatt. Végre elnök szavazásra bocsátotta a kérdést. A közgyűlés óriási többséggel kimondta, hogy a fővárosi kórházak orvosi állásai inkompatibilisek más kórházak állásaival s szigorúan végrehajtandó az az elv, hogy egyetlen fővárosi kór­házi orvos sem viselhet állást más kórháznál, sőt még azok is kötelesek lemondani egyik állásukról, akik a múltban a főváros kórházain kívül máshol is alkalmaztattak. Az iparostanoncok oktatása ügyében Havas Rezső szólalt fel. Szerinte az iparos-tanoncok sajnosan kénytelenek nélkülözni a hitoktatást, mi természete­sen hátrányára van az iparostanoncok erkölcsi éle­tére. Indítványában tehát arra kéri a közgyűlést, hogy utasítsa a tanácsot az iparos-tanoncok hitokta­tása ügyében konkrét javaslattételre. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult Havas indítványához s igy lehet reményünk, hogy végre-valahára a fővárosi iparos-tanoncok hitoktatásának kérdése is dűlőre jut. A tanács azon javaslata fölött indult meg egy kis vita, hogy a Bástya-utca Nyári Pálról neveztes­sék el. Ballagi Aladár dr., Springer Ferenc dr., Szalai Mihály dr., Polónyi Géza felszólalásai után a közgyűlés elhatározta, hogy a Bástya-utca nevét tör­ténelmi szempontokból meghagyja, de egyúttal meg­bízta a tanácsot, hogy legközelebb tegyen előterjesz­tést, mely utcát lehetne a Belvárosban Nyári Pálról elnevezni ? Több kisebb-nagyobb tárgy elintézése után a köz­gyűlés véget ért. VIDÉK. (Védekezés a romániai zsidóbevándorlás ellen.) Ezen cím alatt írja a következő sorokat a hazár haj­lamait legkevésbbé sem titkoló Pesti Hírlap. A Ro­mániából kivándorló zsidó családok nagy rémületet okoztak különösen Erdély határvidékein. Mint a tűz­vész futott a hír, jön a tatár, azaz, hogy a romániai zsidók nálunk akarnak letelepedni. A rémület, úgy látszik, kissé korai, de azért egyes vármegyék óva­tosságból idejekorán gondoskodtak a veszély elhá­rításáról, így Szolnok-Doboka vármegye — melynek az Egán által jellemzett kazárokból bőven kijutott — még március 30-án kelt alispáni rendeletével uta­sította a hatóságokat és elöljárókat, hogy éber figye­lemmel kisérjék az ország közgazdasági érdekeit ve­szélyeztető elem bevándorlását s a bevándorlókkal szemben a legnagyobb szigorral járjanak el. Neve­zetesen azok ellen, kik települési engedélylyel, ren­des lakással nem bírnak, akik életfentartási jövedel­met kimutatni nem tudnak, a toloncszabályzat értel­mében járjanak el. (Uj polgármester.) Pozsony törvényhatósági bi­zottsága Vay Dénes báró főispán elnöklete mellett tartott mai rendkívüli közgyűlésén töltötte be a Tal­ler Pál elhunyta folytán megüresedett polgármesteri széket. A közgyűlés Brolly Tivadart, a város eddigi polgármesterhelyettesét egyhangúlag lelkesedéssel polgármesterré választotta. Brolly már 22 éve szol­gálja a várost. A Budapesti Katholikus Kör ma délután öt órakor tartotta Molnár­ utcai pa­lotájának dísztermében idei, a Kör fennállása óta tizenegyedik rendes közgyűlését. Pintér Kálmán ügyvivő alelnök néhány lelkes szóval üdvözölvén a szép számmal megjelent körtagokat, különösen arra buzdította őket, hogy most, miután a Kör a Wenckheim Frigyes gróf nagylelkűsége által sajátjává vált díszes palotá­val együtt sok terhet is vállalt magára, iparkodja­nak ezen terheken az által is könnyíteni, hogy men­nél több új tagot verbuváljanak ezen, a fővárosban olyannyira szükséges Katholikus Kör részére. Ezután bejelentette, hogy Esterházy Miklós Mó­ric gróf, a Körnek sok éven át buzgó elnöke, ezen állásáról lemondott. Indítványára a közgyű­lés élénk sajnálattal tudomásul vette a lemon­dást s nagy lelkesedéssel a Kör tiszteletbeli el­nökévé választotta meg Esterházy grófot. Erről a közgyűlés táviratilag értesítette a grófot. A Kör uj elnökévé ezután egyhangúlag s nagy lelkesedéssel ifj. Zichy János gróf orsz. képviselőt választotta meg a közgyűlés. Zichy gróf távol lévén a fővárostól, a közgyűlés táv­irati uton értesítette őt megválasztásáról. Ismer­vén Zichy János gróf meleg érdeklődését a ka­tholikus társadalmi fejlődés iránt, ő kétségtele­nül szerencsés kézzel és a legszebb ered­ménynyel fogja vezetni a Budapesti Katholikus Kört. Ezután egyhangúlag tudomásul vette a köz­gyűlés Gyürky Ödön titkár évi jelentését a Kör múlt évi működéséről, nemkülönben az 1899. évi zárszámadásokat, a zárszámvizsgálók jelen­tését s megszavazta az 1900. évi költség-elő­irányzatot. Végül a választások következtek. Elnökké, mint már említve volt, ifj. Zichy Já­nos gróf választatott. Alelnökök lettek: Luczenbacher Pál és Sza­­dovszky József. Az igazgató-választmányba rendes tagokat vá­lasztottak : Bajthay Péter, Bánrévy Ferenc dr., Bánrévy József dr., Barkóczy Sándor báró, Báthory An­tal, Csapodi István dr., Diescher Ferenc dr., Drajkó Béla, Éberling József, Engelthaler Ödön, Erdösi Károly (uj), Esthy János, Gosztony Ala­dár, Herczeg Mihály, Jámbor Gyula, Kanócz István, Köves György, Kurcz Antal, Lorberer Lajos (uj), Mihályfi Ákos dr., Müllner Pál, Peller Ágoston, Pintér Zsigmond, Popper Gusztáv, Schneider József, Szelmayer Károly, Szapáry István gróf, Tömör Ferenc, Varga Ferenc dr., Zsivkovics József (uj). — Póttagok lettek Erdősi Jenő és Gobbi Károly dr. Végül a közgyűlés nagy lelkesedéssel elhatá­rozta, hogy a következő hódoló táviratot intézi a Szentatyához: Eminentissimo ac Reverendissimo Domino Cardinali Rampolla. Status Secretario Roma. Sociales Circuli Catholici Budapestiniensis ad conventum comonnnem indecimi anni frequentes in unum congregati, Beatissimo Patri filiali obsequio intimaeque pietatis zelo salutem plurimam dicunt et porro prosequen­­dae functioni sociorum Circuli Catholici Eiusdem apostolicam benedictionem devotis­­sime implorant. Colomannus Pintér, e Scholis Piis vicepraeses. Ugyancsak üdvözlő táviratot intézett a köz­gyűlés Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás­hoz is és ezzel a közgyűlés véget ért. * A mai közgyűlés elé terjesztett s a kör múlt évi működéséről beszámoló jelentésből, amelyet Gyürky Ödön titkár a szokott ügybuzgalommal állított össze, a következőket közöljük: A jelentés első helyen közli ifj. Zichy János gróf­nak a kör múlt évi rendes közgyűlésén mondott megnyitó beszédét a katholikus szociális tevékeny­ségről. A kör vagyona 1899. végén 39.365 korona 84 fillért tett ki. A múlt évi bevételek 23.651 korona 78 fillérre, a kiadások 23.208 korona 14 fillérre rúgtak. Az 1900. évi költségvetési előirányzat a be­vételeket és kiadásokat 31.277 korona 46 fillérben tünteti fel. A kör által kezelt «­Vörösmarthy szobor­alap» 11.939 korona 2 fillért tesz ki. A kör tagjainak száma 1149. Ezek közt van 72 alapító, fővárosi rendes tag 803, vidéki rendes tag 84, pártoló tag 190. Gyürky Ödön titkár jelentéséből ezeket közöljük: A jelentés mindenekelőtt kegyeletes szavakkal emlé­kezik meg b. e. Lévay Imréről, a kör alapítójáról s aztán rövid visszapillantást vet a kör több mint tízéves működésére. Szerényen indult meg a Buda­pesti Katholikus Kör, amelynek feladata: terem­teni egy otthont a főváros katholikus polgárai részére; összegyűjteni, tömöríteni ebben az otthon­ban az eddig szétszórt katholikusokat, megterem­teni a katholikus társadalmi életet, ápolni, ébresz­teni, erősíteni a katholikus öntudat érzelmeit, a val­­láserkölcsi életet, kezdeményezni, vezetni nagy katho­likus társadalmi mozgalmakat. Ami az elsőt, az ál­landó otthon létesítését illeti, ime itt áll ez a palota, mely ma már a Budapesti Katholikus Kör saját tulajdo­nát képezi. Csak néhány hét előtt tartottuk meg azt a rendkívüli közgyűlést, melyen birtokunkba vettük e házat, melyen a Házépítő­ Részvénytársaság tulajdo­nunkba bocsátotta ezt az épületet. Csak a legmélyebb hála érzetével emlékezem meg itt is a mi nagynevű jótevőnknek, Wenckheim Frigyes grófnak fejedelmi adományáról, melylyel e ház fölépítését lehetővé tette, melylyel ezt a palotát a Budapesti Katholikus Kör tulajdonába bocsátotta. Olyan áldozatkészség ez, melyhez hasonlót vajmi keveset tud felmutatni a magyar katholicizmus újabb története; olyan áldo­zatkészség ez, melyet magasztalni már nem is lehet, melyhez egyedül a hála, a köszönet méltó. Hála és köszönet az egész magyar katholicizmus részéről, melynek a mai viszonyok között szüksége van egy életerős központra az egyleti tevékenység vezetése, irányítása céljából. Hála és köszönet e főváros katho­likus polgárai részéről, kiknek a nagynevű főur fényes otthont teremtett, hogy siessenek annak falai közé katholikus hitük bátor megvallására. Hála és köszö­net a Budapesti Katholikus Kör részéről, melynek fenmaradását Wenckheim Frigyes örök időkre biz­tosította. Mikor megalakultunk, alig kétszázan voltunk, ma körülbelül 1200 tagja van körünknek. Az emelkedés, a szaporodás tehát kereken ezerre tehető tíz év alatt, nem számítva, hogy igen sokakat a halál ragadott el tőlünk és még többen pedig a fővárosból eltávoz­ván, kénytelenek voltak kilépni körünk kötelékéből. Ami a katholikus társadalmi élet megteremtését illeti, e tekintetben bátran hivatkozhatunk tíz évi működé­sünkre. Törekvéseinknek, munkánknak ez képezte fő célját mindenkor s e téren nem kis eredményeket érhettünk el. Midőn megalakultunk, sokan mondták, hogy ha lesz is tagja körünknek, nem fog oda járni senki; hogy ha sikerül is társadalmi működést kifej­tenünk, ez nem lesz katholikus s nem fog külön­bözni más egyletek működésétől. Azóta rendes napi összejöveteleink, felolvasásaink, nagybőjti előadá­saink, hangversenyeink és táncmulatságaink által sikerült egy pezsgő, életerős társadalmi életet te­remteni, mely szellemében, berendezésében, minden­ben egyházunk szelleméhez törvényeihez alkalmaz­kodik. Felolvasásaink ma már a főváros legelőkelőbb közönségét gyűjtik össze. A felolvasásokat rendező bizottság, Csapodi István dr. egyetemi tanár elnök­lete alatt, eddigelé száznál több felolvasást rendezett, melyek mindegyikén valamely katholikus kérdés került megbeszélés alá. Táncvigalmaink szintén nagy népszerűségre tettek

Next