Alkotmány, 1900. augusztus (5. évfolyam, 181-207. szám)
1900-08-01 / 181. szám
ALKOTMÁNY. 181. szám. s tenni, erős akarattal tenni. Jusson eszébe az ifjú olasz királynak, hogy állam ésvallás együtt kell, hogy működjenek, hogy hit nélkül nem lehet kormányozni, hogy az az állam, mely intézményeiből kitöri a keresztet, mely kultúrájából kiközösíti a vallást, az az állam saját vesztébe rohan. Ezeknek a dolgoknak megszívlelése kell, hogy első feladatát képezze az ifjú olasz királynak — akkor talán lehet elejét venni a kóros anyag tovább terjedésének, máskülönben nem. BELPOLITIKAI HÍREK. kum előtt ünnepelte valami jubileumát, hanem azért vígan vannak a Bánffyánusok nemcsak a Weisz-féle Neptun-telken, hanem Tiszán túl is, Dunán túl is. Tiszán túl nagyban készül a választásokra Kristóffg József, a nagy Kristóf, aki sorra bejárja a nagylaki kerület községeit, oly sikerrel, hogy olyik községben, egy aradi lap híradása szerint, a plébános úr is üdvözölte, viszont túl a Dunán, Veszprém megye enyingi kerületének képviselője, Purgly Sándor is tesz kerületében közkívánatra utolsóelőtti körutat, megszerezni a választók «bizalmát». Ők, tudniillik Kristóffy és Purgly urak azt mondják, hogy «beszámolnak», a választók viszont úgy okosodnak, hogy leszámolnak Bánffyánus mandatáriusaikkal. Mert hát nemcsak Nyitrán okoskodtak az emberek, hanem Tiszán túl is, Dunán túl is. A jogi oktatás decentralizációja. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot dolgoztatott ki a jogi oktatásnak és vizsgálati rendszernek reformjáról, melyet már az őszi ülésszak elején a képviselőház elé terjeszt. Ez a törvénytervezet nagyfontosságú újítást tartalmaz, mivel decentralizálja a jogi oktatást oly módon, hogy több vidéki város is kapna jogi akadémiát, részint azok a városok, melyeknek már volt a múltban jogi akadémiájuk, részint azok a városok, melyek népességüknél és kultúrájuknál fogva erre igényt tarthatnak. Ezzel az intézkedéssel megszűnik a budapesti jogi egyetem túlzsúfoltsága s egyes vidéki városok élete új lendületet nyer. Pápán, Szegeden már mozgolódnak is a jogi akadémia elnyeréséért, miniszter és a főváros között. De ez valahogyan majd el fog intéződni. A fődolog az, hogy készül valamelyes reform a Magyarországon nagyon beteg betegsegítés körül. Csak egytől félünk, attól, hogy még sok-sok ezer munkás fog édes hazánkban meghalni kellő ápolás és orvosi segítség nélkül, amíg Hegedűs tervezetéből törvény lesz. Mert, hajh, az írásbeli ankéteket követik a szóbeli ankétek, ezek a temetők, amelyben sok-sok javaslat és tervezet aluszsza feltámadás reménye nélkül örök álmát. A közigazgatási tanfolyamok szervezése. Buffy Pál országgyűlési képviselő a közigazgatási tanfolyamok kormánybiztosa, most járja be a tanfolyamok kiszemelt székhelyeit. Eddig Nagybecskereken, Marosvásárhelyt, Kolozsvárott, Mármarosszigeten és Kassán járt, mindenütt intézkedvén, hogy szeptember elsejére a törvény intencióinak megfelelőleg a tanfolyamok felállíttassanak. A kormánybiztos Kassáról Pécsre, majd pedig onnan Szombathelyre és Pozsonyba utazik a végleges szervezés végett. Budapest, július 31. A romániai zsidók ügye a képviselőházban. Ezen a címen írja a Pesti Hírlap: «A romániai zsidók ügyét a néppárt fölhül használja agitációra. Rakovszky István máris készül arra, hogy a romániai zsidók budapesti időzését a képviselőházban interpelláció tárgyává fogja tenni, mert hibáztatja, hogy a belügyminisztérium megengedte, hogy a kivándorlók Budapesten a törvényszabta 24 órán túl maradhassanak s ezzel lehetővé tette, hogy a kivándorlók egy része úgy a fővárosban, mint a vidéken a rendőri intézmények kijátszásával elszéledjen és megtelepedjen.» Rakovszky Istvánnak, aki jelenleg Párisban tartózkodik, egyáltalán nem volt szándékában interpellálni, de az eszme kitűnő s az interpelláció csakugyan meg is lesz, mihelyt a Ház öszszeül. Addig is szedjen össze a Pesti Hírlap még néhány interpellációra való anyagot s ne mulaszsza el figyelmeztetni a néppárt képviselőit, ha esetleg valami kikerülné az ő figyelmüket. Horánszky Nándor Rátóton. A Pol. Ért. értesülése szerint Horánszky Nándor országgyűlési képviselő a holnapi nap folyamán Balatonfüredről — hol családjával nyaral — Rátótra utazik Széll Kálmán miniszterelnök látogatására. Rövid ott időzés után Horánszky ismét visszatér Balatonfüredre, ahol szeptemberig marad. Hogy mit csinál majd Horánszky Nándor Rátóton, arról a Magyar Szónak rendkívül érdekes és különös hiteles tudósítása lesz. Tiszántúl — Dunántúl, Nyitrán Thuróczy főispán •— az igaz — kevés, de válogatott Bánffyánus publimegéheznek. A pihent ész azonban itt is megtalálja a módot a törvény betűjének betartásával kijátszani. Ha betérsz vasárnap az ilyen hotelbe, a konyha hideg ugyan, de azért a pincér komoly képpel teszi eléd a terítéket meg az étlapot és megkérdi, mit parancsolsz. A vendég azonban ismeri a dörgést s rendesen csak egy sandwichre éhes. A mire hoznak neki két darab papirosvastagságu kenyérszelet közé beékelt cigarettapapír vastagságú sonkaszeletet. Meglátszik rajta, hogy már számos vendég előtt megfordult, mert a törvény nem kényszeríti a vendéget, hogy meg is egye, meg is fizesse a megrendelt ételt. Elég az, hogy az étel ott van és «melléje» kiszolgálnak annyi italt, amennyire a vendég éppen megszomjazik. Szegényesebb helyeken még ennyire se fárasztják magukat. Ott nem a törvény hátsó ajtaját veszik igénybe, hanem egyszerűen a korcsmáét. A sarki rendőr hunyorgó mosolylyal sunyit, mikor nézi, de — ő tudja, hogy miért — nem látja meg az ezen a hátsó ajtón operettebeli összeesküvők titokzatosságával besurranó alakokat, kik papírba takarva nagy karjukon levő kosárban viszik a sörös kancsót. így azután a puritán szellem alkotta törvény mellett szerencsésen el van érve az, hogy vasárnapokon is látni ittas embereket az utcákon, talán többet, mint hétköznap, pedig köznapokon is sokat láthatni. Hozzá még nemcsak férfiakat, de nőket is, holott pedig a közmorál nem engedi meg nőknek az oly helyekre járást, ahol szeszes italt mérnek. Hogy hát mégis hol jut hozzá az asszony ? A yankee egykedvűen von vállat: It’s her business, not mine ! Az ő dolga, nem az enyém. Mindezek dacára azonban ma is élénk vita folyik a szalonok ellenzői meg az intézmény helyeslői között. Komoly anyagi érdek nélkül való. A betegsegítés reformja. A kereskedelmi miniszter sok utazgatása, lefényképeztetése és bankettirozása közben ráér komolyabb munkára is, így többek között tervezetet készített a betegsegitésről szóló 1891. évi XIV. törvénycikk módosításáról és azt véleményadás céljából az érdekelt hatóságoknak és testületeknek megküldette. A vidéki kerületi betegsegitőpénztárak fölterjesztése immár elkészült, a budapestieké azonban nem és a főváros legnagyobb betegsegítő intézete, a Budapesti kerületi betegsegélyző pénztár, amely a miniszteri tervezetet e hónap 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén tárgyalta, eddigelé szintén még nem foglalt állást. A székesfőváros tervezete ellenben teljesen elkészült és a napokban küldik föl a kereskedelmi miniszternek. A főváros hatóságának ez a felterjesztése éppen a kardinális pontokat illetően ellentétben áll a kormány javaslatával, így tehát egy újabb konfliktus van keletkezőben a elvi alapon mozgó vita s még eddig eldöntetlen. Az intézmény ellenzői az alkoholizmus terjedésével s azokkal a következményekkel érvelnek, amelyek köztudomásúlag az alkoholizmus nyomában járnak. Az intézmény helyeslőinek, kik között pedig szintén komoly és önzetlen emberek, egyebek közt egyházi férfiak is vannak, két főérvük van. Az egyik az, hogyha megszűnnek a saloonok, a társadalom azon részének, amelynek nincs családja, nincs becsületes otthona, nem lenne helye, ahol magaszerű emberekkel találkozhassak, szórakozhassék, mert egyesületre, klubra nem telik. A társas érintkezés, a szórakozás pedig nélkülözhessen ennél a kategóriánál is. Ők tehát szintén óhajtanának módosítást, de csak annyiban, hogy mérjenek ezekben a helyiségekben hamisítatlan tiszta italokat és télen melegítő, nyáron hűsítő, de nem szeszes italt. Nos, a mai Amerikában a hamisítatlan szeszes ital általános elterjedése olyan utópia, amiről még maga Plato sem mert volna ábrándozni. A télen melegítő, nyáron pedig hűsítő ital netovábbja pedig az amerikai munkás szemében is, csak úgy mint a magyarországi napszámoséban, a pálinka. A másik fő érv a szalonok fentartása mellett az az ingyen villásreggeli, amit ezek az ital mellé adnak. Hideg étel, meleg étel, vagy akár mind a kettő, ahogy tetszik a fogyasztónak. Hadd egyékigyek jót a szegény munkás öt azaz öt centért, igy okoskodnak. Hát az igaz, hogy öt centért, ami ugyan 12 és fél krajcárnak felelne meg,de vásárlóértéke itt nem több mint odahaza az öt krajcáré,csakugyan adnak egy nagy pohár —* magyarul «krigli» — sört s melléje valami kolbászfélét, vagy a mi gulyásunkhoz hasonló stent, főzeléket s amennyi kenyeret az illető akar, azonfelül rendelkezésére áll többféle A Pol. Ért. jelenti: «Széll Kálmán belügyminiszter a «Fehér Kereszt» országos lelencház-egyesület kérelmére a múlt évben megengedte, hogy az anyakönyvvezetők, a nevezett egyesület részére intézeti célokra, nevezetesen a dajkaságba kerülő gyermekek gondozására vonatkozó szerződések megkötéséhez szükséges születési adatok bizonyítására, teljes születési anyakönyvi kivonatok helyett rövid tanúsítványokat állíthassanak ki s a pénzügyminiszter hozzájárulásával azt is, hogy az intézet részére, annak megkeresése alapján kiállítandó ezen tanúsítványok külön szegénységi bizonyítvány felmutatása nélkül is díj- és bélyegmentesen adhatók ki. Tekintettel arra, hogy a «Fehér Kereszt» egyesület országos intézet, tehát nemcsak a székesfővárosban, hanem fiókintézetei által immár az egész ország területén működik, azért a belügyminiszter a hivatkozott különleges engedélyt általános érvényűeknek jelentette ki. Miután továbbá az egyesület rendeltetésénél fogva közcélra szolgál és így egyes intézeti helyisége is közintézetnek tekinthető, megengedte azt is, hogy az egyesület, az intézeteiben előforduló születések és haláleseteket írásban jelenthesse be anyakönyvezés végett. Hiszen humanitárius és gyakorlati szempontból nincs kifogás a belügyminiszternek intézkedése ellen, amely noha már a múlt évben történt, mégis csak most tétetik közzé félhivatalos cikornyás stílusban a Pol. Ért. által. De ha Széll Kálmán már rést üt az állami anyakönyvi törvényen, nevezetesen annak 35. szakaszába, mely szerint születési esetekben írásbeli bejelent hideg felvágott, hal, saláta, sajt, oda van kirakva, ehetik, magyarán szólva, amennyi belefér. Ez megvan a jobbféle és a közönségesebb helyeken, de legkivált az utóbbiakon szokta igénybe venni a munkásember, akinek az az életrendje, hogy reggel erősen reggeliz, délben csak «bekap» valamit és este 6—7 óra közt ebédel. Naivabb lélek elcsodálkozik rajta, hogy miképpen kerül ki öt centből mindez : az ital, az étel, regie, azonfelül a vendéglő ugyancsak nem olcsó bérlete, hozzá a szintén nem olcsó személyzet, főképp pedig az italmérési engedély illetéke, mely tekintet nélkül a helyiség kisebbnagyobb voltára, jobb vagy rosszabb fekvésére, forgalmára s minden egyéb a jövedelemre mérvadó tényezőkre egyformán 800 tallér, vagyis 2000 forint évenként ? Hiszen ez utóbbi tétel maga felemészti naponta közel ötven vendég öt centjét ? Egy kis megfigyelés azonban rávisz a dolog nyitjára. A vendég eleinte talán csak az étel okáért megy a szalonba. Az étel meg az ital igényéhez képest elég jók, erről gondoskodik a konkurrencia. Azzal kezd odaszokni s be-betér egy-egy itókára is, hiszen télen olyan nagyon hideg van, nyáron meg olyan nagy a hőség, meg cimborákkal is találkozhatik az ember, elütheti az időt. Kivált olyankor, mikor nincs munka, ami elég sűrűn előfordul amúgy is, még sűrűbben akkor, ha az illető válogat a munkában, ahogy teszen azt magyarjaink nagy része szokta tenni. Nem szükséges talán, hogy leírjam azt a nagyon is közismert lélektani folyamatot, hogy miképpen válik a korcsma befolyása alatt a szorgos munkásból lanyha, majd henye, majd dologkerülő, aki már csak addig dolgozik, míg az italra valót megkereste. Egyforma az itt nálunk is. Az igaz, hogy itt nincs meg az, ami ezt a folyamatot nálunk gyorsítani szokta, a korcsmáros hitelezése. Van azonban, sőt nagy . Szerda, 1900. augusztusi Széll Kálmán—revizionista.