Alkotmány, 1900. szeptember (5. évfolyam, 208-233. szám)
1900-09-23 / 227. szám
ALKOTMÁNY. 227. szám. 9 Harc az iskoláért. A huszadik század első tanévét kezdjük ezzel az iskolai évvel, amelybe léptünk, amelynek küszöbén Isten segítő kegyelmét, áldó malasztját kérjük a magyar katholikus tanuló ifjúságra, a katholikus tanítói karra s Magyarország egész tanügyére. A tizenkilencedik század pedagógiai mozgalmainak fő jellemvonása az állami hatalom terjeszkedése a nevelés és tanítás minden ágazatában, az állami hatalom törekvése megszorítani avagy kiszorítani egészen az egyházat a nevelés mezejéről, a harc az iskoláért, a harc a vallásos iskola, a vallásos nevelés ellen és az egyháznak védekezése jogai szabadságai mellett. Ezt a küzdelmet szomorú örökségképpen kapjuk a XIX. századtól, ez a küzdelem még nagyobb erővel még nagyobb terjedelemben fogja betölteni a XX. század első decenniumait. Ám nekünk nem szabad meghátrálnunk ettől a harctól, nem szabad visszavonulnunk a küzdelmek teréről, nem szabad gyáván letennünk a fegyvert a hatalmasabb ellenfél előtt sem, hanem bátran és kitartással, a félelmet nem ismerve, az áldozatokból vissza nem riadva folytatnunk kell a védelmet, amely egyúttal a szabadság, a valódi szabadság háborúja az állami monopólium kényszere ellen. Folytatnunk kell a küzdelmet, mert az emberiség üdve, jóléte parancsolja ezt nekünk, hiszen csak a vallásos nevelés, a vallásos iskola képes boldog és megelégedett lelkileg erős és erkölcsös társadalmat nevelni, megmenteni azt az erkölcsi bukástól, a felforgatás veszedelmeitől. Folytatnunk kell a küzdelmet, mert hivatásunk, jogaink megőrzése teszi ezt kötelességünkké, hiszen csak az egyháznak van hivatása, képessége, joga nevelni. Az államnak — noha nagy érdekei vannak szintén a nevelés és tanítás körül — nevelői képessége nincsen és nem is volt soha. Folytatnunk kell a küzdelmet, hiszen isteni szó, isteni parancs, az «Ite et docete» hatalmas igéi írják elő ezt nekünk, amely isteni szavak jelölik kezdetét a keresztény nevelés magasztos munkájának, amely isteni parancs kötelező ma is az egyházra, annak szolgáira és mindazokra, kik hivő lélekkel borulnak le a Megváltó keresztje előtt. És végül folytatnunk kell e küzdelmet már csak azért is, mert saját jövőnkről, létezésünkről, nagyságunkról avagy bukásunkról van szó, ami hozzá van kötve a mi iskoláinkhoz, a mi nevelésünkhez, amelylyel győzünk vagy bukunk, ama banális, elkoptatott, de való igaz mondás értelmében . Akié az iskola, azé a jövő. E küzdelemből kifolyólag tántoríthatatlanul bátran és erősen ragaszkodnunk kell népiskoláinkhoz, hogy megvédelmezzük azok függetlenségét, hogy megvédelmezzük azok vallásos jellegét ; iparkodnunk kell teljesen katholikussá tenni középiskoláinkat. A főfelügyeleti jog meghagyása mellett fölszabadítván azokat az állami gyámkodás alól; iparkodnunk kell biztosítanunk a vallásos nevelést a főiskolákon, az egyetemeken, a tudományok csarnokaiban. Erre a harcra, erre a küzdelemre hívjuk, buzdítjuk, lelkesítjük Magyarország katholikusait. Lehet, hogy nagy küzdelmek, még nagyobb áldozatok várakoznak reánk, de a győzelem mienk lesz, hiszen az Isten ügyéért, az egyház jogaiért harcolunk és mellettünk harcol — a szabadság géniusza is! Gyürky Ödön. Olyan tankönyveket, melyek nemcsak, hogy nem sértik a katholikus vallást, a katholikus világnézetet, nemcsak, hogy nem közönyösek, hanem egyenesen azzal a célzattal vannak megírva, hogy segítsék a katholikus középiskolát a katholikus nevelés céljai elérésében, a katholikus szellemű tudás, műveltség megszerzésében. Olyan tankönyveket, melyek öntudatosan, célzatosan világítják meg a tudomány azon részeit, melyek érintkezésben vannak a hit tanaival, hogy a tudomány erejével tegyék meggyőzőbbé azok igazságait. Olyan tankönyveket, melyek különös figyelemmel vannak az egyes diszciplínáknál azon kérdésekre, melyekkel az életben, az irodalomban támadni, gyalázni, vádolni szokták a katholicizmust, hogy ezen vádak igazi értékét kimutatva azok ellen az ifjúságot ideje korán felvértezze. Olyan tankönyveket, melyek mindig és mindenben célul tekintik a katholikus öntudat, a katholikus önérzet érzelmeit ápolni, erősíteni, fejleszteni a gyermek, az ifjú lelkében. Szükségesek pedig az ilyen katholikus szellemű tankönyvek a katholikus középiskolában, mert a tankönyvek nem csupán segédeszközei a tanításnak, nem csupán támogatói a tanár előadásának, hanem nagyfontosságú pedagógiai hatással, befolyással bírnak az ifjúi lélekre, gondolkodásának, tudásának, érzelemvilágának kialakulására. A tankönyvnek képviselői az ifjúság előtt a tudománynak, tudásnak, tekintélynek. Szerinte mindaz, ami a tankönyvben van, csak igazság lehet, hiszen másképp nem adták volna kezébe, hogy abból tanulja a tudományokat. Hogy botlások, tévedések, ferdítések is lehetnek könyvében, nem egy könnyen hajlandó elhinni. Sőt, ha tanára maga hirdet a tankönyvvel ellenkező nézeteket, még akkor is inkább tankönyvéhez ragaszkodik. Aztán a tankönyv egy egész éven át gyakran több éven át a gyermek, az ifjú kezében marad. Hatása, befolyása így tehát nagyobb, maradandóbb, mint az élőszóé. Scripta maxent. Ez az ő tudományos kincsesháza, forrása, lexicona. Ha valamit hall, olvas, amit nem ért, ami gondolkozásra készüi, ami fúrja a fejét, akkor tankönyvéhez siet, abban keres gondolatai közt útmutatást, eligazodást. Mindezeknél fogva csak a legnagyobb lelkesedéssel tudjuk üdvözölni a Szent István-Társulatot, mely legújabban, folyton erősödve eszközeiben, mind inkább tágítva működési körét, gondjaiba kezdi fogadni katholikus középiskoláinkat is és megkezdő kiadását a katholikus szellemű középiskolai tankönyveknek a katholikus középiskolázás céljainak támogatására. Az eddig megjelent középiskolai tankönyvei a Társulatnak teljesen megfelelnek a tanterv, a pedagógia követelményeinek, amit bizonyít a miniszteri engedélyezés is, ami ezeknél a tankönyveknél jóval többet jelent annál a mértéknél is, melylyel a többi tankönyveket odafönt mérni szokták. És ezenkívül, ami fő, mindezen tankönyveket katholikus szellem, katholikus fölfogás jellemzi. Mindezen tankönyvekben megtaláljuk azt, amit a katholikus iskolák tankönyveitől várunk és követelünk. A Szent István Társulat eme dicséretes és nagyjelentőségű vállalkozása után katholikus középiskoláinkon a sor, hogy ezeket a tankönyveket iskoláikba bevezetve a Szent István Társulatnak módot nyújtsanak arra, hogy csakhamar valamennyi tantárgyat a mi szellemünkben, a mi tankönyveinkből taníthassunk a magyar katholikus ifjúság előtt. Hol keressük itt a hibát, hogy míg a katholikusok száma a középiskolákban évről-évre fogyó félben van, addig a zsidók szaporodása feltűnően mind nagyobb alakot ölt. A felsőbb osztályokban mégmég túlsúlyban vannak a katholikusok, de minél lejebb megyünk, annál jobban vannak eltorlaszolva az alsóbb osztályok zsidókkal. Szerény véleményem szerint először is a kazár sajtó, mely a beiratások idején halálra rémíti a szülőket, hogy fiukat csak középiskolába ne adják. A zsidók nem riadnak vissza semmitől, nagy célokat tűznek ki maguk elé s itt látjuk a német mondás igazságát legjobban: «Mit den zielen wächst der Mensch.» Természetesen nem értek itt ideális célokat, hanem csak érdekhajhászást, melynek végcélja nem más mint a — zseb, hal és gőg. — Nem azért tanulnak, hogy tudjanak és tudományuk által szolgálják hazájukat, hanem, hogy könnyű szerrel jussanak pénzhez, s az uralom polcára mielőbb emelkedhessenek. Másik főbaj az áldatlan államosítás, mert az erkölcsi sülyedés rohamos árjában nincs, ki védje az ifjúságot s igy valóban félő dolog azon szülőknek gyermekeiket az iskolába adni, kik nem ellenőrizhetik azokat egykönnyen. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy Budapesten annyi zsidó középiskolai tanuló van, hisz ők összetartók, hisz őket mindenüvé protegálják. Könnyen élik ők világukat! Kapnak ösztöndíjat, könyvet, tandíjat nem fizetnek. Különösen figyelmébe ajánlom megszívlelés végett e statisztikát tanároknak és tanítóknak. Minekünk nyílik legnagyobb terünk tapasztalni azt, mily káros befolyással vannak az idegen elemek az erkölcsökre. Sírjuk vissza szent István szellemét ki a magyar nevelésügy magvait oly buzgalommal hintő el e nemzetben s védjük hazánk reményteljes virágait az idegen elemektől. Eltekintve már most mindezektől, csak arra akarunk reflektálni, ha az a szegény keresztény ifjú szerencsésen el is végzi az érettségit, akkor kezdődnek meg még csak a titáni harcok az idegen elemekkel. A liberálisok s a nadrágos — szabadkőművesek, mint egymást segítők, ha még akárhogy is megy a dolog, a kazárt besegítik valamely bankba hivatalnoknak. A keresztényeknél épp az ellenkezőt lehet tapasztalni, ahelyett, hogy egymást segítenék, gyámolítanák, egymásnak vermet ásnak. Dr. Petrovich József: Katholikus középiskolai tankönyvek. (A Szent István-Társulat legújabb tankönyvei.) Régóta hirdetjük, régóta hangoztatjuk, hogy katholikus középiskoláinknak, ha nagy feladataikat elérni, megvalósítani akarják, katholikus tankönyvekre van szükségük, katholikus szellemű és irányú tankönyveket kell tanulóik kezébe adniok. Középiskoláink elhazárosodása. A főváros középiskoláinak értesítőiben lapozgatva, megdöbbentem, midőn a felekezeti statisztikát kezdtem vizsgálat alá venni, s remélem, nem végeztem haszontalan munkát akkor, midőn erről a keresztény Magyarországnak beszámolok. Íme a fővárosban összesen 7637 középiskolai tanuló volt ez évben, kik közül katholikus 3126 volt, míg zsidó 3498. A többi felekezet pedig a következőképp oszlott fel: ág. ev. 565 ; ref. 328; görög kath. 36; görög keleti 72; unitárius 12. Percent számítással 5 százalékkal nagyobb a zsidók száma a katholikusokénál, mert míg az előbbiek 45,5 százalékot tesznek, adig az utóbbiak csak 40-8 százalékot tettek. Tehát 100 katholikus ifjú mellett van 105 zsidó. Megjegyzendő, itt benfoglaltatik a piaristák gimnáziuma is, hol azonban szintén 39 zsidó volt. Az ág. ev. gimnázium, hol 477 tanuló közül 203 zsidó járt és a leány gimnázium hol 111 katholikus és 115 zsidó növendék volt Vasárnap, 1900. szeptember 23. KATHOLIKUS KÖZOKTATÁS Rovatvezető: GYÜRKY ÖDÖN. Szent Gellért-Egyesület. A magyarországi katholikus tanítók ezévi ünnepi kongresszusán a kiváló katholikus pedagógus Ember Károly tanár, egy nagyfontosságú indítványt terjesztett elő, hogy szent Gellért-egyesület név alatt alakítsunk az egész országra kiterjedő szervezettel egy katholikus iskola-egyesületetet. Katholikus iskoláink segélyezésére, támogatására, a katholikus iskolaügy védelmére. Indítványa a jubiláns ünnepek zajában elhangzott, anélkül, hogy nagyobb figyelmet ébresztett volna akár a sajtóban, akár a katholikus társadalomban. Pedig oly nagyjelentőségű, nagyfontosságú indítvány ez, hogy fölötte nem térhetünk napirendre, hanem derekasan hozzá kell látnunk annak megvalósításához. Szükségesnek tartunk egy ilyen egyesületet először azért, mert a mindinkább terjedő és mindjobban hatalmaskodó állami irányzattal szemben szükség van olyan intézményre, mely anyagilag képes segélyezni egyes iskolákat, nehogy azok az államosításnak áldozatul essenek. Hiszen mint az indítványozó mondá, néha egy tízkoronás térkép hiánya miatt vexálják, üldözik a katholikus iskolát, hadd legyen tehát egy intézmény, mely ilyenkor segélyére siet annak az iskolának. És jöhetnek idők, mikor a magyar katholicizmusnak még nagyobb áldozatokra lesz szüksége a vallásos nevelés érdekében. Mennyire meg fogná könnyíteni akkor ügyünket, ha már lesz egy kész országos szervezet, mely ezt az áldozatkészséget folyton tartja. De különösen szükségesnek tartjuk egy ilyen egyesület megalakítását azért is, hogy a nagy katholikus társadalom érdeklődését a katholikus iskolaügy iránt felébreszszük, a katholikus iskola fontosságát, jelent.