Alkotmány, 1900. október (5. évfolyam, 234-259. szám)
1900-10-02 / 234. szám
ALKOTMÁNY. 234. szám, gondolom, elég ok, hogy Apponyi őszintén kételkedjék Széll Kálmán barátságának őszinteségében. Horánszkyval éppúgy bánt el a miniszterelnök, csakhogy itt Szilágyi Dezsőt használta spanyolfalnak. Még az is külöbbség, hogy Horánszkytól visszakérte adott szavát s ezt fel is oldotta azon biztatással, hogy később eljön az idő, amikor mégis ő lesz belügyminiszter, csak várjon, mig a választásoknak vége, vagy, mig a bősz Szilágyi megbékül s a házelnökséggel beéri. Széll barátsága Horánszkyval tehát most is tart, ámbár e barátság annyi boszuságot és csalódást szerzett Horánszkynak, hogy belebetegedett. Helyette Szilágyi neheztel, ki szokása szerint, indulatait nem fékezi s nem fukarkodik a titulusokkal, melyeket a kormánynak osztogat. De mikor látta a miniszterelnök házánál, Szilágyi Dezsőt, vagy mikor találkozott vele a szabadelvű körben? A bizalom, melylyel a Tiszák viseltetnek Széll Kálmán és kormánya iránt, patikasulylyal mérhető. Igenis, mert a mérget a legfinomabb sulylyal kell mérni. Kik Wekerle és Bánffy alatt mindig ki-s bejártak, a miniszterelnökség kapuja nem látja se az öreget, se a fiát, a szabadelvű körben találhatók. Itt értekezhetik velök a miniszterelnök, miután közös politikai üzletet visznek s most Széll a cégvezető. Egyébként tiszta dolog, hogy bizalomnak és barátságnak nyoma sincs közöttük s a Tiszák csak lesik a percet, mikor Szélit is a sülyesztőbe ereszthetik, mely mindig ott áll a szabadelvű pártkör tanácskozó terme közepén. Minek szóljunk Bánffyról és a zsidókról, kik oly nagyon szabadelvűek, hogy Széll Kálmánt ultramontánnak híresztelik. Ezek legalább nyíltan fenyegetik. A külömböző áramlatok között érdekelve, Széll Kálmán határtalan önhittségében ma sem látja a veszélyt s a helyzet urának képzeli magát. Fizetett zsidó korszereknek ferdeségeire, hiábavalóságokra, veszedelmes voltukra. A keresztény vallás fölénye és igazsága magasan leragyog ezekből a támadó rendszerekből s éppen azért buktak az ókor vallásai is, azért nem tudtak társadalmakat fentartani, mert tanaik az értelmi képességet egyoldalúan fejlesztették, az érzékisséget becézgették s tulajdonképpen nem is voltak mások, mint egyes emberek bölcseleti rendszerei. A kereszt vallása mindezek fölött messze kimagaslik s a szerző az újabbkori materialista bölcselők és szocialista vezérek ama apodiktikus jóslásaival szemben, hogy jön kor, midőn az emberiség semmi pozitív vallásnak szükségét nem fogja érezni, a legmeggyőzőbben bebizonyítja, hogy a tökéletes vallástalanság korszaka nem fog soha bekövetkezni, mert hit nélkül az ember meg nem élt s nem is fog élni soha. Krisztus vallása pedig éppen az a vallás, melynek alapja a kőszál, mely megadja az emberiségnek az igazságot, kielégíti lelki és testi vágyait, melyen kizárólagosan épülhet a szociális társadalom épülete s melynek falait éppen ezért hiába döngetik a faltörő kosok, sziklaalapját hiába nyaldossák az atheizmus örvénylő hullámai. Christus victor! Krisztus győzedelmeskedni fog minden időkben s mindenekfelett! Ezekkel a lelkes szavakkal fejezi be a nagyérdemű kiváló szerző hatalmas munkáját. Külön ajánlatra azt hiszszük nem szorul a munka. A harmadik kötet nagy 8-rét alak, 307 lap. Ára fűzve 4 korona. Kötve 5 korona. Mind a három kötet ára fűzve 12 korona, vászonba kötve 15 korona. Kapható a Szent Gellért katholikus műintézetnél, Budapest, VIII., Práter u. 44. sz. Petrassevich Géza, lapbói hitetik el ezt vele, kik háta mögött kinevetik. A választásokkal tartotta féken pártját s most is ebben bizik, hogy mandátumaikért lesznek hozzá hívek, de ha se pénzt nem ad, sem hivatalos erőszakot nem igér nekik, a Ház feloszlatásától immár nem félnek. A büdzsé miatt nem lehet választani új évig s azután ismét nem áprilisig. Akkor meg már úgyis mindegy, mert csak félév marad még hátra. A csalétkek közé, melyekkel függőben tartotta a különféle párttöredékeket, tartozik a főispánkérdés is. A volt nemzeti pártiakat, — kikre bizton számit, minthogy, feladván pártállásukat, nem mehetnek sehová, csak hazas Apponyi hiába fenyegetődzik, hogy oppozicióba megy, mert nem talál rá alapot, pártot és hitet — megnyugtatta és lefőzte azzal, hogy Gubnert kinevezte belügyi államtitkárnak s újra vártak türelmesen egy fél esztendeig. De miniszterség és államtitkárság közt nagy a különbség, mert a miniszter ott ül a minisztertanácsban szavazattal, közvetlen jelentéseket tesz a királynak s a saját felelősségére rendelkezik a hatóságokkal; az államtitkárnak pedig se tudomása, se beleszólása a kormány politikájába, se rendelkezési joga nincs, hanem köteles minden fontosabb ügyet miniszterének előadni s ennek utasításai szerint eljárni. Így történt, hogy Gulner kinevezése után is a nagy söprés elmaradt s Vadnay et consortes fütyülnek. Most végre hat főispánságban lesz változás. Ezek közül két hely üres: a sárosi és az újvidéki. Két főispán nyugdíjba megy: az aradi és a torontáli. A honfit a közigazgatási bírósághoz nevezik ki s a nógrádi hasonlóképpen más hivatalt kap, mint ahogy az újvidékit is jövedelmező közjegyzőséggel kárpótolták. Szóval senkinek se lesz bántódása, a régi rendszer ozsloposai büntetés helyett jutalmat kapnak, a moveantur ut promoveantur s a megüresedett helyek elosztatnak a különféle pártárnyalatok között, hogy legyen vége a mozgásnak. Ez Széll politikai művészete. De mivel ezzel a zsidók be nem érik és a kálvinisták is fenyegetődznek, a financier-miniszterelnök, szabadelvűségének tüntető kimutatására, a néppárt ellen készül hadat üzenni. Meg fogja mutatni, hogy a néppártot is lefőzi. Nem kapnak mandátumot, a «jó» katholikusok segítségével leszereli a néppártot, így okoskodik és igy informálja embereit és lapjait. Tíz esztendő alatt annyit tapasztaltunk Tiszától, Csákytól, Wekerlétől, Szilágyitól és Bánffytól, hogy semmi se lephet meg bennünket Széll Kálmántól. Kezdettől láttuk, hogy hamis indulattal viseltetik a katolikusokhoz s annyira megszokta a zsidókat, hogy élni se tudna nélkülök. Mi tehát nem várunk és követelünk egyebet Szélitől, mint minden más kormánytól : a törvény és az alkotmányos szabadság megtartását. Ehhez pedig, mint magyar állampolgároknak, jogunk van. Meg fogjuk tudni azt védeni. Erőt hitünkből és hazafiságunkból merítünk. Nem fújhatja le rólunk a keresztséget se Zephir, se Boreas. De igaza van annak a nagy exminiszternek, ki azt tartja, hogy Magyarországon Budapest, október 1. Magyar miniszterek Bécsben. Félhivatalos jelentés szerint Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ma délben, Lukkács László pénzügyminiszter és Popovics Sándor dr. miniszteri tanácsos pedig ma este Bécsbe érkeztek. Széll Kálmán miniszterelnököt holnap reggelre várják Bécsbe. Szabó István, a győrszigeti kerület képviselője, mint már megírtuk, kerületének összes községeit, kivéve a Győrhöz két legközelebb fekvőt, meglátogatta. Minden egyes községben kifejtette pártjának álláspontját s a választók nagy lelkesedéssel hallgatták a népszerű képviselőt. Több községben a protestánsok nyíltan Szabó István mellé állottak és kijelentették, hogy rászavaznak, vagy legalább is ellene szavazni nem fognak. Firczák püspök és a görög katholikus magyarok országos bizottsága. Szabó Jenő, főrendiházi tag, egy nyilatkozatot küldött be a lapokhoz, melyben a püspök megbízásából kijelenti, hogy a tévesen értelmezett pásztorlevélnek «a ruthénnép»-ről szóló passzusai a görög katholikus magyarságra nem alkalmazhatók s a püspök nem azonosítja magát egyes lapokban megjelent és a görög katholikus magyarságot támadó cikkek célzataival. Őszinte örömmel veszünk tudomást a görög katholikus Országos bizottság elnökének e nyilatkozatáról, amely nyíltan annak a felfogásnak adott igazat, amelyet az Alkotmány hangoztatott. Azt hiszszük, sőt tudjuk, hogy Ungváron immár senkinek sem jut eszébe a görög katholikus magyarságot ruthénnek tekinteni. Az Országos bizottság távol áll azon támadásoktól, melyekkel egyik másik újság a püspököt illette és nagyon jól tette, hogy közbevetette magát a kedélyek megnyugtatására. Reméljük, hogy ezzel elsimultak a felkavart hullámok és elmegy azok kedve, akik a vallásból politikát szeretnének csinálni és a magyar liturgia ügyét, politikai szempontból akarnák kihasználni, hol a ruthének, hol a magyarok ellen. A jövő évi költségvetés. Lukács László pénzügyminiszter az országgyűlés összeülése után mindjárt az első napokban fogja a költségvetést a képviselőházban beterjeszteni. Ez a költségvetés, úgy hallatszik, mind a kiadások, mind a bevételek rovatán mintegy 7—8 millióval nagyobb összegekkel zárul, mint az idei. Jelentékenyen növekednek a kiadások: a belügyminisztériumnál az anyakönyvi kiadásokkal; az igazságügyminisztériumnál az új bűnvádi perrendtartás s egyéb reformok következtében; a vallás- és a közoktatásügyi minisztériumnál, ahol a töbletet részint az állam, jobban mondva felekezetien iskolák fejlesztése, részint a nem katholikus lelkészek kongruájának folyósítása idézi elő ; a honvédelmi tárcánál, ahol a tiszti fizetések emelése most érvényesül a maga teljességében; de a földmivelésügyi tárcánál is, ahol különösen az állategészségügyi szolgálat államosítása okoz jelentékeny több kiadást. Hogy a mérleg mégis «aktív» legyen, természetesen szükség volt a bevételeket is nagyobb összeggel venni fel. Ehhez képest a fogyasztási adók általában, az egyenes adók közül pedig a kereseti adók közül pedig a kereseti adók magasabb hozadékkal irányoztatnak elő s igy «sikerül» újra kihozni a hagyományos néhány ezer forintnyi «fölösleget», így tehát mégis «boldog a magyar». «Csak éppen a néppárt nem.» Ne csodálkozzék senki: szó van egy nyájaskodásról, amelyet az a Budapesti Hírlap követ el most, a Csanádi egyházmegyének velencei zarándoklata alkalmával a néppárt ellen, amely máskor (utoljára tavaly július havában) hazafiatlansággal, magyartalansággal vádolta többek között éppen a Csanádi egyházmegyének temesvári papnevelő intézetet. A rosszul színlelt «csudálkozás» hangján írta tegnap a nevezett Széll-párti lap: «Ebben a zarándoklatban a magyar képviselőház minden pártjából voltak tagok. Lázár György, Blaskovics Ferenc, Berzeviczy Albert a kormánypártot, Barabás Béla a Kossuthpártot, Városy Gyula az Ugron-pártot képviselték. Csak épp a néppártot nem képviselte senki. Várjon miért? 2 Kedd, 1900. október 2. jövőre nincs csak két párt: liberális párt és néppárt. Igenis, csak két tábor lesz: zsidó párt és keresztény párt.